Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-12-20 / 50. szám
50. szám. HE. Uj évfolyam. \ Szerkesztői és kiadó iroda: nyíregyházán, Pincz-utcza a Komló melletti házban. Bermentetlen levelek el nem fogadtatunk. Nyílt tér alatt minden három hasábos garinondsor 25 kr. és 30 hr. bélyegdij. Hétfő, deczember 20. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész cvre Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ............................3.— É vnegyedre......................4.50 m H irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadóhivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési fölhívás. Szabolcsmegye elébb Myir, majd „Tiszavitléli*4 cziraü közlönyének harmadik éves pályafutása végéhez közelii. E gondolatra önkénytelenül is azt kell hogy kérdezze mind a szerkesztőség, mind az olvasó közönség : Folytassuk-e ? Fentartsuk-e tovább? Ne hirlelenkedjük el a feleletet! Ma, midőn már a sajtó hazánkban is, mini a föld minden müveit államaiban, hatalommá kezdi magát kinőni, s utólsó nyűgétől a bélyegtől is megszabaduló félen van; ma, midőn a modern civilizalio eszméi sebes rohamban terjednek mindenfelé; ma, midőn nemcsak a főbb városok, de álalá- ban a megyék versenyezni láttatnak, az érdekeiket képviselő lapok előállításában s a közmivelődés, a gazdászat, szóval az emberiség elöhaladása érdekében nemes küzdelemre szállanak : az országnak egy tekintélyes megyéje, nem lehel, hogy könnyelmüleg lemondjon lapjáról. Szabolcsmegye közlönyének eddigi élete három dologról győzött meg bennünket : először arról, hogy a megyének lapra szüksége van, másodszor, hogy egy lapot képes fentartani és harmadszor, hogy a szerkesztésnél nagyobb kitartás, több pontosság és a szellemi erők nagyobb mérvű öszpontosilása, de másrészről az olvasó közönség nagy részétől is nagyobb pontosság, több érdekeltség és nagyobb mérvű támogatás kívántatik. Egy lap rendesen magán hordja a pártolás és irányában:’ érdekeltség bélyegét! A gazdag bársonyba, selyembe öltözik, — a szegény darócz-köntöst visel. Ezen igazságra ujjal mutat az élet. Minden tapasztalatok arra indítottak bennünket, hogy lapunkat fentartsuk továbbra is, de fenlartsuk megújult és egyesült erővel! Az eddigi szerkesztő elfoglaltatásai miatt e térről visszalépvén : alóliroltnak jutott a szerencse többek bizalmas felszólítása folytán, miszerint a jövő 1870-dik év kezdetével a szerkesztést álveendem. Meg vagyok arról győződve, hogy épen úgy a szellemi, mint anyagi téren nagyobb vállalatok s nemesebb czélok csak társulás által érethetnek el legbizlosabban : ugyanazért csakis akkor határoztam el magainat véglegesen a szerkesztői terhes állás elfoglalására, midőn biztosítva valék, hogy a nehéz pályán nem fogok egyedül, elhagyatva lenni, hanem mindazok segítségemre lesznek, és pedig magukat kötelezve, a kik eddigelé is önkéntesen közreműködtek a lap béltartalmának emelésében. Szerencsés voltam fömunkatársul megnyerni a „Nyirfa lombok“ egykori kedélyes és kifogyhatatlan humoru Íróját Z. Y. urat. E mellett többek Ígéretét bírom, kik szives közreműködésüket ajánlották s kiknek neveiket majd annak idejében közlendem. Tekintélyes erők által segitlelve, reményiem, hogy a n. é. közönség igényeinek képesek leendőnk erőnkhöz képest megfelelni. Álláspontunkat körvonalozni feleslegesnek tartjuk. Vegyes tartalmú heti lapot fogunk adni, melyben fösuly megyénk érdekeire, a benne levő társulatokra, egyletekre, a bizottmányi gyűlés határozataira stb. lesz fektet ve;,de figyelemmel kisérjük a világ vívmányait, hazánk eseményeit; tért nyitunk a közérdekű eszmecserékre, helyet engedünk az ostornak, mely a visszaéléseket korbácsolandja, indítványoknak, eszméknek, melyek jót akarnak. Kizárunk minden politikát, polémiát határozottan. Személyes kérdéseknél csak nyiltterünkben adandunk nehány sornyi tért, és csak addig, míg polémiává nem fajult. Ezek lesznek irányelveink! A lap továbbra is „Tiszavidék“ czim alatt, az eddigi alakban fog megjelenni hetenként egyszer, hétfőn. Előfizetési ára marad a régi, egy évre 6 frt., félévre 3 frl., évnegyedre 1 frt. 50 kr. Az előfizetési pénzeket, nemkülönben a lapot érdeklő minden levelezéseket alólirott szerkesztőséghez kérjük bérmenteit levelekbe11 küldeni. Nyíregyházán, deczember 12-kéu, 1869. 