Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-15 / 33. szám

fülelő, hol minden szerdán bálok tartatnak, melyek a umll idényhez képest szemlátomást javultak és szépül­tek, még most is találkozik egy-lcét ballerina és félvi- lágista (egészen uj szó), de ezek a nagy sokaságban eszre nem vevődnek. 36» R. meleg mellett fázni! Némelyek agyrémnek állíthatják, pedig való, mert annyi foknyi a meleg és mégis fázik a clerus igen nagy része, a feje fölött ösz- szecsődiilő zivatarok fölött; alig mult el a liuczi püs­pök Rúdigier esete, midőn fölmerül a krakaui eset, — a legelvetemedettebb gonoszság és lánatisinus szülemé­nye — melyet elmondani fölösleges, annyival is inkább, mivel a lapok kivétel nélkül a legcsekélyebb részletekig hozták; különösen jó keresetet üz belőle egy német lap, mely az illető apácza arczképét is hozd eredeti pho- tographia (?) után; nem lehet az utczán 1-2 lépést ha­ladni a nélkül, hogy rá ne rohanjanak az emberre az c lapokat áruló hordárok; borzasztó, rémületes, csak 10 kr. a Barbara Ubrik esete és csakugyan ezerenként fogynak a példányok. Intelligens, nem intelligens egy­aránt érdekkel viseltetik az eset iránt; a hírlapban először is a krakaui rubrics kerestetik, ismerősök más­ról se beszélnek. Örülhetünk hogy n prágai apácza tör­ténete nem igaz, különben lett volna újólag a lapoknak mit nyaggatni; úgy is naponként fölmerülnek újabb és újabb apáczahistóriák. íme egy legújabb adat : Egy német főtiszt kellem- dús leánya, ki nem volt a purismus hódolója, hanem igen kedvelte a világot és gyönyöreit, kolostorba ment, mivel nem akart nőül menni ahoz, kihez atyja kívánta volt, 2 évig csak eléldegélt valahogy a zárdában, de okkor oly körülményekbe jutott; melyek homlokegyenest ellenkeznek „a zárda szűz“ fogalommal, hanem a gyón­tató apa. ki e fölött némi nyugtalanságot árult el, ki- cszközlé, hogy az apácza a „szüzek" sorában megtar­tatott. Lám, a karmelitáink példát vehettek volna. Mivel már ily thema körül forgunk, még egy ha­sonló esetei, mely a zárda falain kívül történt, s me­lyet leginkább azért említek, mivel egy nagyon olvasott pesti német napi lap tárcza Írója igen nagy hasonla­tosságot talál Pest és Páris között — erkölcstelenség tekintetében; a színhely Pest egyik eleven utczája : a cselekvő személyek : nő, férj, egy úri ember, kit X-nek nevezünk. A kecses nő az ismert német mondatot : Eins ist keins és ebből Einer ist keiner férjt illetőleg is érvényesnek tartá s itt kezdődik X szerepe, ki a nőtől előbb csekély később nagyobb összeget kért, mely mindannyiszor megadatott, de midőn a kért összeg oly nagy volt, hogy azt a férj tudta nélkül venni nem le­hetett, a nő ez összegek megadását megtagadá, mire fenyegetések következnek, X részéről sőt egy anonym levél is érkezik a férjhez, melyben nejére figyelmessé tétetik, a szegény asszony kékkövet vesz be, de a mé­reg nem hat s följavul... itt vége szakad a krónikának. S. B. — Tímár, aug. 10. Tegnap reggel 7 óra tájban, épen vadászatra voltam menendő, midőn a harangok félreverése közt magasra gomolygó füstfelleg ötlött sze­membe; hamar letéve vadász eszközeimet, sietve halad­tam a veszedelem színhelyére, hol Urban Ferencz hely- ségi lakos háza már ekkor egészen lángba volt borulva. A szerencsétlenség úgy támadt, hogy Uiban Ferenczné kenyeret akarván sütni, begyújtotta a kemenezét, 4 éves fia pedig a földön feledett gyufákat felszedve, a szom­szédbeli gyerekekkel az istállóban tüzet rakott, mire az ottani szalma s egyéb égékeny anyag csakhamar lángba kapván, nehány perez múlva az egész épület égni kezdett, a szomszédbeli két fin — mivel ők az is­tálló ajtajában voltak, a tűz l'cllobbanásakor még sze­TÁRCZA. Egy papnő vendek naplójából. 