Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-10-17 / 42. szám
III. Uj évfolyam. 42. szám. Vasárnap, október 17.1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasáboB garmondaor 2fi kr. és HO kr. bélyegdij. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre 6.60 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre ................................9.— É vnegyedre .......................1 60 H irdetések dija: minden öthasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Beregszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési felhívás TISZAVIDÉK ezévi folyamának utolsó negyedére. Előfizetési feltételek : Okt.—deczemb. évnegyedre . . 1 fr. 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. Töröljük el a vasárnapi iskolákat és állítsunk vasárnapi iskolákat! Csaknem mindenki előtt ismeretes lesz, azon kis mulatságos történet, midőn a czi- gány épen azon lovat kereste a melyen ült; ezen mulattató esemény igen gyakran ismétlődik az életben, noha más alakban! Hányszor nem megyünk messzire keresni azon gyönyöröket, melyek után csak kezünket kell kinyújtanunk, és minden pillanatban leszakíthatjuk; hányszor nem keresi a beteg- fájdalmainak enyhitő gyógyszerét más földrészen, pedig meglehet, hogy mindennap lábaival tapossa azon egyszerű füvecskét, mely őt teljesen meggyógyítaná? Hány bajunk van, melynek orvoslására eszközökön törjük fejünket, pedig a gyógyszer kezeink között van, csakhogy legtöbbnyire épen az iránt nem szoktunk érdeklődni, a mi legnagyobb hasznunkra lehetne. Mennyi panaszt, mennyi keserű kifaka- dásokat ball az ember a rósz cselédekre, a naplopó napszámosokra, a nyilvánosság terén épen úgy, mint a mindennapi életben, alig jelenhetünk meg társaságban, hol e tárgy mint legpressánsabb, a beszélgetésnek egyik kiváló tárgyát nem képezné: hány földbirtokos hágy fel a gazdálkodással csupán azért, mert megunta kínlódni a cselédekkel : és e minduntalan megújuló panaszok nyomán, csakugyan a legnagyobb erőmegfeszitéssel keressük a szabaditó eszközöket; keressük, pedig ott van előttünk, az élet mindennap ujjal mutat reá, de nem akarjuk meglátni, nem akarjuk észrevenni. — Sokan cseléd- vagy épen napszámosjavitó-egyleteket szeretnének alakítani, hogy a bajon segítve legyen, de ezek feledik, hogy nálunk a társulási szellem még kellőleg ki nem fejlett s meglevő egyleteink is legnagyobb részben, érdekeltség hiánya miatt panganak; mások szigorú cseléd-törvények alkotásáért rajonganak, meg nem gondolva hogy oly kényszer-törvényt, melynek a gazda is, a cseléd is, a napszámos is engedelmeskedhessék, nagyon nehéz feladat lenne nem annyira szerkeszteni, mint érvényesíteni, már csak azon oknál fogva is, mert kivált népesebb helyeken az ellenőrködés szintén lehetetlen volna, s a szükség, a munkaerő hiánya miatt épen úgy megrontatnék a törvény a gazdák, mint a cselédek által. De ha megengedjük is, hogy czélszerüen szervezett cselédjavitó-egyletek, vagy szigorúan alkalmazott cseléd-törvények által némi eredmény vivatnék ki: még azért a baj gyökeresen orvosolva nem lenne, itt pedig nem felületes, csak gyökeres orvoslás segíthet tökéletesen. Szerk. pl. bm. h. Miben álljon e gyökeres orvoslás, miképen kell azt alkalmazni, e kérdésekre csak akkor felelhetünk , ha a betegség symptomá- ból kipuhatoltuk a baj eredetét, forrását! A cselédek,, napszámosok stb. roszasá- gának, lelketlenségépek egyedüli