Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-10-03 / 40. szám
emberiséget, az emberek boldogsága és tökéletesedése pedig sok, igen igen sok érdekkel ellenkezik. Csodálatos de úgy van! Azon társadalom mely élethalál harczot vív a papság kiváltságai ellen, másrészről erőszakot akar elkövetni a kiváltságokkal nem bíró papok arczviseletén, ruházatán, emberi és polgári jogain; az arany és ezüst korát leélt papi önkény helyett, hogy magát a múltért a jeleubeu bosszulja meg, életbe akarja léptetni a társadalom önkényét a papok felett. Utálom a kiváltságokat, mert egyik ember kiváltsága, mindig a másik jogainak csonkítása, ez pedig legtisztességesebb néven nevezve nem egyébb, mint, az emberiség örökségének megrablása; ezen inegrablást pedig épen úgy követhetik el egyesek a társadalmon, mint a társadalom egyeseken! A társadalom kiváltsága is egyesek jogainak megcsonkítása 1 De hát miért van az, hogy az emberiségnek a papságróli nézetei ily merően ellenkeznek, s ily végletekben találják kifejezésüket? Megmondom röviden; azért, mert az emberek értelemre, műveltségre és jellemre nézve nagyon különbözők, és mint más dolgok felett, úgy e tekintetben is másképen Ítél a bigott tudatlanság, — és másképen a kor színvonalán álló felvilágosodott műveltség; másképen a múltak avult rongyaihoz tapadó ortbodoxismus, és ismét másképen az emberiséget boldogító szabadabb eszmékért lelkesülő kebel; másképen Ítél a pöffeszkedő gög, és ismét másképen, a mindenikkez békésen simuló szeretet; másképen az erény és másképen a bűn. A bigott egy felsőbb lényt lát a papban, s körül akarja ragyogtatni a szentség nymbusával, a felvilágosodott hozzá hasonló embert keres benne, és sérti a fény mely csak a tudatlant vakítja el, a pöffeszkedő gög nem Isten hanem az emberek fizetéses szolgájának tekinti ; az egyik magosra emeli maga felett, a másik magával egyenlővé teszi, és a harmadik maga alá tiporja; az első nem érti, a harmadik nem akarja érteni a pap munkálkodási küldetésének sem kiindulási pontját, sem körét, sem határát, sem végczélját. Kisértsük meg nehány erőtlen vonásokkal ezeket megismertetni, talán - simulni fognak a nézetek, egyön- tetiiebbekké lenni az Ítéletek! A pap működésének kiindulási pontja az Isten, a mint magát a természeti és kijelentett vallásban megismertette, működési alap igéje lehet egy evangéliumi nagyszerű igazság épen úgy mint egy falevél, melynek életében az Istenség nyilatkozik, s mely által amaz elvont igazságot megerősíti; és végczélja az, hogy az embereket a felvilágosodás az erény utjain vezesse a tökély felé és tökély által a boldogságra, szóval, hogy az Istent hozza az emberek közzé; még pedig mint ember és ugyancsak emberek közzé, hozza, mert másként nem is hozhatja — emberi ésszel, emberi erővel, emberi kezekkel, ha másként hozná, az emberek nem ismernék meg az Istent! A nap igen nagyszerű égitest a teremtettségben, és mégis csak a parányi emberi szemmel ismerhetjük meg, a vaknak a legbölcsebb előadás nyomán sincs róla fogalma. Hiszi, de nem látja 1 Az Istent tér és idő be nem foghatja, s igy emberi kezekkel le nem hozható közzénk, ezt mondjátok? és a mysteriumok burkaiba takart mysticismus lehozhatja? Az Isten szeretet, a ki a szeretet országát terjeszti, az az Isten országát terjeszti, ezt pedig emberi erővel kell terjeszteni, a hol van az Isten országa, ott van az Isten! Ha Isten országát, ha a szeretet, tökély, boldogság országát terjeszti a lelkész, hogy Istent az emberek közzé hozza, mérd meg akkor az ő működésének körét mutasd ki annak határait, ha azt akarod hogy ő a végczélt munkálja! TÁRCZA. Egy végreudelet. Bcszély. (Folytatás.) „Mariska!“ kiálltott az öreg asszony elé sietve „te meggyógyultál nemde? én észre vettem azt mozdulatodról, melyei karjaim közzé vetéd magadat. Ó az isten jó; engedd, hogy gyertyát gyújtsak hogy szemedet az egykor oly szép kék szemeidet újra láthassam.