Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-10-10 / 41. szám

nem képes kimozdítani, pedig egyedül csak 6 lenne képes a késedelmezés, az ügyek halasztásának valódi okát kimutatni. De polgármester ur hallgat, s ezen végzetes hallgatása oda kényszerít bennünket, hogy a foeuiUlian prókátor liáládatlan szerepéhez kell folyamodnunk, s megkísérteni a bajok forrását felkeresni s reájuk mutatni!

Fő ok mindenesetre és pedig első sorban a polgárin’ stor erélytelensége, de nem az egyedüli ok, egy száznál több tagból álló képviselet csak szegénységi bizonyítványt adna ki magáról, ha azt kellene elismernie, hogy egy embernek akár erélytelenségével akár makacsságával nem bír megküzdeni, s minthogy ezen küzdelmet mégsem kísértette, a városi ügyek elhanyagolásának másik fő okát a képviselet lanyliaságában és er- dekeletlenségében kell keresnünk. Mert hogy a polgármestert mentsük, — ki kell mondanuk, hogy lehet az elnök bármily erélyes, bár mily buzgó és lelkiismeretes elnöki tisztében, alkotmányos kormányzási rendszer mellett hol az elnök akarata nem parancs és nem törvény — nem tehet semmit, ha az igazgató testület hanyag, csökönös és erélytelen. Pedig hogy képviseletünk ilyen, arról meggyőz bennünket akár melyik gyűlésünk figyelmes megvizsgálása.

Ugyanis az elnök ha sok nógatásra es mterpella- tiokra összehívja is a képviseletet 9 órára, a ki 9 órakor a városházához megy, a tanács termét^ üresen találja, nagy kényelmességgel csak lü óra felé kezdenek szállingózni a város atyái; a gyűlést mindaddig meg nem lehetvén kezdeni, mig a határozatképes szám ki nem kerekedik, legtöbbnyire 10 óra után kezdődnek az ülések, 11-ig eltart, a jegyzőkönyv hitelesítés azután felvétetik valamely sürgős tárgy, jobbra balra áradoznak a szónoklatok, igen gyakran mindenről beszélünk, csak a tárgyhoz nem szólunk, s e közben ráhúzzák a 12 órát ekkor a város minden atyjának eszébe jut az otthon párolgó leves, és egyenként olyan szépen elszökdösünk, hogy mikor az elnök a határozatot kimondja, már nines meg a határozatképes szám; atillában igen kevés gyűlésen történik meg. hogy a polgár- mester jószántából rekesztené be a tanácskozásokat, hanem ott hagyják a faképnél, s akár akarja, akár nem, neki is el kell menni; sokszor megtörténik hogy az elnök rimáiikodva kéri á párolgó tagokat a maradásra, mind hasztalan! nincs türelmünk csak két órát is kiülni a tanács termében. Az érdekeltség csak akkor szembetűnő ha tisztviselő választás van, elannyira, hogy a ki nem tudja is, hogy választás lesz, megtudja biztosan arról, ha a város atyáit tömegestől látja a városház felé igyekezni.

Jó volna, ha e tekintetben a polgármester ur a. házszabályokhoz alkalmazná magát s „azon képviselők jegyzékét,'kik két hó lefolyása alatt tartott ülésekben, alapos ok nélkül meg nem jelentek, a reá következő hónapokban tartandó első közgyűlés alkalmával előterjesztené.“ így kívánják ezt a házszabályok.

Hogy a város ügyei rák módjára haladnak, annak másik és az elöbbeiiieknél nem csekélyebb oka a választmányok hanyagsága, úgy hogy rnlnkim-lc nem szükség a gyűlésben megbuktatni igyekezni valamely neki nem tetsző indítványt, hanem csak azt. kell ki vinnie, hogy véleményadás végett választmányra bízassák : akkor aztán elalszik az egész s magától megbukott. Tud nánk felemlíteni pressans ügyeket, melyek elintézésére a küldöttség oly meghagyással menesztetett ki, hogy két bét alatt munkálatát elkészítvén időközileg hívja össze az elnök a közgyűlést.. Már azóta közel mástél év múlt el, se küldöttségi munkálatot nem láttunk, se a gyűlésen szőnyegre nem került az ügy; el van temetve a küldöttségi hanyagság mély sírjában. Várhatja a közgyűlés az elnökség jelentését valamely küldöttség munkálatáról akár Ítéletnapig, s ha valamely lényegesebb tárgyban megunván a várakozást, a képviselet az elnökséget interpellálja : kész a mentség, hogy a küldöttség nem adta be munkálatát;megtörténik az is hogy küldöttségi munkálatok azoknak tudta és meghallgatása nélkül készíttetnek el, oly egyének által kiket a képviselet azzal meg nem bízott.

