Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-15 / 7. szám

III. Uj évfolyam. 7. szám. Hétfőn, február 15. 1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utoza 118. szám alatt. Bérnmitetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kivfil minden négyezer hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 Jq. Házhoz vagy postán küldve . 6 Félévre .....................................3 É vnegyedik.........................1 „ 50 kr. S zabolcs- Zemplén- és Bereghmegye érdekeit képviselő hét: linden hathasábos petit ásánál 5 kr., többszö- Bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Lőwy A. könyv­kereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A „Nyir“ sajtópere. (Vége.) Kuthy István debreczeni kerületi közvádló kérvénye, melyben Börkey Imre mint a „Nyir“ szerkesztője ellen indított keresetét beszünteti. Végzés. Tudomásul vétetvén, erről Börkey Imre értesittetni, az iratok pedig levél­tárba tétetni rendeltetnek. Kelt N.-Káliéban, 1868. deczember 22-én tartott bünfenyitő törvényszék tanácsüléséből. Megyery, aljegyző. Megyei hivatalos közlemények. Hivatkozva az országgyűlési képviselik választá­sára jogosult honpolgárok összeírása tárgyában innen f. é. január 19-ről 3. sz. a. kiadott hirdetményre, a m. kir. belügyminiszter f. é. január hó 31-ről 1944. sz. a. kelt intézménye folytán hozott központi választmányi 5-ik szá­mú határozatnál fogva köztudomásra hozatik, miként az összeíró küldöttségek által — az irásilag, vagy megbí­zottak által jelentkezők kizárásával — csupán azon pol­gárok fognak mint választók bejegyeztetni, kik az össze­író küldöttség előtt személyesen jelenkeznek. Kelt a szabolcsmegyei országgyűlési képviselő vá­lasztási központi választmány 1869. február 4-én N.-Kál- lóban tartott üléséből. Korányi Miklós Bónis Barnabás főjegyző mint a kpv. jegyzője, első alispán mint a kpv. ein. — A t.-löki kerület 11. szakaszában az összeíró kül­döttség póttaglaiul Balogh Zoltán, Hossznfalussy László és Homolkay Imre kiküldettek. A szabolcsmegyei gyűlésteremböl. A f. hó 3-án és több napjain tar­tott bizottmányi ülésben br. Vecsey József ö mltsga személyesen elnökölt; a szokásos üdvözletek után felolvas­tattak az alispáni jelentések. Az első alispán jelentése szerint megyénkben a személy és vagyon biztonság kielé­gítő. Az ujonczozásról szólló jelentés azonban csupán a nádudvari és dadai járásokra nézve kielégítő tudomásul vétetett, mert daczára annak, hogy az említett járások a kiszabott mennyi­ségen felül állítottak ujonczokat, a többi járásokban 137 ujonczczal hát­ralékban maradtak. Meghagyatván a járásbeli szolgabíráknak a hátralékot mielőbb kipótoltatni. A másod alispáni jelentésből többek közt említésre méltó hogy 1867-ik évben 2335 számmal több érkazett be a polgári árva és fe- nyitő tszékre mint 1866-ban. Továbbá szomorú tudomásként vétetett az, hogy a börtönökben a rabok száma annyira szaporodott, hogy némely szobában 36 egyén is van. A bizottmány jelentő alispánt megbfzta, azonnal intézked­hetni kellő ideiglenes helyiségről. A börtönök átalakítása vagy bővítése pedig egy küldöttségre bízatott, mely­nek véleményes jelentése a jövő bizott­mány! gyűlésre beadandó lészen. Ezután következett Braun Fülöp nyir-baktai alorvosnak megválasztása. Következett a miniszteriális ren­deletek