“ „Ne fáradjon kedves néném, én meg fogom gyújtani a gyertyát, Istennek hála én újra képes vagyok munkámat folytatni. No lássa a gyertya már ég. Meg van ön elégedve?“ „Ó Istenem 1 kiálltott az öreg asszony, s az égő gyertyát unoka húga kedves szelíd arcza elé tartotta; szemeid fehére tiszta mint a forrás vize és szemgolyóid fénylenek mint csillagok. Szent szűz, mily csoda 1 Mariskám oly fiatal es újra vissza nyeréd szemeid vi- lágát; igy te igen sok uj dolgokat fogsz láthatni e világon, de nállad szebbet sehol.“ Az öreg öröme egész hízelgésbe ment át. Csak most veve észre a zárdanőt, ki hátuk megett szemében konynyel ajkán mosolylyal szemlélte a szivet renditő jelenetet. „Ez itt Agatha testvér, nem de ? Kérdé Mariskától. „Igen, kedves nagynéném, ő az Agatha testvér ki engem Becsbe vitt, ki engem ott szeretett, ápolt s ki nem engede másnak a gyönyört, hogy engem ide önhoz vissza hozzon.“ .... nlyC<1 vés testvér“ mondá az öreg asszony, a zárda nohoz kezet nyújtva neki. „Az Isten áldja meg önt!“ Ezután unoka buga'mellé ült és folytatá • ndíz hónapja, mióta elutaztál! ah mily hosszuk voltak nekem a napok fc mint szomoritának utolsó leveleid !... . „Mint mondják kedves nagynéném? Az orvosolta- tas mar csaknem kimerité türelmemet és már magamnak is kevés reményem maradt, mig végre meg jött a pillanat, midőn orvosom elhatározá magát mindent koczkara tenni — egy műtét által, mely mindent Annyi ezer meg ezer mezői nyilriak fel ő előtte a munkálkodásnak, hogy azokat határozottan kijelölni lehetetlen I Igaz, hogy mindennapi értelemben az ö köre, csak saját hitfeleiből alakult egyháza lehetne, 'de ha működésének az összes emberiség erkölcsi életére vonatkozó végczélját nézzük, akkor ezen kör által nem lehet neki magát korlátoztatni engedni. A templom ma már nem egyedül azon tér, melyet az örök igazságok hirdetésénél fellehetne használni; — a félmüveltség az álfelvilágosodás, a vallástalanság megnépteleniték a templomokat, ott csak nehány kegyesek hallgatják az igét : fel kell tehát neki keresni a társadalom minden rétegeit, és hatni munkálkodni mindenütt a végczél érdekében, miként az Üdvezitő felkereste a szegényeket, a bűnösöket, a publikánusokat, melyért őt is megrótták kortársai, és békével hordozni a hántásokat, a sérelmeket mint az Üdvezitő hordozta! Ha igy fogjuk fel a pap hivatását, ember és polgár, mindenben hasonló marad ő mi hozzánk, s mint ilyennek, ha hivatásának, az emberiség boldogságra vezérlésében megakar felelni, nem csak szabad, de kötelessége is a polgári dolgokba is beavatkoznia, marosak azon igen fontos oknál fogva is mert az emberiség földi boldogságának egyik leghatalmasabb tényezője, eszköze a haza jóléte boldogsága, ha a pap lelke legtisztább belső meggyőződése szerint ebben fáradozik, végczélját munkálja, a ki akarja a czélt, akarnia kell az eszközöket is. A törvényhozás meg is adta neki ezt a jogot, de az alkalmazásban a társadalom körül akarja nyirbálni! ...... Mindez ekből látható hogy a papság jelen állása tarthatlan, és mi sincs égetőbb szükség, mint nem csak törvényhozásilag, de társadalmilag is a kor kívánalmaihoz igényeihez mérve átidomitani, egyöntetűvé alakítani ezen tiszteletes állást! Ám törölje el a társadalom — ha úgy akarja -—■ kiváltságaikat, de más részről hogy a múltakért magának kárpótlást vegyen, óvakodjék, nehogy a másik tulságba essék, s megbosszulja magát önnön erkölcsi életében, melynek szemmel látható sü- lyedése, a vallástalanságnak s ebből kifolyólag az emberiség rendeltetésével ellenes haladásnak legkiáltóbb bizonyságai Függessze fel a társadalom a papság irányábani éles kritikáját, engedje meg nekik hogy szabad polgárai legyenek a hazának : és megfogja látni, hogy a papok között akkor sem fog látni sem sarkantyus csizmás, sem kifent bajuszú világfiakat, hanem tisztességes polgárokat és Istennek s az erény hirdetésének hű szolgáit. Hadd legyen ő a szószéken pap, de onnan le- szállva hasonló polgár másokhoz, kitől ha kiváltságait elvesszük, ne tagadjuk meg azon jogokat, melyeket gya- korolni mindenkinek szabadságában áll. I I BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Szept. 14-én kelt legfelsőbb elhatározással Tormay Béla, a keszthelyi felsőbb gazd. tanintézet tanára, a debreczeni felsőbb gazdasági tanintézet igazgatójává neveztetett ki. — A földmivelési miniszter a debreczeni felsőbb gazdászati tanintézetnél megürült vegytanári állomásra Schwarczer Viktort nevezte ki. — Az Erkel Ferencz emlékserlegére, dalegyletek és magánosok utján való adakozások folytán a debreczeni dalárda elnökségéhez, mely ezzel meg volt bízva, összesen 305 frt. 16 kr. gyűlt össze. A serleg és tálcza kiállítási költségei 304 irtot tettek. —■ A két ezüst emlékdarabnak összesen 101 lat súlya van. — Bar talus István visszaérkezett a külföldi zárdák látogatásából, igen érdekes adatok birtokába jutván a magyar egyházi zenét illetőleg. Tapasztalatait elronthatott volna s mely mindent megmentett. Hogy értesítettem volna önt a bekövetkező műtét felől? engem is a kivitel pillanatában értesítettek rolla.“ „És már nincs egyéb hátra, nemde? nem kívántatik semmi elővigyázat többé?“ „Egyetlen még, ugyanis : e zöld selyemből készült ernyőcskét nappal az erős világosság ellen hordani, melyet egy hó elteltével már szinte nélkülözhetek. Ó én már meg vagyok gyógyulva teljesen meg gyógyulva és mint előbb úgy ezután is újra dolgozhatok.“ „Jól van“ mondá az öreg asszony, kezét homlokán végig vonva „te valamire emlékeztetek Ne pirulj miatta, az egész természetes. Te szereted e fiatal embert és ő téged nejül venni Ígérte, De e házasság alig ha lehetséges és e ... de ... „Nem szeret György többé?“ „Azt nem mondom.“ „Mint vélekedik nagynéném.“ „Gondolom, hogy jelen pillanatban e szándék halasztást igényel. Gyermekem György gazdaságában tetemes veszteséget szenvedett s mint kallám már készülnek őt megzálogolni.“ „Hogyan hiszen oly csekély bért fizet.“ „Igen de a derék fiú feje kissé megzavarodott, a helyett hogy a gazdaságot mérsékelt okossággal vezette volna, nagyon hirtelen akart gazdaggá lenni. Gaz- dászatát oly nagy mérvben akará terjeszteni, melyhez elég tehetséggel nem bírt. Uj építtetések, marhavásárlások és más egyéb tetemes kiadások kimeriték minden erejét és mílőn a következés? Az aratás nem hozta meg a várt eredményt s most már építőmestert mar- hakereskedőt, nem tud fizetni, sőt még a haszonbérrel is hátrányban van, nem marad tehát egyéb hátra mint vagyonkáját elárverelni.“ „És ezt a báró tenné?“ „A báró Bécsben meghalt. Mint te is tudod, már egy idő óta betegeskedett, ügyeivel nem sokat foglalkozott, melynek vezetését ügynökére bízta, ki pedig Györgynek valódi ellensége.“ „Nem tudok eléggé csodálkozni, hogy György oly oktalan volt magát ily kellemetlen helyzetbe hagyni sodortatni. “ Hja az ő helyzetét csupán hitelezőinek kimélet8 az eredményt a tudományos akadémia elé terjeszti. Buvárlatai közben mintegy 2000 chorál-melódiát másolt le. Kutatásainak egyik legjelentékenyebb eredménye, hogy a magyar és cseh protestáns zene egymáshoz való viszonyát egészen tisztába hozta. Eddig átahínosan azt hitték, hogy a magyarok sok egyházi dalt átvettek a csehektől. Ez azonban nem áll; szöveget vettek át, der dallamot nem. — Ifj. gr. Károlyi István és Csekenovics Margit grófnő esküvője, az egyetem (pálosok) templomában hétfőn délelőtt ment végbe. — A „P. Napló“ Írja, hogy Gorove miniszter, a Francziaországban már hosszabb idő óta használatba vett, s a girondéi gazdasági egylet által közelebb aranyéremmel kitüntetett Skavinszki-féle szőlő-eke egy példáuyát megrendelte kisérlettótel végett. Erdélyben is történt már ily ekével kísérlet, hol Paget János nagy terjedelmű szőlőjét ekemüvelésre rendezte be, s a szőlőekével való szántást igen {sikeresnek találta. A napszám- hiány és drágaság kívánatossá teszi, hogy a szőlőnek ekével való művelése a kevésbé meredek szőlőkben áta- lánosan meghonosuljon. — A budai szüretek alkalmából a hatóság megszabta a napszámot; szedőnek 50, puttonosnak 70 krra. Utánzásra méltó példa. — Omér Sabri — (Biró Ignácz) — török őrnagy a szabadságharcz után törökszolgálatba lépett hazánfia érkezett Pestre, családi ügyekben. Innen Tokajba készül. földiéi látogatására. Ä honvédségnél vállalna alkalmazást. — A Froliner-szállodába érkezett egy ifjú, ki ve- locipéden jött Parisból; igen kimerültnek látszott. — S. Lützow lipcsei kézmüvészeti szaklapja a rajnavidéki s vestfáliai müegyesület kiállításáról szólva különös dicsérettel emlékezik meg Munkácsy Mihály hazánkfiának e kiállításon kitett sikerült tanulmányfőjéről. — Hadkötelesek számára fontos azon tudósítás, hogy a kik gépgyártásban, vagy más technikai szakban jártasak, a tengerészeti gyáriiiiihelyekben róhatják le hadkötelezettségüket és pedig egy évi oktatás után a további két év alatt jó fizetés mellett dolgozhatnak, a gyár tiszti rang fokozata szerint előlépnek s az elért ranggal lépnek a tartalékba. — A szüret Ungvárott október hó G-ikán veszi kezdetét, ezen szokatlanul korai szüretelés annak tulajdonítható, hogy a szőlő az utóbbi bő esőzések után romlásnak indult. — Nostradamus előfizetést hirdet „Kirándulás az adriai tengerre“ czimü pikkanthumo- ristico - satyrikus - mikrokosmiai utazási vázlatra , mely munka 6 füzetben fog megjelenni, előfizetési dija a 6 füzetnek 1 forint, mely összeg november 10-ig szerzőhöz küldendő Ungvárra. •— Linczben, egy kaszárnya építés alkalmával, mely azelőtt klastrom volt, egy emberi csontvázat találtak, melyen erőszak nyomai látszanak; csontjai ösz- szetörvék, a kezek keresztbe kötvék. — A nagyváradrkolozsvári vasútról közelebb azon hir terjedt el, hogy a Körös áradásai folytán jövő május hó előtt nem lesz: megnyitható. Egyik kolozsvári lap azonban biztos forrásból az ellenkezőről értesül, s e szerint a jelenleg Szucsáig lerakott sínek még e hó folytán Vistáig, s a jövő hó végével Egeresig fognak elérni, november utolján pedig Sztánánál találkoznak össze a Várad felől jövőkkel — s igy már a jövő év január havában elkészül az egész n.-várad-kolozsvári vasútvonal. — (Gyilkosság féltékenységből.) Esztergomban egy elkeseredett házastárs, ki nejét nem szerette ugyan, de azért felháborodott benne a point d’honneur, midőn fülébe súgták, hogy gyermekének nem ő — apja, meglensége nehezíti; ha időt engednének neki, úgy ő rövid idő alatt újra rendezni tudná dolgait s még gazdag ember válhatnék belőle. Egyébberánt e sürgetésnek tulajdonképen Mogyorósiék okai, kik György e szorult helyzetét, bizonyos czél kivitelére akarnák fölhasználni.“ „Miféle czél kivitelére ?“ „Hát nem találod el? Mióta György oly kevés bért fizet őt tartják a legjobb módú legénynek a vidéken s ez okból Mogyorósi atyus minden áron vejé- nek szeretné.“ „Vejének?“ „Ah ha tudnád mit mindent elkövettek őt tolled elidegeníteni és leányukat tetszővé tenni előtte. Hasztalan fáradság a derék fiú szirt keménységgel állott ellen a kísérleteknek, hogy neked tett Ígéretét megtarthassa. „ő tehát mindig engem szeret.“ „Bizonyosan; de daczára ennek jelen helyzetében nem tehet egyebet, mint magát a gazdag Mogyorósi család karjaiba vetni.“ „Gondolja néném, hogy Mogyorósiék pénzzel fogják segíteni?“ „Ezen nem kédkedem — azon feltét alatt, ha leányukat nőül veszi; már elutazásod óta mindig arra törekedtek. „És György miért nem egyezett mindeddig bele?“ „Mert ő téged szeret, mert neked Ígéretet tett s mert becsületes fiú, adott szavát beakarja váltani.“ „És inkább újra szolga lesz, mintsem szavát megszegje.“ „Nem, kedves nagynéném, neki nem szabad többé azzá lenni“ mondá Mariska hosszú hallgatás után. És midőn a leányka ezt kimondá nehéz sóhaj emelkedett ki kebléből, aztán felállott készületeket tenni az estebédhez s Agatha testvér fekhelyéről gondoskodott. Szegény Mariska sugárzó örömmel tért haza, türelmesen szenvedve a sorsnak reá mért csapását s most újra egy nehezebb, egy nyomasztóbb várt reá, ép oly keserű, mint azt édesnek képzelé. Estebéd után a három nő nyugodni tért. Mariska álmatlan zokogva tölté az egész éjszakát.. (Folytatjuk.)