Ne okolják uraim egyedül a polgármestert, ha a város ügyei nem folynak oly rendben mint azt óhajtanok, hanem mondja el a képviselet a „mea culpát" az egész képviselet legyen kitartó, legyen érdekelt és erélyes a város ügyei vezetésében, a küldöttségek ha e megbizást elfogadták járjanak el serényen és lelkiismeretesen, s meglátandják, hogy a város ügyei nem fognak pangani s talán a polgármester is ki fog esni hallgató és halogató szerepéből. „Dixi et salvavi ani- mam mea in!“ .. r . 1

___

A pantini gyilkosság.

Múlt számunkban jelzettük a Langlois által f-1 fo dezett hatszoros gyilkosságot, melyről a külföldi lapok már némi határozottabb tudósításokat ugyan közölnek, de a tényállást egész terjedelmében nem ismerik A meggyilkoltak a Kink család tagjai voltak, még pedig a nö Kink Hermin, Emil, (lü éves) Henrik (14 éves) Alfréd (12 éves) Achille (7 éves) Marié (4 éves). Az első felvilágosítást egy vaskereskedő adta, ki egy általa leirt fiatal embernek 20-án egy ásót és kést adott el. Egy más fiatal ember ki pedig a leírás szerint evvel egyezett, több ideig a Hotel du Nordban lakott, huszonnegyedikén dőlteié haza jött szennyes és nedves ruháit másokkal cserélte föl. Ez egyén ki Párizs lakossága nagy í észének figyelmét folyton felcsigiízva tartja, senki más mint Tropmann (nem mint többen Írták Traup- niann) K. János, gépész. Ez ember nyomára következőleg akadtak. Haviéban egy csendőr a Hue Koyale-ut- czáliau levő csapszékbo menvén, egyik félre eső zugban több gyanús embert vett észre, kiknek egyike, a vele- voltak tanúsága szerint láttára nagyon megdöbbent. A csendőr ezek felé közeledve igazolási jegyeik elömuta- tására felhívta, mit készséggel meg is tettek. Egyikök azonban ez alul lehetőleg kiakart bújni, mi a csendőrnek feltűnt és ezért ismételt felszólítás után az állam ügyészhez kisérte. De ez egyén fölhasználva egy véletlenül támadt tolongást, egy mellék utczába becsapva

eliramlott, s a rakpartig futva a tengerbe ugrott. Azonban egy hajókátrányzó észrevette s mikorra a csendőr oda érkezett már úgy ruhástól, mint egy hajón dolgozott, utána ugrott. A vízben heves dulakodás fejlett ki, mig végre az üldözöttnek ereje csökkenvén, a kátrányzó által a°partra vonatott. Innét rögtön a rendőrállomásra vitetett hol ruhát váltattak vele s ekkor derekán egy övét láttak, melyet gondosan elakart rejteni. Ezt a rendőrök elvevéu tőle, lepecsételteu a rendőrfőnökhez küldték s azzal együtt tulajdonosát is. Itt fölbontván Kink névre szóló igazolványt, több váltót, két 1859 és 1862-ből való engedményt és több más iratot találtak. Miután pedig a Kink név mint melyet' a Pantin mellett meggyilkolt nő is viselt, — mi egész nevével jegyzett zsebkendőjéből kitűnt, a praefecturán ismert volt, a praefeot rögtön tudósította a párizsi rendőrfőnököt ez esetről. Párizsból rögtön mégis érkezett Claude ur párizsi rendőrfőnök, titkára Souvras úrral, s a fogoly vallatásához kezdtek mely a fenn irt adatokat tartalmazta. A réndőrszolgák vigyázatlansága folytán e hírekből több kiszivárgott a nép közé, mely az épületet körülzajongta, s csak akkor midőn értesültek hogy — Tropmann Parisba vitetik, özönlöttek a keleti pálya udvar felé.