1867-ik év márczius 15-én egyike volt ama tün­dén szép holdvilágos éjszakáknak, midőn az édes áb­rándok kéjétől mogrészegiilt lélek, felszállva a rideg mindennapiság nyomasztó porából, a tisztán ragyogó csillagok szelíd fényénél a boldogság isteni ihletével emelkedik fel szellemszárnyain az egek azúrjáig, mintha csak erezné, hogy ott a magasban, hova a földi kínos lét salakja el nem juthatott, ott a csillagok honában rejlik a valódi boldogság. Az idő már közel járt az éjfélhez, az egész ter­mészet mintegy óriási halott, a siri csend mély tenge­rébe látszott sülyedui, letűnt a város zaja, ember, állat pihen, békében nyugossza a nap fáradalmát. Csak a *-i papnövelde egyik félreeső ablakában valami éji lámpa kísérteties halvány világa jelenti, hogy ott ben még ébren van valaki. A szoba, melyben ily késő éjjel a virasztó lámpa ég, a .papnövendékek beteg szobája. A szoba teremnek is beillik, a nagy terjedelmű kályha mellett hosszú fekete posztóval beterített asztal nyúlik, rajta orvosi rendelvények, gyógyszerek, egy fe­szület és szentelt gyertya, alatta közel a falazat sarká­tól durva készitményü roszul vetett ágyon egy halálsá­padt, beteg papnövendék fekszik, mélyen beesett szemeit erősen a falon függő „Ecce Homo“-ra függesztvén, mig görcsös, csontokig elsoványodott kezeivel hevesen szőrit egy kis könyvecskét szivéhez. , Dezső! — szólt a beteg egy mellette ülő nö­vendékpaphoz — én az éjjel meghalok, te hű barátom voltál, csak egyre kérlek, hogy tedd meg, s a más vi­lágra is elviszem lelkemmel emlékedet. — Heves lázaid^ vannak Kálmán — felel a meg­szólított — ez az egész, azután ne ijeszd magad és engemet. ígérd meg Dezső, hogy utolsó kérésem teljesíted. — Ugyan hadd el barátom azt az „utolsó“ szót e mond mit tegyek? Tn nem sokára — két óra múlva meghalok — vedd e könyvecskét , saját kezemmel irt naplómat tar­rencsésen elfuthattak, de a tüzet rakó gyermek, miután a különben is igen láza tető hirtelen leomlott, a leg­iszonyúbb halállal a tűzben korommá égett. Cak a csen­des légnek s lakosaink ügyes, fáradhatlan közreműkö­désének köszönhető, hogy a szerencsétlen kis fiun s a kigyuladt házon kívül (értéke 340 frt o. é. biztosítva nem volt) egyéb kár nem történt. Intő példa a szülék­nek hogy mind a gyermekekre, mind a gyufára vi­gyázni kell. Dobozy Ferencz. A krakkói zárdaeset. Újólag a karmelita nők zárdájának rendőrileg tett átvizsgálása folytán nagyon jellemző körülmények jöttek nap világra. A többi közt elég legyen felemlíteni, hogy a vizsgálatok alkalmával egy könyvtárra is akadtak, mely csupa latin nyelven irt müveket tartalmazott; az apáczák közül azonban, magában érthetőleg, e nyelvet egyik sem tudja. Úgy látszik tehát, hogy a karmelita nők szellemi tökéletesítésüket illetőleg, nem voltak a legszigoruabbak. A zárdái tisztátalanságot elhalgatva, erről könnyen fogalmat lehet szerezni, ha meg van em­lítve, hogy a karmelita nőknek a zárdái szabály szerint nem szabad mosakodniok. S valóban ez apáczák külső jelensége tökéletesen megfelel e zárdái szabálynak. Az eddigi részletek kiegészítéséül felemlítendő, hogy