forrása, az erkölcsi alap, a nevelés hiánya; ugyanis ez az osztály az, mely minden nevelés nélkül állati módra nő fel, becsületről, lelkiismeretről, vallásról fogalma sincs; — de hol is szerezhette volna? iskolát nem is látott! vagy talán szüleitől? hiszen ezek is hozzá hasonló módra nővén fel, nem hogy erkölcsi alapot raktak volna sziveikbe, sőt az Istentől minden kebelbe oltott erkölcsi érzést is rósz példájok által jó eleve megmérgezíék! Mit várhatnánk tehát az ilyektől ? Hol van az ő iskolájok, melyben lelkök művel- tetnék, nemesittetnék ? ...... Ni ncs sehol! még a templomot sem gyakorolhatják, mert ekkor is elfoglaltatásuk van, s csak igen kevés olyan cselédtartó gazdát ismerünk, a ki vasárnaponkint cselédjét Isten házába bocsátaná! hanem elbocsátja a vasárnap délutáni iskolába .........a k orcsmába! mert ezt a cseléd előre kialkudta. Ez a cselédek vasárnapi iskolája uraim! A korcsmák, bordélyházak tanonczai ők, s a templomok nem népesülnek meg annyira, mint ezen nevelő intézetek, hol azok is kik még teljesen meg nem romlottak, mohon szívják magukba az erkölcsrontó mérget, mely befeketiti az ártatlanságot, kioltja a szorgalmat; itt e helyeken nyílik fel a szerencsétlenek előtt azon undok posvány, melynek iszapjában oly sokan ve'gke'p elmerülnek; ezek a vasárnapi iskolák a cselédek valódi meetingjei, hol a becsületet, a szorgalmat kigúnyolják s megölik; a gazdákat szólják, piszkolják, egymást oktatják a roszra, a henyeségre, az engedetlenségre, itt szoktak eltékozoltatni a gazdáktól ellopott tárgyak, ezek azon bűntanyák, melyeken mind a két nembeliek vegyesen találkozván, az erkölcsi romlottságra is széles kaput nyitnak, ezen helyekről árad szét mint egy tűz folyam a legtöbb s legnagyobb baj, és pedig nem csak nagyobb városokon, hanem kisebb helységekben is annyira divatba kezdenek jönni, hogy ha valamelyik gazda cselédjét csak egyszer el nem bocsátana, számot tarthat reá, hogy cselédjének egész héten nem ve- endi hasznát! Ezen vasárnapi iskolák azok, melyeket helyhatóságilag, sőt rendőrileg be kellene záratni, s a roszak a bajok forrásának egy hatalmas gát ve.ttetnék. Nagyobb városokon, kivált hol jó ivó víz nem minden háznál található, s a cselédeknek messzire kell járniuk, hogy edényeiket megtölthessék : az említett vasárnapi iskolán kivül, van még köznapi iskolájok is, s ez a kút és a piacz! E helyeken szoktak ők találkozni minden napon, hol inig egymást rontják, egyszersmind az időt is lopják, mert sokszor fél napot töltenek el egy pár korsó víz hozatalában, azon ürügy alatt, hogy sokan lévén a kúton, nem juthattak hozzá! Erre is ki lehetne a rendőrség figyelmét terjeszteni! De gyökeres orvoslás, mindezek által nem eszközöltethetnek. Jó cselédeket csak úgy reményihetünk, ha egy részről a kényszer-iskolázás teljes erejében életbelép, és más részről ha vasárnapi iskolák létesittet- nek, és délelőtt az ifjak, délután a leányok kényszerittetni fognak, azokban megjelenni! A vasárnapi iskolázás érdeméhez szólani szükségtelennek látjuk, annyiszor, és oly szépen ki volt fejtve már ezen eszme, hogy ne'I- kűlözhetlenségéről s czélszerüségéről valami újat mondani szinte lehetetlen ! Erkölcsi alapot rakni hol az nem létezik. a lelkiismeretet, a szív jobb érzelmeit felkölteni ott, hol ez bölcsőjében szunnyadva hagyatott; a becsület a vallás kincseit megismertetni azokkal, kiknek erről fogalmuk sem volt; előbb vinni, nemesíteni folytonosan a lelket, a szivet, az értelemmel az érzelmeket : ez lesz egyedül azon gyökeres kúra, mely ha egyszerre nem is, de annál biztosabb javulást fog előidézni! Csaknem mindnyájunk érdeke egyhangúlag követeli tőlünk, hogy e téren valahára tegyünk valamit, ne keressük azért messze távolban magunktól a segítséget, hanem karoljuk fel azt a mi önként kínálkozik : „Töröljük el a cselédek eddigi vasárnapi bünis- koláit, és alakítsunk valódi czélszerü vasárnapi iskolákat!