Itt alig engedték -elmenni a kavreiak, mégis valahára útnak indult a vonat. Tropmann egy 1-ső osztályú kocsiban helyeztetvén el Claude és Souvras urakkal Claude mint elővigyázó rendőr magát az egész útra eleséggel látta el, s többször megkínálta Tropmannt de ez vonakodott eunj, és folyton komoly és eltogultan ült egyik sarokban. Útközben egyszer az utazók értesüllek arról hogy juiiui) emberrel utaznak egy vonaton, leszálltak az állomásnál s a coupét ostromolni kezdték. Csak is a jelen levő rendőrök és Claude ur lélekjelenlétének köszönhetni hogy baj nem történt; igy is a vonat mint egy félórát megkésett. Ez alatt Párizsban is értesültek Tropmann elfogatásáról, s nagy néptömeg húzódott a keleti pályaföbez a bűnös fogadására. Azonban Leronge ur, a központi rendőrség főnöke félvén a H.ivreben s az állomásokon történt jelenetek ismétlésétől, ügyes cselfogáshoz fordult. Ugyanis a bal kijáratnál melyen az utasok rendes kijárata, nagy feltűnéssel számos rendőrt állított fel s egész. Csapatok járkáltak az evvel kapcsolatos utczálibun a közlekedés fenntartása végett, mig magában a pályaudvarban csak ö és két megbízott rendőre várt a vonat megérkeztére. Midőn a vonat megállt a rendőrök utasitá-okhuz mérten nagy zajjal helyt csináltak és mig mindenkinek figyelme e pontra volt irányozva, a bűnöst gyorsan a jobb kijáraton kivittek. Párizsi lapok curiosumként megjegyzik hogy ezen kapu a halottak kapujának (porté des morts) neveztetik, mivel ezen szokták a keleti vasúton érkező bullákat kivinni. Midőn végre a zaj csd.ipult s a vasúti kocsi molyben a bűnös jött, nyitva találtatott, a nép sejtvén a cselt a túlsó utczára futott, hol két a Morgue féle vágtató kocsit látott melyeken a kocsis a gyeplőket fogván lovait egy rendőr teljes erejéből korbácsolta. A bűnös a Morgueba vitetett, hol áldozatai kivoltak téve hogy itt azokkal szembesítsék. E szörnyen megcsonkított hullákkal szemben, melyekhez a meglcút-gesült szivei bulla- ölök sem közeledhetnek borzadálr nélkül, Tropmann bámulatos hidegvért tanúsított, s mindenikét megnevezte. Csak akkor midőn a halottas teremből a kihallgató terembe mentek, vettek rajta észre olyasvalamit mi a meginduláshoz hasonlított. Itt következő vallomást tette : 0 Roubaixban mint gépész lévén alkalmazva, itt megismerkedett az idősb Kinkkel, ki nejével rág idő óta rósz viszonyban élt volna, — állítólagosán a nö kicsapongása miatt. Hosszabb ismeretség után Kink egy napon megválik neki családi életének szerencsétlenségét, mely annyival nagyobb, mert neje hozván pénzt a házhoz, ezt magával is vitte elvállásukkor. Utóbb ismét bosszú gondolatokkal foglalkozott, melyeknek kivitelére Tropmann segélyét kérte s ezt annyival is inkább, mivel legnagyobb fia Hektói- is beleegyezett. A fogoly soká ellenkezett, — mint vallja, — inig végre ő is segélyét Ígérte s Kink nevében levelet irt á nőnek, jöune gyermekeivel együtt Párizsba. Annyi valóban köztudomású dolog, hogy Iíinkné, férje nevében idegeu által irt levél folytán indult el.