amaz apácza koponyája, mely ez ebédlőben az asztalon ta­láltatott, étkezés alatt mindig a főnöknő és alfőnöknő közt áll. A bizottság nem tudhatta meg, váljon étvágy gerjesztésül, vagy pedig más czélra használtatik-e. A „kincses kamarádban kiterítve talált három holttetem olyan apáczáké, kik szentek hírnevében állva halltak el s kiknek szentté avatása Rómában már inditvá- nyoztutott. •— Az Ubryk Borbála ügyében kihalgatott főnök- nők vallomásai a következők : Wenzyk Mária, a zárda főnökuője húsz éves ko­rától, tehát már 16 éven át van a zárdában. Vallomá­sai épen nem árulnak el női gyengédséget; az ember alig hinné, hogy egy nő képes volt társnőjét szeren­csétlen és nyomorult helyzetében csupán csak azon ok­bői tovább is meghagyni, mivel már elődje alatt is ugyanazon helyzetben volt; Wenzyk Mária,miként maga vallá, Ubrykot csak kétszer látogatta meg s azt is más apáczáktól hallá hogy ő őrült; máshová pedig azért nem vitte, mivel azt a szerzet romában tartózkodó főnöke megtiltotta. Kozierkiewicz Teréz vallomásai még gyar­lóbbak és durvábbak. E nő már 38 éve van zárdában; vallomásai szerint Ubryk Borbála zárdái tartózkodásá­nak 9-ik évében „nyugtalankodni kezdett,“ gyakran spasmaticus rohamokban szenvedett, e miatt tehát fog­ságra vettetett. Mivelhogy az orvosok a világosságot reá nézve kártékonynak vélték, az ablak befalaztatott. Az ablakot Grégorczyk Kázmér volt zárdái kertész fa­lazta be Zdiarska elhalt főuökné parancsa folytán. — Kozierkiewicz vallja továbbá, hogy Ubryk valóban 20 éven át tartatott az üregben, tébolydába azért nem vi­tetett, mivel azt a szerzet genorálisa megtiltotta, de mivel maga is azt hitte, hogy Ubryk Borbála 50-dik éve után majd nyugodtabb lesz. Nem való azon hír, hogy Piatkiewicz gyóntató­atyát is letartóztatták volna, minthogy ez csak hallomás után tudta azt, miszerint Ubryk őrültség miatt fogva tartátik, de azt soha sem látta volt. Ellenben fogság­ban van még most is páter Kozubski, minthogy ez Ubrykot már 1848-ban vette át mint foglyot, s az egyházi hatóságnak semminemű jelentést sem tett. — A „Kurier Kodzienuy“ varsói lap egyik leg­közelebbi számában bárom levelet tesz közzé melyek Ubryk Borbála sorsával kapcsolatban vannak. Egyikét, talmázza, siess átolvasni, hogy még jobban megesmer- vén engem, tudjad mit kelljen sírkeresztemre Írnod. A növeudéktárs egy könyet látszott szemeiből ki­törölni, azután szótlanul a könyvecske után nyúlt, ke- kezébe vette s olvasni kezdett. — Feuszóval kérlek — szól gyenge fuldokló han­gon a beteg — hadd halljam én is még egyszer men­nyemet és kárhozatomat. — Ha nem háborgatlak ! ■— Nem 1 csak hangosan kérlek.-— Igen Dezsőm! ele hátha meghallja valamikép a páter spirituális! — Én ma az Isten előtt leszek s ott sem szé- gyeulem magamat vagy félek azok miatt, mik e könyv­ben vannak. Üsd fel a múlt év október 3-át, ezt leg­jobb szeretem hallani. — Jó, legyen. „1866 okt. 3. Ma 4 éve, hogy anyám akarata — melyszerint minden áron csak pap legyek — elrabolt engem önmagámtól s a világtól; ma 4 éve, hogy a fe­kete rendruhába öltözve ijesztő kisértése lettem önma­gámnak, koporsója egykori boldogságomnak. Igen, boldogságomnak! én is voltam boldog egy­kor .... nagyon boldog ...........Épen bevégződött a szü­r et, atyám sajtóházánál a rendesen megtartatni szokott szüreti mulatságra egybegyűltek a vendégek, — ekkor, e nap láttam meg őt : Amáliát először .......