és leírások felolvasása. A belügyminisztérium felhívja a megyét intézkedni az iránt, hogy a bekivánt szabadságos katonák a ki­tűzött időre a hadfogadóknál pontosan megjelenjenek. Ennek oka eddig leg- többnyire abban rejlett, hogy a had- fogadó parancsnokságok többnyire német levélben keresték meg a szol- gabírákat, kik közül sokan németül nem tudnak. Ennélfogva határozatba ment, hogy a minisztérium megkeres­tessék intézkedni, hogy az ilyen meg­kereső levelek magyarul irattassanak. A közieked. és földm. miniszté­rium felhívja a megyét, — hazánk földmivelése és kereskedése érdeké­ben — hogy az aratás és vetés men­nyi- és minőségéről szóló statisticai adatok pontosan beküldessenek. A kimutatásba!- kellően kifejtve legyen mennyi terület és mivel van bevetve; az őszi bevetésekről szóló kimutatás mindé évben február, a tavasziról szóló pedig mindig márczius végéig beküldendő, első alispánnak és a szol­gabíráknak foganatosittatás végett kiadatott. A kisebb királyi haszonvételek il­letőleg az italmérési jogok megrövi­dítése tárgyában még múlt évben ér­kezett belügyminiszteri rendelet — melynél fogva a bortermelőknek le­pecsételt üvegekben saját házuknál bort eladni szabad legyen, nemkülön­ben vasúti, csatornák és egyéb nagy vállalatoknál a vállalkozóknak mun­kásaik részére az italmérés megen­gedtetik ; nagy és hosszas vitára adott alkalmat, de egyben mindenik szó­nok megegyezett, t.i. hogy a rendelet addig ne foganatosíttassák, inig a mi­nisztérium újólag meg nem kereste­tik, ezen rendelet végrehajtását addig visszahúzni, mig ez érdemben az or­szággyűlés törvényesen fog intéz­kedni. A belügyminisztérium az ország­ban igen elterjedt rablások és gyilko­lások miatt a fegyvertarthatás és lő­por árulás megszorítására nézve egy javaslat beküldésére hívja fel a me­gyét. Kiadatott egy küldöttségnek a végett hogy megyénk viszonyaihoz képest javaslatot készítsen, — men­nyire lenne az nállunk kiterjesztendő. Következett a legközelebb múlt országgyűlésen hozott s ő felsége a király által sentesitett még megyénk ben ki nem hirdetett törvényczikkek felolvasása. Felolvastatván Kelcz István volt honvéd főhadnagy jelenleg megyei k. ig. kiadó folyamodványa. Folyamodó bizonyítványt kér magának kiadatni tevékenységéről és magaviseletéről, nem különben a felállítandó honvéd hadseregbei fölvételre magát ajánltat- ni kéri. Másnap azaz f. hó 4-én a jegy^fy könyvek hitelesítése után felolvasta­tott Czikó János törvszéki ülnöknek hivataláról leköszönő levele. Leköszö­nésének indokául említi, a mármaros- szigeti kincstári igazgatóság ügyészévé lett kinevezését. A bizottmány eddigi szolgálatáért elismerőleg nyilatkozott. Ezen állomás a legközelebbi bizott­mányi gyűlésen választás útján fog betöltetni. (Akkor bizonyára több bi­zottmányi tíig lesz jelen a gyűlésben, mint jelenleg volt. T. i. azon rövid idő alatt, mig a választás végbe ment. — Szerk.) Felolvastatott egy igazságügy- miniszteri rendelet, melyben a megye felhivatik a törvénykezési statistikai adatok beküldésére. (A rendeletből világosan látható, hogy ezen adatok a megyék rendezésére készítendő trv. javaslat készítéséhez szükségeltetnek.) Elintézés végett a másodalispánnak kiadatott. A honvédelmi minisztérium a véd- rendszei1-törvény mikénti értelmezését illetőleg több példányban egyinstruc- tiót