De egy nappal korábban érkezett mint Írva volt, s mivel a pályafőnél kit sem lelt, szállodába ment a más nap a kitűzött órába ismét megjelent a vasútnál hol öt a vádlott egy, az öreg Kinktől fogadott kocsin várta hogy először őt, utóbb gyermekeit kettenkint, a bűntény helyére vigye. De miután Achille és Marié semmi áron 'sem akartak anyjuktól elmaradni, kénytelen volt őket az anyával együtt kivinni a váró atyáig, miért is ez öt leszidta. — Kink a gyermekek legyil- kolásáboz kezdett miliőn öt neje megakadályozta s csakis Tropmann közl/ejövetelének lehet tulajdonitni ’- gy a gyilkosból nem lett meggyilkolt. Miután azonban Tropmann a nőt földié terítő az apa gyermekeit megsebzé s a vaskereskedőtől vásárolt ásóval adta meg nekik valamint nejének az utolsó csapást. Miután ezt Tropmann látta, vonakodott a többi hátramaradt 3 gyermekért menni, ezért az ifjú Kink melléje kapaszkodott a kocsi bakjára s a gyermekek után ment; Henriket (a 14 éves fiút) daczára Emil bátyja dühös védelmének azon sárga zsebkendővel fojtotta meg a vádlott melyet elfogatásakor nála meg is találtak. A nuís- kéj gyermek legyilkolásátiak borzasztó részleteit a vallomás szerint viszaadui lebetlén. Ekkor a pénzen megesz tozva Kink átadta Tropmauuak iratait s a bullák elásá- sálioz láttak. Ezután Kink, hátramaradt megfigyelendő ha vájjon felfedezi e valaki a gyilkosságot, megegyezvén előre abban hogy a gyilkosság napján azaz. mult hó 21-én a Café Natiunalbau találkoznak. Délután négy óra felé egyszerre nagy sietve jön az öreg Kink tudatva hogy mindent fölfedeztek s jó lesz Amerikába menekülniük s előre küldték Tropinannt az első induló gőzhajóra számukra két helyet előre befoglalni. — Eddig a vádlott első vallomása, mely ujabbi kutatások szerint elejétől kezdve egész végig hamis. Mert Kink a gyilkosságot megelőző napon s még 21 én is Elsnssban volt, hol előkészítette azon lakást melybe nejével, — kivel tökéletes egyetértésben élt, — ámbár neje szívesen nem követte volna őt Elsassba, — költözendő volt. Azon

kívül legnagyobb fia Hector imádta anyját a mennyire

fiú csak imádhatja szülejét.

Csodálatos azon kívül hogy Tropmann, ki vallomásaival szánszándékkal terhelni akarja a Kink apa és fiút, ez utóbbinak a bűntény körül, határozott, cselekvő szerepet adni vonakodik.

Az első kihallgatás után Tropmann a Mazasba vitetett. Ugyan a franczia codex szerint az elővizsgálat miatt letartóztatottak külön börtönbe záratnak el, de Tropmannál a bűnösség annyira nyilvános hogy szoros fogságban tartandónak vélik, s ép ezért neki ép úgy mint egykor La-Pommeraisuak börtönül a Mazas jelöltetett ki.

Úgy szintén eltértek az eddigi szokástól mely szerint a súlyos gyanúval terheltre kényszer inget adtak az Öngyilkosságot meggátlaudó, mert szobájába négy őr lakik, kik váltogatva kettenkint figyelnek legkisebb mozdulatára.

Ez eset további folyamáról nem mulasztjuk el olvasóinkat tudósitni _________ (Közbiztonság)

BEL- É

S KÜLFÖLDI HÍREK.

— Hitt József aradmegyei csendbiztos in. hó 20-án éjjel 11 óra körül, a simáiul! utón Gutsjahr szeszgyára közelében, találkozott Kalmár Gyula ismeretes gonosztevővel, ki már több Ízben volt fényitvo, és legutoljára Temesvárt 5 évet töltött fogságban, egy általa elkövtett betöréses-tolvajlás miatt Temesvárról kiszabadulva előbbi életmódját folytatá, mig végre a fennebb említett alkalommal őt bár két revolverrel volt fegyverezve, Ritt József. kinek semmi kísérete, sőt még fegyvere sem volt, kézre kerítő.

— A 83 honvédzászlóalj és 26 század honvédlovasság elhelyezésére kijelölt városok névsora közelebb nyomtatásban is megjeleli. Októberhó 6-ra minden századparancsnok tartozik kimutatott állomáshelyén lenni, a laktanyákat átvenni, s azt a szükséges ágykészletekkel ellátni, mivel valamennyi honvédzászlóaljnak oktatási tanfolyama okt. 16-án veszi kezdetét.

— A marosszéki börtönből a múlt héten négy gonosztevő szökött meg, köztük Bernard Béniáinin, ki bűntényeiről azon a vidéken nagyon elhiresült E rabló a szökés mesterségét már gyakorolta Munkácson, Szamos- Ujvártt, Kolozsvárit s most Marosvásárholytt. A megelőzött napokban betegnek tette magát s mig börtönét meszelték egy kevésbé biztos helyre szállították át, hol d. u. 5 órától 8-ig át fűrészelte az ablak vasrácsát s társaival együtt toválib állt Ugyanazon rablóbanda egyik czinkosa már korábban megmérgezte magát a börtönben.