“ Alakifsunk önsegélyző-egyleteket. Lapunk közelebbi számában constatirozni akartuk azon meggyőződésünket, miszerint a mai korban már csaknem mindenkire nézve nélkülözhetetlen hitel forrása a szegényebb iparosokra és földmivesekre nézve el van zárva, épen úgy a régebben alakult takarékpénztárnál, mint a működését csak most megkezdett ipar és kereskedelmi banknál, a mennyiben mind a két pénzintézetnél a kölcsönök minimuma 100 írtban állapíttatott meg. Ily körülmények között tehát a szegényebb osztály jól felfogott érdeke követeli, minden a nép boldogulását és vagyoni emelkedését szivén hordó emberbaráttól, hogy gondoskodjék oly módokról és eszközökről, melyek a népen kölcsön dolgában segítenek. Ily mód és eszköz kínálkozik az „önsegélyző-egyletek“ vagy „népbankok“ alakítása által, melyeknek czélja más nem lehet, mint saját tagjait jutányos költsön- doI látni el. Mit nevezünk pedig jutányos költsönnek? Jutányos költsön az, midőn valaki szükségéhez mérve csekélyebb összeget is kap, és pedig minél csekélyebb kamatra, és ha a visszafizetés minél apróbb részlettörlesztés által könnyittetik megl Ezek mind segítik a költsönvevőt, passivitását nem teszik oly elviselhetetlenné, inint például a három vagy négy havi lejáratú váltók, melyeknél gyakran az egész költsönzött összeget még akkor kell visszafizetni, mielőtt magunkon segíthettünk volna. Hogy egy népbanknak, mint önsegélyző-egyletnek csakugyan ily értelemben is kell működni, eléggé be van igazolva az által, hogy a létező ily nemű egyletek, mindannyian ekképen fogták fel hivatásukat; — igy például a „pesti népbank“, melynél nagyobbszerü az országban alig alakulhat, — alapszabályai 38 §-ának c) pontja alatt nyilván kimondja, miszerint kézi zálogra, a legkisebb költsön, melyet ád 1 frt; a törlesztésre nézve pedig a 32—33 §. szerint, 4 havi 10% részletben állapodott meg. Egy népbanknak czélja azonban, nem csupán tagjainak olcsó költsönneli ellátása, hanem egyszersmind a takarékosság öregbítése, s a takarékosság és_ munkásság által feltételezett hitelképesség előmozdítása. Ugyanis, egy népbank alapvagyona, üzlettőkéje nem lehetvén egyébb, mint a részvényesek által, bizonyos előre meghatározott idő tartamig, havonkint fizetendő, szintén előre megbatározott összeg : ebből önként következik, hogy a népbank a takarékosság eszméjére van alapítva, s tagjai csak olyanok lehetnek, kik jó előre számot vetettek magukkal, hogy vajjomké- pesek lesznek-e kötelezettségüknek pontosan eleget tenni; és ha elhatározták s pontosan kitartják, azon esetben havonkinti nehány krnyi betételeikből, csupán takarékosság által egy kis. alap tőkét fognak kikereki- teni. melyhez különben nem jutottak volna. Elősegíti a takarékosságot a népbank azáltal is mert 10—20 kro«. betételeket is elfogad; ekképen szaporittatván a megtakarított tőke, emelkedik a hitel is. A vagyono ;odás mérlege pedig korunkban kétségen kivül a hitel!