6rf/ÖVtj^f/ÖS)/ SÚMdU€Í fel. szerk. (Egyház-ulcza 170. sz.) Nyíregyháza deczember 18. A „Tiszavidék“ legközelebbi számában egy czikk jelent meg a temetkezési társulatokról; nem czélom a nemes irányú czikk Íróját megtámadni, sem meggyőző s az életből merített érveit megczátolni, sőt jó lélekisme- rettel aláírom sorait: de meg fog engedni a czikkirója, ha elmefuttatási alapul egyetlen sort kiszakasztok czikkjéből , s e lapok tisztelt olvasói reményiem megajándékozandnak annyi béketüréssel, bogy soraimat olvasásra méltatandják. Midőn arról szól czikkiró, hogy halottját minden család igyekszik a legtiszteségeseben eltakarítani, egyik indokul ezt hozza fel: „mert az emberek —• úgymond — megbírálják inéga koporsószegeket is! Szomorú igazság! A társadalom erkölcsi sülyedését alig lehetne keserűbb iróniával rajzolni, mint e rideg szavakkal. Mi ennek az oka? Az a féreg, mely a társadalom életfájába lopta magát, s mely a munka] jutalmát, a fáradalom sikerét, az élet gyümölcseit őrli össze vas fogaival, a mit ismeretes néven fényűzésnek neveznek. Ez a legnagyobb hatalom, mely a koporsótól sirig tartja fogva rabjait. Érzi az ember fojtogató szoritójait, látja az iszonyú örvényt, mely felé sodorja, az örvényben éhes szörnyek vigyorgatják felé elnyeléssel fenyegető torkaikat, Ínség, nyomor, gyalázat előre láttatják rémitő ábrázatjaikat: mind hasztalan; az ember rohan tovább, még utolsó nyomorát is selyem rongyokkal igyekszik eltakarni. Mindegy ha el vesz is, csak fényes ruhában bukhassék az örvény szörnyeinek torkába. Az emberek megítélik még a koporsószegeket is! Még a koporsó is szebb, ha fényes szegekkel van kiverve. De hát úgy van-e csakugyan? Nem a mindent csak sötét sziliekben látó beteg képzelődés állitja-e ezeket? Fájdalom nem! A társadalom mindenik osztályában látható e halálos betegség! Ki orvosolhatja meg? Senki! Midőn a betegség az egész testben elterjedt, midőn a vér az egész test szervezetben megromlott, a baj gyógyíthatatlan. A sebet addig kell operálni, inig egy helyen maradt. Igazoljuk magunkat! A társadalomban az embereket átalában három osztályba sorozhatjuk, ez az első, közép és felső osztály; de mindenik osztálynak számtalan árnyalatai vannak, a szerint a mint vagyoni tekintetben különböznek egymástól. Ezen árnyalatok pedig nagy különbséget idéznek elő, még az ugyanazon osztályba tartozók között is. Es mivel ezen árnyalatok szerint, anyagi helyzetünkhöz mérve nem akarjuk magunkat osztályozni, hanem rendesen az osztályunkban legvagyonosabbakkal akarunk egy vonalon lenni, sőt gyakran a másikba akarunk helyet foglalni: ezért veszedelmes a fényűzés! A napszámos leánya olyan szép ruha után , olyan selyem kendő után óhajtozik, milyen a legmódosabb gazda leányának van; ez megszerezhette, módjában volt, nem is rontotta meg magát, amannak nem telik, csak a család megrontása árán tehet szert reá. így sem lehet! De ha meg kell lenni minden áron? Van még egy kincse, a becsület, az ártatlanság ! Oda dobja csak hogy szép ruha és selyem kendő legyen ! Azt hiszi, hogy senki sem látta, midőn oda dobta. Boldogtalan! A közép osztály szegényebb sorsú leánya, nem éri be egyszerű öltözetével, szülei