— Csongrádon a szüret alkalmával nagy szerencsétlenség történt; egy ur puskája elsült, s az előtte álló másik úri egyént, a házi gazda rokonát éppen szivén lőtte keresztül.

— Halva találtak egy fiút a budai hodáj közt egy fának ágai közé szorulva. A szerencsétlen valószínűleg madárfészekért mászott a fára s nyaka két erős ág közó szorulván, nem volt képes magát kiszabadítani. A gyermek testének rothadása után ítélve már 14 nap óla függhetett ott, mig rátalálhattak.

— Szombathelyen a „Vasm Lapok“ szerint, — ásatás alkalmával több régiségre akadtak. Találtatott egy darab arany Valér császár korából; több római rézpénz. Találtattak még két kis mécs agyagból, több darab könvtartó üveg (phiola lachrymalis). Ez uttóbbiak formája alul terepes, felül vékony nyakkal. A rómaiak halotti alkalommal asszonyokat és gyermekeket fogadtak fel. kik a halott felett siránkoztak; ezek, s a rokonok könnyűit ily könytartó üvegekben fogták fel s a sírba tették. Nem ritkáu ezen üvegek drága kenettel töltettek meg. A fent érintett mécsek hasonlóan a sírba szoktak tétetni. Akadtak téglákra „M R. C.“belükkel; összeszedetett vagy 12 mázsa embercsont. A föld jelenlegi színe alatt majd két ölnyire egész szoba falakra és utcza kövezetekre bukkantak. Egy fülkében mintegy 2 mérő búza találtatott, mely egészen fekete, de különben ép. Hihető, hogy e tárgyak akkor temettettek el, midőn Szombathely vagy helyesebben az akkori Sabaria kr. u. 45ő-ben egy nagy földingás által romba döntetett.

— A spanyol katonák lázonganak. Willafranca de Paradeiisbeu is katonai lázadás tört ki; de a mint a lázadók a Barcellonában kiütött lázadás leveretését meghallották, tüstént letették a fegyvert. Sardelonánál és Monistranál a vasút felszakitlatott. A lázadóknak 12 ha- lottjok s hat sebesiiltjök volt, 130-an pedig elfogattak. — A madridi kormányzó elrendelte, hogy minden clubb- s politikai társaságok beszüntessenek, és pedig mindaddig mig azok létezése a törvény által szabályozva nincs.

— Vasúti szerencsétlenség. Vasárnap okt. 3-kán Kassáról estve jövő vegyes vonatnál, a mint az a raka- mazi. ut feletti hídon keresztül hajtott, szerencsétlenség történt, a mennyiben a vonattal menő Hentsehko alvo- uatvezető, a III. osztálynál, a beszállottak jegyeit vizsgálni akarván, azt épen e veszélyes helyen tette, az egyik kocsinál ajtót nyitott, s ez, az úgy is szüle Ilidnél a karfához csapódott, őt állványáról leütötte, tölili helyen veszélyes sérülést kapott és a vasúti Ilidről, az ez alatt elmerni országúira lezuhant. — A szerencsétlen még esti 9 óráig élt, azután pedig nagy kínok között kimúlt. — A nevezett hátrahagyott nején kívül öt an at.

— Lónyay Menyhért pénzügyminiszter szept. 29-én esti 7 órakor Miskolcz városa halárán nagy küldöttség által fogadva, a kivilágított város utc/.áiü a zajos lelkesedés „Éljen“ hangjai közölt vonult keresztül. Szept. 30-kán megyei-, városi- és többnemü küldöttségeket fogadott Diósgyőrben.

— A kultuszminiszter szept. 28-dikán délben 2 órakor Brassóba érkezett. A tanács és közönség küldöttsége Brassóvidék határáig ment elébe, és benső szívélyességgel üdvözölte őt. A tanács és közönség a miniszter tiszteletére diszlakomát rendezett,

— A pered-zsigárdi honvéd-emlékszobor f. évi október 17-kén fog lelepleztetni.

— Zágrábból jelentik, hogy a próbamenet a Körösig menő vasútvonalon szept. 30-káu ment végbe nagy számú vendégek jelenlétében.