Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-02 / 18. szám
II. évfolyam. 18. szám. Szombat, május 2 Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121 -ik szám alatti háziján. Bérmontetlén levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott gnrmond-sorórt 2ő kr. o. é. fizetendő. Előfizetési di A kiadó-hivatalban egész évre Házhoz vagy postán küldve Félévre..................................... Évnegyedre . . . . . . Hirdetések dija : minden öt llití'M.OUö sor egyszeri igtatásáuál ö kr., többszörinél 4 kr. Bélvegdij ÜO kr. 8ZAB0LCSMEGYEI KÖZLÖNY. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. A felsó'tiszavidéki Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Honvéd-Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hiteles közlönye. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Közegészségiigyi dolgok. A közegészség-ügyi tudomány nálunk országosan még csak a szakemberek fejében e'1; virágzó életbeléptetése az idő feladata, mely kell bogy a jelen, és ne a jövő, legyen. Még beszélni is róla, embereinknél Ízetlen dolog. Pedig^ végre is ez alapja az állam diszlésének. Érdemesnek látszik tehát, hogy a megye főorvosi hivatala által a múlt évről a megyei bizottmányhoz beadott orvosi jelentés némely részei, mint e megyére vonatkozók, e megye lapjában közöltessenek. így talán ráirányoztatik a közfigyelem és gondolkozás ezen eszmékre, s így majd a bizottmány is részletes tudomást vehet rólok, melyeknek csak benyújtását vette tudomásul a gyűlésben. I. Himlőól tás. Az emberi alak külső szépségét, épségét, sőt magát az életet veszélyeztető egyik leggonoszabb ellenség a tömérdek kórok közt, azon hevenyküteg, a hólyagos himlő, mely ellen századokon kaíftsztüli különféle har- ezaiban, az orvosi tudömány — mint az elfogulatlan tapasztalás igazolja — a legsike- resb ellenszert találta fel a tehénhimlőanyagban. A tehéfdiimlő-anyag rendszeres beoltása, vagyis a védhiinlő-oltás, nemcsak a csecsemőknél alkalmaztatván az, de újólagosán elővétetve bizonyos évek múlva a felnőtteknél is (revaccinatio), megtörte már a hólyagos himlő pusztító hatalmát, s ha szigorúan és rendszeresen űzetik, elejét veszi a himlőjárványnak is. Azért is a védhimlőoltás üdvös voltának minél kiebb teijeszte'se és élvezhete'se ügyében nem lehet az állam- és és megyehatósági kormány eléggé szigorú és eléggé áldozatkész. Itt emberépség és emberélet forog kérdésben, a szó legvalódibb értelmében; azért is e téren a közöny, könnyelműség, sőt az úgy tetsző gazdálkodni akarás is, tetemes szerencsétlenség; mert koczkáztatja ama két kincsét az államnak. Nemcsak legkisebb akadály nem gördítendő tehát a himlőoltás útjába; de minél ténylegesebb mód és alkalomnyujtás annak eszközlésére, sőt jutalommal való serkentése a buzgó szorgalomnak, volna feladata a kormánynak a himlőoltó orvos irányában. Ezt az államorvostan prédikálja. Ezek igy lévén, minden köteles tisztelet mellett sem lehet a fájdalmat az ügy és emberiség érdekében ki nem mondani azon bizottmány! határozat felett, mely a himlőoltó orvos tovaszállitására nézve a múlt évben hozatott, mely szerint megvonatik tőle a szükséges előfogatozás himlőoltási ügyben, azon álok miatt, miután a járási orvos 500 forint évi dijában bennfoglaltatik mindennemű utazási költsége is; holott, ha semmi egyéb hivatalos útja nem volna is egész évben a tiszti orvosnak, pedig sok van— maga a himlőoltási járás-kelés fölemésztene szegény forintjából 100—150—200 forintot. Es méltó díjazása lenne aztán a maradvány egy tiszti orvosnak? A lefolyt 1867-ik évben az egész megyében 13,862 oltoncz volt összeírva : ezek közöl sikeresen 17 oltóorvos beoltott 12,574 egyént, —• oltatlan maradt gyenge kor vagy betegség, vagy meg nem jelenés miatt 1417. Ezen arány, mikor az oltásra összehivottak több mint ‘/g-e oltatlan maradt, kissé ugyan kedvezőtlen, s nem ok nélkül hivja fel a köz- igazgatás erélyét s éber közreműködését, hogy ez arány a jövőben javulást nyerjen; azonban nem csekély megnyugtatásra nyújthat okot annak meggondolása, hogy az oltatlanok rovatának évről évre vezetése mellett, sok van e számban olyan, a ki már vagy nem is él, vagy ki tudja, melyik zugában él az országnak. Továbbá a sikerrel beoltottak ily tekintélyes száma kerülvén — a mi szintén tekintetet érdemel — 12,000 egynéhány száz egyén épségi, sőt életi biztosítása mindössze 1257 forintba, ismételve hívhatja fel a kormányzó figyelmét arra, hogy|a filléreskedésnek és rideg határozatoskodásnak itt nincs helye, nem lehet; de kártékony is lehet a szent ügyre nézve, a mennyiben megtörténhetik, hog^ffz oltóorvos egyszer csak megteszi a körutat szakaszában, saját költségén, — mert hát azt — annyira mennyire — fedezi az oltási dij, de revisióra és igy eljárása sikerének biztosítására, ismét saját költségén, könnyen nem fog körutazást tenni. És ekkor fognak állni a himlőoltási táblák puszta, bizonytalan nevekből. Egyébiránt a nép felvilágosodási jelenségein mindenkor érzett örömmel jelenthetni, miszerint a szülék kebeléből, az oltási műtét és eljárás ellen oly makacson táplált idegenkedés, az oltóorvosok humánus modora melT Á R C Z A. A varsói menckiüteli. TórtónHi Gonzp.ly Gyüngyösy Sámueltől. (Folytatás.) Azt előre sejthettük. hogy az ármány mindent el fog követni tervei létesítésére, de hogy ily hamar és ily közel juthasson a czélhoz. legtávolabbról sem gondoltuk volna. Még alig múlt el nehány óra az összeesküvés után, és az első pont létesítve van. De mint fenntebb megjegyeztük, egyelőre fiiggesz- sziik fel Ítéletünket Babilas felöl: történetünk folyamán még egy időre nem ismerhetjük fel öt valódi alakjában és sokszor fogjuk láthatni, az eseményekben oly szerepet vinni, melyet csak akkor fogunk megérthetni, ha múltjával s czóljaival, melyeket most még nem tudhatunk, — megismerkedünk. Ugyanazért ez alkalommal sem szólhatunk többet felöle, minthogy a közelebbi estvén a századossal történt megállapodása folytán talált módot, hogy a szerencsétlenül járt György helyét elfoglalhassa. Midőn a terembe léptünk, az csaknem telve volt előttünk még ismeretlen lengyel föurakkal; a tárgy, mely felett tanácskozni láttatnak, ugyan érdekes lehet, mert a meglepetés minden arczról olvasható, és a tisztes külsejii iöurak homlokát mély gond sötét felhői borítják. A terem közepén Wladiszláv áll, kezében egy iratot tartva, melyet épen elolvasni akar; arczán a közelebbi estvén történt szerencsétlen esés következtében kapott jelentéktelen sebek látszanak, melyek arczának jellemvonásait eltakaró kifejezést kölcsönöztek; de ő mitsem törődve azzal, mintha misem történt volna vele, méltóságos magatartással s férfias bátor hangon folytatja már belépésünk előtt elkezdett szavait. „Mondom, uraim, hogy okmány van kezeim között, csalhatatlan igazolására aggodalmat költő szavaimnak, az általam részletesen' előadott múlt estveli rendkívüli esemény játszotta ezt. kezeim közzé, s áldom érette Istenemet, hogy bár erős küzdelem árán, de kezeimhez juttatta; ezen irat valóságos hiteles kormányrendelet. melyben egyenesen, leplezetlenül meghagyatik a legnagyobb titoktartás mellett, a pórnép fellazítása a nemesség s általában az úri osztály ellen, s minden főért véreiij igórtetik; és merem állítani, hogy a dolog már nem áll a kezdeményezés stádiumán, sót a kormány éhes, pénzsovárgó ügynökei már bizonyosan megkezdették a lázitást. hahogy már teljesen nem is szervezték, s nem csalódom, ha bátorkodom kimondani, hogy itt Varsóban és környékén a lazítás vezetője nem más, mint ez orgyilkos bandita, Gyurovics százados. A tegnap estve velünk történtek s általunk látottak után Ítélve, több mint valószínű, hogy neki tegnap embereivel találkozásának kellett lenni, s a lázitás nem terv, hanem kivitelre váró bevégzett tény, eléggé okadatolja azon körülmény, hogy azon szerencsétlenül vadállatok által széttépett ember, kinek szétmarczangolt tetemei körül találtam ezen iratot, bizonyosan egy volt a lázadást szító ügynökök közziil, és pedig lengyel pómihát viselt, s az erdőből vezető lábnyomok után Ítélve, viszsza felé tartott, s igy már küldetését bevégezte. Ily körülmények között sok gondolkozni való időnk nincs; minden éjszakán várhatjuk az ellenünk böszitett nép támadását, s nekünk sürgetően tanácskoznunk kell a védelem vagy a menekülés eszközeiről. Ez azon tárgy, mely felbátorított engemet, hogy önöket ide összehívjam.“ Nincs rettenetesebb pont az ember életében, mint midőn valamely lelket megrendítő esemény véletlen jön, mielőtt a gyenge emberi szív felvértezhette volna magát. Mint midőn Sahara homoktengerében népes karaván utazik, s vígan beszélgetve a múltak éleményiről, a jövő szép reményiről, — haladnak tovább, keresve vágyó szemeikkel a zöldelő oáz partjait, mely a hőségben izzadók homlokát hús árnyával takarja be; s im egy hang egyszerre rémitő vészt kiált, tekintenek kelet nyugat felé s látják a szélvésztől felkavart homoktengert az égig emelkedve mint egy óriás temetőt feléjük sebes rohamban közeledni, körülöttük a már régen eltemetett szerencsétlenek csontjai febérlenek, jelezve a rémitő sorsot, mely reájok várakozik; a gúlákat, melyeknek tövében megvonhatták volna magokat, már rég elhagyták, a zöldelő oáz még messze van. Merre fussanak, a pusztában enyhadó hajlék nincs sehol! A szélvész üvölt, gyilkoló lehcllete bizonyos halál; a földön égető homok, a levegőben, az égben mindenütt égető homok. Hova fussanak, merre meneküljenek? Nem tehetnek egyebet, mint üldözött struezmadár gyanánt a homokba rejteni fejőket, leborulván az elfordithatatlan előtt behunyt szemekkel várni be a szabadulást vagy a halált! Vagy mint midőn valakit véletlenül, midőn talán épen kedveséről gondolkozott, orgyilkosok támadnak meg s a rémület első pillanatában nem tudja elhatározni, ha vájjon fusson-e, mert hiszen a golyó s a jól irányzott tőr gyakorlott kézből hajítva, utoléri a futót is; vagy talán harcisra keljen, s a győzelem erőt adó reményében utolsó lehelletéig védelmezze magát. Vannak esetek, midőn a futás bizonyos halál, s a küzdés bizonyos győzelem; de vannak esetek, midőn ellenkezőleg áll! Ily állapotban vannak a lengyel fóurak, midőn őket Wladiszláv a közelgő veszélyre figyelmeztetői Váratlan, leverő, iszonyú a kir, mely velők közöltetett, s a megrendülés első pillanatában szótlanul tekint maga elébe miudenik. Ott van közöttük a bátor Hedvig is, égő homlokát kezébe rejtve, eltitkolni igyekszik kiomló könyeit. De a könyekből erőt merít s ő az első, ki megható, lelkesítő érzékeny hangokon először szót emel s figyelve fordul feléje azonnal minden arcz. „Oh Istenem, oh Istenem! — sohajta fel — hát csakugyan nincs e hazában számunkra nyugalom; hát