küld, melyben körül van Írva, ki hadköteles, ki nem. Határoztatott a minisztériumot kérni, küldene ezen életbe vágó instructióból annyi pél­dányt, hogy minden községnek tudo­más szerzés végett legalább egy-egy jusson. A belügyminisztérium felhívja a megyét a szik (soda) viz gyártására szigorúan felügyelni, mivel sok helyen az oly rosszul készíttetik, hogy az egészségnek árt. Kiadatott az orvo­soknak és szolgabiráknak mihez tar­tás végett. A belngyminiszterium a képvise­lőház rendszabályaiból azon kivona­tot küldi, melyben a képviselő-válasz­tók és választandók maga- és mihez­tartása le van Írva. Határoztatott kellő példányokban kinyomatni és a köz­ségeknek elküldeni. Heves - és Külső-Szolnokmegye királyi biztosa, egy Czeglédtől Sza- bolcsmegyébe készítendő ország-út­vonal kijelölése végett küldöttséget menesztetni kér. A küldöttség tagjai: Nábráczky, Valko, Szokolay szolga­bíró és a megyei főmérnök. Hosszas vitára adott okot követ­kező eset. Egy anarcsi egyén ezuk­TAlíCZA. Nagy idők apró történetei. Képei? az 1848/9-iki szabadságharczból. Gyöngyös}- SámueltőL III. A HULLÁK HÍDJA. (Folytatás.) Én halált keresni mentem a csatamezőre, hogy megszabaduljak éltem azon fájdalmaitól, melyekkel ez arczkép eredetije öntudatlanul boritotta el éltemet, és mert arczképétől ez egyetlen utolsó emlékétől, melyet síromba akar­tam vinni, nem voltam elég erős megválhatni, az emlék bűvereklyém leve s megmentet' e él­temet. Ez vala bűnöm legnagyobb büntetései Midőn az óreztokban a szétzúzott arczké- pet s mellette a halálos golyót megláttam, azon­nal megértettem Isten intését, mert keblemben egy hang azt mondá : ha meg akarsz tisztulni bűnös szenvedélyedtől, ez arczképet sziveden hordani többé nem szabad! Igaza volt e hang­nak, kitéptem keblemből az emléket és messze eldobtam azt I Most már időm volt az első izbeni elká- bulásómat okozott nyaksebemet is megvizsgálni, csodálkozva vettem észre, hogy testein e ré­szén legkisebb seb sincsen, — ruháim gal­lérja, vastag selyem nyakkendőm felfogták a kemény csapást, testem pedig sérületlen ma­radt, s csak a rendkívüli erővel ejtett ütés ká­bított el nehány pillanatra, s hogy kábulásom tovább tartott, ezt a cserkesz reámomló hullája okozá, kit épen azon pillanatban boszult meg valamely megszabadult honvéd, midőn engem csapásával elejtett. Figyelmemet most ismét a halál országából megmentett ifjúra fordíthattam, eszmélete vissza­tért, de panaszkodott hogy öltönyei szorítják s e miatt a lélekzetvétel nehezére esik, kigom­boltam szűk öltönyeit, s az első pillanatban bámulva fedeztem fel az ifjúban a legingerlőbb kecsekkel bíró női alakok egyikét I „Kegyed ifjú nő — mondám neki a meg­lepetés hangján — mit keresett a véres me­zőn, mit keresett a halál e borzasztó birodal­mában ?“ „Halált! — válaszolá hidegen — halált és nem találhatóm meg!“ „Halált? — mondám — ily ifjan, ily kel- lemekkel, a kebelben egy boldog hosszú élet édes reményével...?“ „Ifjan ! — válaszolá — igaz, de keblem­ben nem egy boldog élet édes reményével, ha­nem átokkal és kiolthatatlan örök fájdalommal! Szavai után elhallgatott, de nekem úgy tet­szett, hogy e hangokat már hallottam, gondol­kozni kezdettem, visszaidéztem emlékembe a múlt minden alakjait, majd lehajoltam a szen­vedőhöz, a hold halvány fényénél vizsgálni kez­dettem vonásait, s egyszerre szivemhez kaptam, mintha éles tőr fúródott volna belé, olyan va­lami fájó érzés lepett meg, a megmentett ifjú­ban testvéremre Lujzára ismertem 1... Lujza I........kiáltám a lehető legnagyobb meglepetés harsány hangjón, mire ő is felis­mervén engemet, nevem kiáltása közben felém nyújtotta kezeit 1 Ily véletlen találkozásokról csak regények után lehetett némi fogalmam, de hogy az élet­ben is megtörténhessenek, soha nem hittem volna !... Egymás elől futottunk, egymásért akartunk meghalni, s ime egymást mentettük meg! Midőn felismertük egymást, sokáig nem szólottunk, miudenikünk saját fájdalmas érze- ményinek hullámin hányatott, merre, hová rep­kedtek merengő gondolatjaink, ki tudná azt megmondani ? Egy rövid órai pihenés után Lujza elég erősnek érezvén magát a további utazásra, ka­romra támaszkodott s megkezdettük a menek­vés útját, irány és ösvény nélkül, védszelle- iuüukre Istenre bízva magunkat, bolyongtunk, olykor-olykor megpihenve, —- az egész éjszakán. Utunk közben beszélte el Lujza, miszerint mi­vel házuktóli távozásom után a jelentkező ké­rőhöz nőül menni nem akart, anyja elűzte há­zától s földönfutó árvaságában egyebet nem tehetett, mint eltitkolva nemét a csatatéren keresni a halált, mely reá jótétemény lett volna. , Hajnal felé egy szintén a mellék utakon bojongó szekeres embert találtunk, a ki mint később megvallotta, a muszka táborból szökött el és Ny .................a sietett; ez telvett bennün­k et és reggel szekeresünk vendégszerető házá­ban voltunk, honnan két napi pihenés után szerencsésen haza jutottunk. Rokonai közbenjárása folytán Lujzának édesanyja megbocsátott s házához visszavette, én pedig atyámtól öröklött falusi birtokomra mentem, honnan csak ritkán szeretek emberek közzé menni. „Lujzát azon idő óta soha nem láttam!“ Ennyit szokott Sziklay Gábor csodálatos menekülése történetéből elbeszélni s a Lujzára vonatkozókat csakis meghittebb barátai előtt szokta ily értelemben is megemlíteni, bizalmá­tól távolabb állók előtt, menekülése történeté­ben meg sem emlékezett testvére leányáról. Hogy leküzdötte-e Sziklay Gábor előbbi szenvedélyét, e tekintetben csak annyit tudha­tunk, miszerint később nyugodtabbnak látszott, de márvány homlokát, sápadt arezvonásait, gú­nyosan mosolygó ajkait látva, hinnünk kellett, hogy e hidegnek látszó kebelben a hamu még mindig izzó parázst takar, 9 ha nem lobogott is benne a szenvedély de a visszaemlékezések lázas állapotot idéztek koronkint elő. Ezen lelki állapot izgultsága megtámadta végre az erős testalkatot s oly sebesen pusztí­totta azt, hogy két év elmúltával a sorvadó testben a réginek már csak romjait^ lehetett felismerni. Forradalom után három évvel egy csendes őszi estén barátai kööébon megszűnt élni. s ekkor megszűntek fájdalmai, ellobogtak testi szenvedélyei 1 a H ....... temetőben egy­szer ű emlék jelöli porait. Végrendeletében örökösévé Lujzát ^ tette, a ki édesanyja halála után ezen örökségét átveve s máig ott lakik. . , . Lujza már negyven éves, fejét ezüst haj­szálak fedik; de esküjét megtartotta, soha nem ment férjhez, még ma is gyakran látják koszo­rút fűzni, melylyel koronkint felékesíti a ozik- lay Gábor sírkövét! Az ő fájdalmait is majd megnyugtatja a jóltevö halál!...... ( Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom