Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-09-26 / 39. szám

III. Uj évfolyam.

39. szám.

Vasárnap, szeptember 26.1869.

Szerkesztői és kiadó iroda:

NYÍREGYHÁZÁN,

Piacz-utcza a Komló melletti házban.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyilt tér alatt minden háromhasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egész évre 6.60 Házhoz vagy postán küldve . 6.—

Félévre

................................3.—

É

vnegyedre ........................1.60

Hirdetések dija: minden öthasá- bos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr.

Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

Előfizetési felhívás „TISZAVIDÉK“

1869. október—deczemberi folyamára.

Két év lefolyt lapom fennállása óta, mely idő alatt feladatomat mint szerkesztő és tulajdonos — daczára számos ellenkedés- és akadálynak — betölteni igyekeztem.

Lapom eddigi működésére való visszapillantás meggyőzött arról, hogy a megyei életnek oly közlönyre van szüksége, melyben a helyi kérdések megvitattassanak; miért is elhatároztam lapomat továbbra is fenntartani, azon reményben, hogy mindig több-több pártolóra fog találni.

Előfizetési dij házhoz hordva vagy postán küldve :

Október—Deczember évnegyedre . . . . X fr. 50 kr. o. é.

Előfizethetni minden postahivatalnál és Nyíregyházán a kiadó-hivatalban.

Börkey Imre

kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő.

Néhány szó

megyénk bizottmány! és városunk képviseleti gyűléséhez.

Igen tisztelt olvasó közönségünk legnagyobb része, bizonyára egyet ért velünk, ha egy már igen gyakran említett tárgyat ismét felveszünk, és talán még többször is felveendőnk; t. i. oly tárgyat mely élet kérdés! — Azt elejtenünk nem szabad mielőtt-e nagy bajon segítve nem lesz.

Határozottan állithatjuk, hogy megyénkben nincsen oly háztartás mely a jelenlegi cselédrendszerrel megelégedve volna; és mégis ugyanezen háztartások fejei, kik egyszersmind a bizottmányi és képviseleti gyűlések tagjai, mindezideig nem igyekeztek oly indit- ványnyal fellépni, mely által ezen súlyosan érezhető bajon segíteni lehetne. Ez okból magunkra válaljuk ez ügyben nehány szót emelni azon reményben, hogy a bizottmányi és képviseleti gyűlések saját maguk érdekében is indítványukat nem fogják elejteni. Hogy ez azonban okadatolva legyen felemlítjük előbb a jelenlegi cselédtartás főbb bajait.

Nem tudjuk mioknál fogva, de bizonyos, hogy igen sok helyen nincsen cseléd, s nem azért mert nem volna rá szükség, hanem azért, mert nem lehet kapni; ezt jól tudják a szolgálatban levő cselédek is. Érezvén tehát a cseléd, hogy szükséges a háznál, másrészt, azt is tudván, hogy talán máshol is cseléd hiányában szívesen megfogadják, oly módon viseli magát gazdája és úrnője irányában, mintha talán ő lenne a rendelkező, a parancsoló, s úrnője az engedelmeskedő, nem pedig riiegforditva. Ha ezért rendre utasittatik visz- sza, lármáz, pöröl, vagy dúl, fül és mindent megfordítva teszen, végre felmondással fenyeget, hogy ő liát nem bánja ha nem is lesz itt, hogy ő felmond, keressenek mást; mert nem igen könnyen lehet mást kapni. Gyakran megtörténik hogy ha el nem bocsáttatik, szedi veszi magát, s egy alkalmas pillanatban a kapu félfától véve búcsút, a legnagyobb zavarnak teszi ki gazdáját vagy gazdasszonyját. Ha az esetett vagy a rendőrségnél vagy községi bírónál fel is jelentjük nincs segitve rajtunk, mert a megszökött cseléd be áll más városban vagy községben a hol nem is kérdik tőlle van-e elbocsátó levele vagy bizonyitványa, hanem egyszerűen megfogadják mert szükség van reá.

Nálunk a cseléd demoralizátióját még azon körülmény is növeli, hogy gyakran akadnak olyan gazdák vagy gazdasszonyok, kik a más cselédét titokban, nagyobb ígéretek által igyekeznek magokhoz édesgetni.

Továbbá növelik a bajt a sok cselédke- ritők és kerítő asszonyok — s főleg ez utóbbiak a nőcselédeknél, —- kik tisztességes di- Szerk. pl. bm. h.

járt elcsalják egyik vagy másik háztól a cselédet hogy oda vigyék a hol őket a cseléd hozásért jól megfizetik.

A eselédkeritőnők ezenkívül még más üzletet is visznek véghez a cselédekkel, még pedig büntetlenül; — ezen eljárásukat igen helyesen fejtegeti a „Közbiztonság-1 czimü lap a következő sorokban : „Ha a cseléd kilép a keritő-nőkhöz kerül, kiknél méreg drága pénzért élelmet és szállást talál (10 - 12 egy szobában) — ezek a szolgálat keresőt, addig nem helyezik el mig pénze, ruhája, vagy valami értéke, vagyona van, sőt ismerünk oly cselédkeritőket is, kik a vidékről jött csinosabb szolgálat kereső leányokat a város végén lesik, és csak azután helyezik szolgálatba ha használatokért az oroszlányrészt zsebre rakták, — egyszóval saját érdekükben mindent elkövetnek, hogy a nőcseléd erkölcsileg megrontassék.“

E cselédtartás körül elősorolt főbajaink legkevésbé sem túlzottak, ezek tények melyeket senki meg nem czáfolhat. Ezeken mielőbb segíteni nem csak önmagunk hanem a cselé dek mint embertársaink iránti kötelességünk, miért ismételve felbivjuk a bizottmányi és képviseleti gyűlés minden egyes tagját a cseléd-ügyben nem csak rendszabályokat alkotni hanem egyszersmind azoknak szigorú megtartása felől őrködni.

Nyiregyháza városa képviseleti gyűlése által még 1867. deczember 1-án 3299 szám alatt alkotott s alantabb közlött rendszabályokat melyek azonban mind ez ideig nem foganatosíttattak, kevés módossitással a megye összes területére is elfogadhatók volnának.

Ezen rendszabályokat azért közöljük mert ez által kettős czélt vélünk elérni : először : bogy a megyében városunkkal egyöntetű szabályok alkottassanak, másodszor : hogy a Nyíregyházai polgárság legalább tudja hogy milyen rendszabályok léteznek s hogy azoknak foganatosítását és szigorú megtartását a városi hatóságtól követelhesse. (Folytatjuk.)

(Szabadságot veszünk magunknak a rendszabályok közlése után azoknak hiányairól és mikénti módosításáról szóllani Szerk.)

A papság állása a társadalomban.

(Folytatás.)

Még nagyobb lehet csodálkozásunk, ha a papot működési terére követve hallgatjuk meg a társadalom Ítéletét.

A pap hivatalos munkálkodásának legszebb, leg- méltóságosabb tere mindenesetre a szószék, innen kell neki hirdetni az örök igazságokat, tanítani a tudatlanokat, vigasztalni a szenvedőket, erényre, szeretetre, önfeláldozásra lelkesíteni hallgatóit, s egy hivatását átértő lelkipásztornak nem is lehet nagyobb gyönyörűsége, mintegy szorgalmatosán látogatott templomban, hit által lelkesült s a földieken felülemelkedett közönség előtt szónokolni, s látni a hatást, a lelkesedést, a megbánás vagy a vigasztalás kényeit, melyeket az örök igazságok ereje által idézett elő !

Mit szól ehez a társadalom ha még is üres templomokat látunk ?... A szónoki tehetség, melynek hatása legnagyobb mértékben a hang erejétől, terjedelmétől, hajlékonyságától és szívhez szóló zengzetességétől függ, legtöbb esetben a természet adománya, s a kik azt ez utón nem örökölték, csak deniostliénesi óriási kitartással és szorgalommal szerezhetik meg : és mégis nem itéli-e el a társadalom és pedig a legszánandóbb kritikával a papot szónoklatáért ?

Az egyik nem jár templomba, mert a pap előadása egyhangú, unalmas, akarata ellenére is el kell aludni rajta az embernek, már pedig ha aludni akar, azt inkább otthon végzi el; a másik pap szónoklata erőteljes, érczliangja bedörgi a szent boltokat, ezt meg azért nem szeretik hallgatni, mert fülsértöleg kiabál, nem lehet még szundikálni sem, valóságos Garibaldi, nem papnak való, hanem katonákat vezényelni volna hivatása, a pap előadásának szelídnek, lágynak kell lenni stb.; — az egyik pap a szívhez beszél, megrázza az érzelmek lágy búrjait, indító előadására könyek tolulnak a szemekbe; és ez nem tetszik sokaknak, nem mennek a templomba, restellenek mások előtt sírni, úgy is elég könyeket sajtói szemeikből a mostoha sors; a másik pap nem szól a szívhez, de a lelket rázza meg az örök igazságok velőkig ható erejével : ezt meg azért nem hallgatják, mert száraz, hideg és érzéketlen, nem tud indítani; az egyik olvassa szónoklatát, a másik megtanulja, amazt elitélik azért, mert hanyag, egy hét alatt nem bir megtanulni egy predikácziŐt, erre meg azt mondják, hasból beszél és restellj leírni is, és nem mennek templomba; szóval minden nótának a refrainje az, hogy nem megyünk templomba; erőnek erejével keressük az okot, hogy magunkat önlelkiink vádolása előtt kimenthessük, mert az igazat el kívánjuk takarni, azt t. i. hogy kihalt keblünkből a kegyesség utáni vágy, és a templomot, az örök igazságok hirdetésének helyét elhanyagoljuk világi érdekeinkért. Ezt el akarjuk önmagunk előtt is hallgatni. Minek is vádolnánk magunkat ? Ott van bűnbaknak a pap ! Nem szeretjük s nem megyünk templomba! Ez a legolcsóbb mentség!

A szószéken kívül igen szép és magasztos munkatere volna a papnak a mindennapi családi életben is. A papi gond a gyakorlati lelkészettannak igen nevezetes része. Felkeresni a híveket családjaik körében, ott a szeretet és egyetértés lazuló kötelékeit újra megerősíteni, a félreértéseket kiegyenlíteni, a sebeket gyógyítani, a fájdalmakat vigasztalni, a családi élet édenné varázslásában fáradozni, a betegek, a haldoklók lelkeit menny felé emelni : mindez a papi gond körébe tartoznék, és sokan követelnék is tőle hogy e téren is végezze el munkáját apostoli buzgalommal; de kísértse meg csak egyszer a családi békétlenség égető sebére illeszteni ujjait, kisértse meg csak a tiltott élvezetek után futkosó férjet, vagy az eltántorodott könnyelmű nőt a vallás szent esküjére emlékeztetni; kisértse meg csalc Keresztelő Jánosként e buja Heródeseknek ar- ezokba dobni vétkeiket : meglátandjuk hogy az irányában nyilvánuló gyűlölet mennyivel leend alsóbb fokú aránylag, a Heródiás boszujánál ? Az emberek egyáta- lában nem tűrnek semmi idegen beavatkozást családi ügyeikbe, s bizonyosan a papot ha ezt tenné, a leghatározottabb módon elutasítanák ! Pedig hajh ! be sokszor szükséges volna a beavatkozás!

E sorok írója egy alkalommal nagy zajt és isteni káromlásokat hallott egy kisded hajlékban, mely előtt épen útja elvezetett, ösztönszeriileg belépett a hajlékba, s a fiút földreteritett apja mellén térdelve, kezében a legiszonyúbb vétek az apagyilkolás végrehajtására felemelt éles fejszével találta, az apa tehetetlenül hörgött a földön, a fiú ajkairól a tajték szakadt az irtózatos düh miatt : ha egy hivatal szolga, egy falusi bíró _ lép^ be, a feldühödt fiú végrehajtja ennek daczára is^ iszonyú bűnét, s talán a megjelenőt is, hogy el ne árulja, agyonsujtja, de a pap láttára kijózanul állati dühéből, megdöbben, elsujtja a gyilkoló fegyvert, sírva panaszkodik, s a szelíden dorgáló hangok hallattára, bocsánatot kér atyjától! Egy véletlen megjelenés egy iszonyú bűn elkövetését, és két ember halálát akadályozta meg. De daczára ennek, a társadalom már ma meg nem tűrné a papnak a családi életbe való ily ncmii be- avatkozását, hanem igenis, a papi gond kötelességét leszállította a házaiknál tisztelgés végetti megjelenésekre, mi ha nem a kiszámított és követelt rendben es pontossággal történik : készen van az elitélés -, azt nem kérdezi senki, hogy talán elfoglaltatásai, talán családi gondjai tartóztatják vissza, vagy talán véralkatával ellenkezik a házalás, vagy csekély jövedelme miatt, sokszor talán tisztességes öltönye sincs, miben megjelenhetne, mindezt nem kérdezik, hanem kihallgattatlanul elitélik, arrogánsnak, kevélynek nevezik és azután,.... nem mennek a templomba! Lássuk csak minő okoskodás nyomán ? A pap nem jön hozzám tisztelegni, tehát én se megyek a templomba Istent imádni! Igazan köny- nyii mentség, de hamis mentség! ,

Ha pedig a pap megjelen gyakrabban a tarsas körökben, és tisztelegni jár egyesekhez, elitélik tarsal-