Én ezelőtt nem tudtam, mi az a szerelem, mily sajátságos érzel­mek honolnak a kebelben, hol a szív egy kedves után dobog?......... e nap megismertem minden boldogságos b oldogtalanságokat....... É n nem tudom, miket szólottám hozzá, csak arra emlékszem.' hogy Amália könybe lábadt szemekkel ezt felelte : ,Dezső! én szeretlek lelkemből, de látod, én szegény leány vagyok, s aztán te pap leszesz.1 — Én pap — feleltem e különös hir hallatára —■ ki mondta ezt? — ,Anyád.1 — És Amáliának igaza volt; eltávoz­tak vendégeink, csak Amália arcza véste magát szi­vembe ........... anyám egy reggel határozottan kijelenté, hogy pappá kell lennem s én----engedelmeskedtem. M időn e falak közé először tettem lábamat, oly fájdalmat éreztem, melyet csak az erős lelkek bírnak elviselni. Szerettem Amáliát lelkem egész ifjú hevével, az első szerelem emésztő lángjával...........mely láng szive met emésztette föl. melynek eredetije a nevezett lap szerkesztőségében bárki által megtekinthető, a zárda főnöknő irta 1851-ben a szerencsétlen apácza nővéréhez, melyben elmondja, mi­szerint Borbála súlyosan beteg — tehát nem őrült — s szerencséje, hogy a zárda tagja; mert igy kitűnő gonddal ápoltatik. Megjegyzendő, hogy ekkor már 4 év óta volt börtönében a szerencsétlen 1 — A máso­dik levelet Borbála nővére irta, mely egyszersmind Bor­bála eddig közrejutott életrajzának kiegészítése. E le­vél szerint a 15 éves Anna (az apácza Borbála) meg­kísértette egyszer a felicita női szerzetbe lépni, a próba év alatt azonban súlyosan megbetegedvén, Dziewanwska grófné vette magához ápolás végett. Felépülve vissza akart térni az elhagyott szerzetbe, itt azonban nem fo­gadtatott vissza. Később mégis kérelmei folytán annyira vitte, hogy ajánló levelet kapott a felicita női szerzet­től, a karmelita nők rendéhez Krakkóban, hol be is fo­gadtatott. Kis vagyonának elrendezése után ide vonult Ubryk Borbála. „Ezután húsz évig — Írja a nővér — mit sem hallottunk Borbáról. A legelső tudósítás, me­lyet egy jóakaró zárdái ismerősünk S. F. közölt velünk, csak 1868-ban jutott kezünkhöz. E tudósítás szerint Borbála őrültségbe esett, s mindig aggasztóbb lesz ál­lapota. Nővérünk állapota feleti fájdalmunkat azonban enyhítette a zárda főnöknő ama biztosítása, hogy nő­vérünk a lehető legnagyobb gonddal ápoltatik, s hogy jobb dolga van a zárdában mint a világi életben.“ —■ A harmadik levelet Ubryk Borbála irta nővérének, 1843. keltezve. Ebben részletezi a nehézségeket, melyek a zárdába való lépése elé gördültek, stb. A vizsgálatra vonatkozólag Írják a „Pr.“-nek, hogy a krakkói törvényszék a vizsgálóbíró és az állam ügyész megegyező véleménye folytán : a nyilvános erőszakos­kodás vétkének tárgyilagos tényállásának konstatálását elfogadta, az elfogva tartott apáczák előtt e bűntény miatt teendő részletes vizsgálat határozatát kihirdeté s elfogatásukat törvényesnek nyilvánitá. Az apáczák ez ellen felfolyamodtak. Eddig a karmelita nők közül a fele rész már kihallgattatott. Ez esemény egyik eredményének tulajdonítható azon rendelet, melylyel az osztrák belügyminisztérium a helytartókat oda utasító, miszerint a zárdákat szigo­rúan viszgáltassák meg. Ezzel egyetemben idézzük egyszersmind a „Gaz. Nav“ következő sorait : „A krakkói zárda történet egy részről a minisztérium állását jelentékeny megerősítette, más részről a conservativ párt befolyását az udvarnál gyengítette“ bécsi tudisitások szerint, a minisztérium a zárdák végleges megszüntetésére nézve valami indit- ványnyal fog fellépni. Hogy ez mikor fog történni, az csak attól függ, hogy ez ügyben a magyar miniszté­rium egyet fog-e az osztrák minisztériummal érteni ? Ha a magyar minisztérium elhatározza magát arra, hogy a zárdák a magyar korona területén megsziintet- tetnek, akkor ezzel egy idejüleg a lajtántuli zárdák is ugyanezen sorsban részesülnek. Ellenkező esetben a minisztérium megfogja szüntetni a zárdáknak különböző czimok alatt adott subventiókat, s a birodalmi tanács elébe a zárdák szervezetének szabályozása felül törvény- javaslatot terjeszt.“ BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Ausztria. A „Morgenpost“ megbízható for­rásból arról értesült, hogy Giskra belügyér egy rende­letét küldött volna a helytartókhoz, melyben meghatá­rozza a zárdák iránt követendő eljárásukat. E rendelet értelmében a helytartóságok kötelességévé tétetik min­den zárdát szigorúan átkutatni. Meghngyatik nekik to­vábbá, hogy érthetővé tegyék a klérus tagjai előtt, mi­Egy ifjú, ki örül az életnek, egy lélek, mely bol­dogság, — szív, mely szerelem után eped .......a vég­z etszerű anyai lcönyek által a kolostor falai közé zára- tik. Oh anyám, ha tudtad volna, hogy akaratod vérta­núvá tette gyermeked! Gyakran kérdeznek társaim, tán beteg vagyok, hogy arczom oly halvány ? S én még ezt is eltitkolom ... pedig nem beteg ... de élő halott va­gyok. Többször elgondolkozom, de talán hát vétek is az a szerelem? Nem lehet... az Isten, ki az emberi kebelbe szivet, s e szívbe érzelmeket alkotott... a sze­relmet ajándékul adta, tehát a szerelem Isten ajándoka és nem vétek. ... Tegnap mondotta gyóntató atyám : hogy Isten nem fogadja a megosztott szívet, neki egész kell... . Sajátságos szavak, tehát a teremtő azért al­kotta az embert, hogy ez se magáé, sem embertársáé ne legyen, hanem az örök végzet által az életre paran­csoltaivá az önmegtagadás, lelki hnrezok, keserves bel- küzdelmek gyászos csatáit víva, szüntelen egy szellemi ország nehezen nyíló kapuja felé közelítsen. Ez nem le­het, mert hisz ekkor a teremtő nem atyja, de kegyetlen bakója lenne az emberiségnek.... Ily gyötrelmes elmélkedés lett már 4 éve sóvár lelkem tápláléka, elfáradt végre szivem a nehéz súly alatt, keblem az örömek s szép napok egykori szende tanyája, boldogságom elhagyott sirkertjévé változott. .. s én a helyett, hogy a szenteknek mondott rideg falak közt, az oltár szolgálatában bánátimra vigaszt, fájdal- mimra enyhet, sebeimre balzsamot leltem volna : mint egy elátkozott elfojtott szerelmem pokoli tüzében ham­vadok el___ De miért is vagyok én ily boldogtalan? Talán va­lamely ismeretlen átok nehezült rám, vagy talán meg­tagadva Istentől az imázást, haragvó ostorával büntet? Ez lehet... mert én nem imádkozom 1 igen őszintén bevallom, hogy én nem tudok már imádkozni----Az­el őtt, mig nekem is szabad volt örülnöm — oly buz­gón, szépen tudtam elmerengni a túlvilágon, a boldog lelkek örömein — most odáig jutottam, hogy kételke­dem abban is, hogy I.... van 1 Rettenetes szó ... vétek . . . most nagy bűnt követtem... el---­Szeg ény Amáliámat hiába biztattam,... hogy fel­mondva anyámnak az engedelmességet, elfordítom sze­meimet 6zemei elől, melyekből valahányszor kilépése­met hoztam elő, hullottak a könyek mint a sebes eső,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom