Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-25 / 17. szám

;tni julmyáját, hogy pusz- t gyorsabban emészti fel üle erőteljesb takarmány- ' táplálkozásában kizárónézve úgy, mint lábasjó- a teleltetés ideje : előáll .._ánt, hogy a gazda állatai száma szerint, szalmakészletével aránylagosan, elegendő erőteljesb takarmánynyal is el legyen látva. Ezen esetre nézve egy értelemben vagyok Pogonyi Károly úrral, midőn a nagyobb gazdaságokban clivó feles szénamunkára „anathemát“ mond, mert ezen rósz régi szokás miatt, kétszeres kárt vall a tulajdonos, a midőn elég jóhisze- müleg nyereséget és hasznot remélt.

Ezek után szabadjon most a teleltetést pár vonallal jeleznem s igy jubászatunk elmaradottságának némely okait is, főbb vonásaikban vázlatosan részleteznem.

Hogy takarmány készletünket haszonnal értékesíthessük : szükséges ismernünk először a különféle ta- karmánynemüek alkatrészeit és táptartalmát; másodszor a tápadag nagyságát, melyre állatainknak mulhatlanul szükségük van, hogy mint nemzés és gyapjutennelés áltál megadhassák kamatjait, ama tőkének, melyet képviselnek s mely a felemésztendő takarmányban reáj'ok fordittatik.

A hírneves vegyész, dr. Grouven, számtalan kísérletek után összeállított számításai szerint egy középsúlyú juh napi táplálkozására elősorolandó vegyelemek- ből, százalékokban kifejezve, következő mennyiségeket igényel, (súlymértékül a vámfont ~ 500 gramm van felvéve és pedig : száraz alkatrészt 2.75, protein (lé- geny tartalmú) anyagot 0.188, zsir anyagot 0.042, szén- vizegyek (légeny nélküli) anyagot 0.890; ha most — ugyancsak dr. Grouven számításai szerint — 1% ft őszi — 1 y2 ft tavaszi szalma tartalmaz 2.538 száraz alkatrészt, 0.099 protein anyagot, 0.037 zsir anyagot, 0.969 szénvizegyek anyagot; 1 ít széna 0.856 száraz alkatrészt, 0.104 protein anyagot, 0.003 zsir anyagot, 0.38 szénvizegyek anyagot; az ily módon nyert összeg 3.394 száraz alkatrészt, 0.203 protein anyagot, 0.040 zsir anyagot, 1.007 szénvizegyek auyagot; fennebbi mennyiségeket felül fogja haladni; itt azonban figyelembe veendő, hogy ezen számításoknál a legjobb szalma és legerőteljesebb széna vétetett alapul, a milyet minálunk bizonynyal hasztalan keresendőnk. Ha most a szénaadagot gyöknövényekkel akarnék kipótolni, megtartván a felvett szalmameunyiséget a kitett táprészeket 21- ft burgonyával, avagy 4 ít répával fogjuk megközelíteni, — és pedig 3 Ü vegyes szalma száraz alkatrészt 2.538, protein anyagot 0.099, zsir anyagot 0.037, szénvizegyek anyagot 0.969; 2% ft burgonya 0.060 száraz alkatrészt, 0.060 protein anyagot, 0.007 zsir anyagot. 0.028 szénvizegyek anyagot; leszeu 2.598 száraz alkatrész, 0.159 protein anyagot, 0.044 zsíranyagot,, 0.997 szénvizegyek anyagot; vagy pedig 4 S répa 0.448 száraz alkatrész, 0.048 protein anyagot, 0.008 zsir anyagot, 0.291 szénvizegyek anyagot; 3 ft szalma 2.538 száraz alkatrész, 0.099 protein anyagot, 0.037 zsir anyagot, 0.969 szénvizegyek anyagot; leszen 2.986 száraz alkatrész, 3.147 protein anyagot, 0.045 zsir anyagot, 1.260 szénvizegyek anyagot,

Azonban természetes, hogy az olyatén kiszámításokra fektetett takarmányozás is csak úgy fog hozni üdvös gyümölcsöket, ha a gazda tapintattal maga találja el az alkalmas időt, melyben a tápadagokat kár nélkül módosíthatja; úgy szintén.az arányt, mely szerint egyik vagy másik nyája táplálóbb eledelben és figyelmesebb ápolásban részesítendő. A ki fiatalabb bárányai, esztendős toklyóinak csak úgy mint vén iiriiinek egy mérték szerint fogja nyújtani a takarmányt; a ki meg nem fontolja, hogy az anyajuhnak, midőn már tejre kell dolgoznia, sokkal táplálóbb eledelre van szüksége: az „jégre és homokra ir hetüket,“ s egyedül önönmaga oka annak, ha a helyett hogy előbbre haladna, folyvást csak hátra megy.

. A figyelmes gazda őszszel nagyobb mértékben szalmát fog étetni, — midőn juhai még kint is találnak kevés táplálóbb eledelt, — a tél végére takarítván meg az erőteljesebb takarmányt, a mikor a legjobb szalmának is — megjáratván fagy- és száritó szelek által fásakba és emészthetlenebbé válván — tápereje vajmi csekélyre olvad le. — Hogy jó széna hiányában juhárakat gumó- és répafélékkel is igen előnyösen fogjuk kitelelhetni, ez ma kérdést sem szenved már; az egészséges gyöktakarmány kevéssé földes lévén is, igen hasznos a juhoknak, ha mellette bőven kapnak jó takarmányszalmát. — Fennebbi számításokra utalva, elmaradhat ily takarmányozás mellett minden — egy évesnél idősebb — juhoknál, minden más erőteljesebb takarmány. Ez azonban minden kétséget kizár, hogy igen helytelenül cselekednék az, ki julmyáját hozzá szoktatás nélkül egyszerre fogná a gyökértakarmányra. — A gyöknövéuyek a szokásos répavágón szétdarabolaudók, de meg kell jegyeznem, hogy ezen szétdarabolásnak közvetlen étetés előtt kell történnie; mert érintkezvén huzamosabban a levegővel a gyöknemüekben levő nedvesség : kellemetlen iziivé válik, mely miatt juhárak nagyon kelletlenül látnak hozzá. — Szecskával étetni a gyöknemüeket, juhoknál haszontalan fáradság; mert ezek jobb Ízűn eszik gyöktakarmány után a hoszszu szalmát, mintsem ha megvágva keverten adjuk azt nekik.

Hogy továbbá jelenben sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk az ivásuak, a juhok egészségének fenntartásában, mint az előtt : ez minden kétségen kívül áll; minden elfogulatlan gazda osztja azon véleményt, hogy legjobb naponkint egészséges vízre hajtani a juhokat, hogy igy naponkint tiszta vizzel csillapítván szórajukat, a pocséták büzhödt vizére ne szoruljanak.

Ezek után a juhok teleltetésére s általában tartására nézve, ezek lennének, mint irányadó szabályok, mindenek előtt szemmel tartandók :

1-ör. A juh takarmányozásában lehetőleg egyenlően tartandó; mert egy állat sem szenved annyira mint a juh, ha bő tartásból hirtelen átmenet nélkül szűk takarmányozásra szorittatik, nehezen tűrvén a táplálék és tartásmód változtatásait.

2- or. Soha se tétessék az ki tartós nedves idő befolyásának, mert tény, hogy az idő változandósága a juhra igen nagy behatással vau, lévén nedves időjáráskor, a nyájak között, mindig nagyobb a hullatagság mint száraz években.

3- or. A takarmány naponkint a szükséglethez képest kiszámított egyenlő adagban vagyis mennyiségben nyújtandó, mert az ekképpen tanúsított rendetlenség által juhaink igen is hamar válogatók lesznek és a legjobb takarmánynyal is elégedetlenek.

4- er. A takarmány naponkint mindenkor ugyanazon időben kiadandó, mert juhaink igen tudják, mikor érkezik meg az étetési idő, s azt azért is, — ha késik a takarmány — mindig legnagyobb nyugtalanságban szoktak eltölteni.

5- ör. A juhokkal romlott takarmányt soha sem kell étetni, mert sok nyavalyának lévén ez kútfeje, át- kos következményei soha el nem maradnak.

Ezekkel főbb vonásaiban részletezvén, a juhok tartásánál legfontosabb időszakot, a teleltetést : legyen szabad még juhászatunk elmaradottságának legfőbb okaira is rövideden reflectálnom.

Mint elsőt és legfőbbet, mely a succrescentiában a succrescentiát támadja és semmisíti meg, azt kell jeleznem, melyre Pogonyi Károly ur is utalt és rá mutatott; valamint — mai napság — mindenben, jóban, roszban, rohanva vágtat előre a világ, azaz követi a jelszót, mely szerint mindenki „gazdagodni siet és gazdagodni akar“, — úgy itt is, — látszólagos haszonért feláldozván a fajt, — tenyésztésre- erőltetjük, még kifejlődésben levő állatainkat és nyerünk erős, életrevaló nemzemény helyett elsatnyult időelőtti korcsokat; ugyau kérem, hogyan is lehessen az, hogy a még tökéletlen, ki nem fejlődött, másfél éves jerke akkor adjon életet egy uj nemzeményuek, akkor fejleszsze azt, midőn szervei és életnedvei mind — önön — kifejlődésére munkálnak ?! —- ha e munkásságukban megakasztatnak és egyszerre két felé oszlanak, mi természetesebb mint az : hogy elsatnyulván a nemző : a nemzemény is csak satnya, korcs lehet; mert hiúban itt is

„Csak sast nemzenek a sasok!“

A gazda természetesen csudálkozik akkor, honnét a nagy hullatagság bárányai között ?! . . . honnét a sok keringős bárány ?! ... és nem gondol arra, de több, figyelemre sem méltatja, hogy az anya ki nem fejlődhetvén, — különösen az agyra nézve, — átruházta betegségét, gyengeségét nemzeményére is.

A második ok, az elsővel ugyancsak — egy azou forrásból ered; rég óta küzd ez ellen az orsz. magyar gazd. egylet; közlönye homlokára Írván ugyanis amaz arany mondatot : „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat!“ — A világ, mint fennebb érintém, hirtelen gazdagodni akar, mi a pillanat emberei vagyunk, mindig azt tartván szemünk előtt : „a ki hátul marad, tegye be az ajtót!“ — A gazda túlbecsüli a juhászatot; azaz, nem annak nézi a mi, mert ez is „gradus a mammonhoz“. Nem tudja, nem akarja bevárni a rendes időt, a midőn az is — a kezdet nehézségeit legyőzvén —• bő jövedelem forrássá válhatik : a nélkül, hogy megsemmisüljön; neki pénz kell s azért is — nem tekintve semmi arányt, birtokterületét illetőleg — tart annyi juhot, hogy a szó szoros értelmében, egymás hátán legel; tart olyan juhot, mely gazd. viszonyaink- úgy éghajlatunknak, elébb-utóbb áldozatául esik. De gazdáink arról sem tesznek, miszerint legalább juhállományuk között lenne meg a helyes arány; mert a helyett, hogy lenne 30% anya, 20% toklyó, 20% bárány és 30% ürü : van sok anya — mert a bárány is anyává tétetik —- sok ürü, mert az ürü pénz!

A harmadik : az áldok hiánya, vagy — ha vannak — nyomorúságos volta; a gazda nem figyel arra, hogy a hőmérséklet hirtelen változása, mily behatással van juhaira nézve; felejti azt, hogy a juh — hasznosságának daczára is, — mint házi állat, a tökéletességnek igen alacsony fokán áll; nem tart arra, hogy juh- aklokban a hőmérséklet 6—10» Reaumur-nál soha magasabb ne legyen, hanem bezáratja estenkint nyáját alacsony és szűk aklába, oly annyira, hogy benézvén oda reggelre, a gőzben maga is elfulad majd. •— Ha mostan a nyáj hirtelen a csípős levegőre kihajtatik, csuda-e, ha ezen eljárásnak csakhamar rósz következményei is beköszöntenek, mint : tüdővész, köszvény és merevség, utóbbiak különösen a gyenge bárányokat pusztítván.

A negyedik : az örökös takarmány hiány, kevesen vannak, kik a kitelelendő állatok száma szerint, takarmányszükségletüket illetőleg magokkal komolyan számot vetnének; a gazda főleg szemtermelésre fordítván minden figyelmét, mi természetesebb, minthogy — nagyon hátra szorittatván ezen rendszer mellett, a takarmánytermelés, — a gazda szegény juhaival, a telet is nagyon nyomorúságosán odázza el s eképen kényszerítve van, tavaszszal elcsigázott állatait, a legnagyobb eső után is — éhgyomorral — kihajtani a legveszedelmesebb — hirtelen felburjánzott legelőre, mi szintén meghozza gyümölcseit, mert leszen szélkórság, vérhályog, lépfene és bélgyuladás stb. mind meg annyi veszélyes ellenség, mely haladásunknak útban áll.

Végül álljon itt a pásztorok gondatlansága, tudatlansága és vajmi gyakran rósz akarata, szintén mint akadály, mely mi gyakran kijátsza a leggondosabb figyelmet is; ennek igazolására elég ama — megyénkben elég sajnos — számos rühes nyájra utalnom, melyek a juhászok atyafiságos indulatából, egymással érintkezvén, ezen utálatos betegséget nemzedékről nemzedékre származtatják át.

Es mostanra ennyi elég legyen! — Ezt mondja — hiszem — ön is igen t. szerk. ur barátom, tehát leteszem ezennel a tollat azon óhajtással, bárha többen is szólanának ezen közérdekű tárgyhoz; vajha megvilá- gittatnék az, minden oldaláról, hogy belátván és felismervén — ezek nyomán — a tévelyt : századunknak jelszavát itt is érvényesítsük — a jóban — kövessük : előre !! Fábián Ferenez.

• NECROLOG.

Megyénknek minden tekintetben egyik első rangú fórfia Báji Patay József ur másfél évi szenvedéseit végre csendes halálnyugalom váltotta fel e f. hó 20-án Pesten 72 éves korában. Némely nagy urnák kár sokáig élni, ennek kár volt ily korán kimúlni. Azon arisztokratikus korban született még ő, midőn, mint Sza- bolcsmegye rendes eskiidtjének, Kálióban, jelentette a hajdú : „Nagyságos esküdt ur, jelentem alásau, megérkezett a tekintetes alispán ur“. Még akkor, azon arisztokrata világban, nem derogált a szép képzettségű nagyságos urfiaknak, eskiidtségen kezdeni a tisztviselést, míg a mai demokrata világban az efféléknek nem lehet szolgabiróságon alul kezdeni. Azonban a szabolcsmegyei esküdtből, elvonult függetlenségének legszigorúbb védése mellett is, végre 1848-ban a honvédelmi bizottmány tagja és a jászok s kunok bálványozott kapitánya lett. Igazi arisztokrata kapitány volt, azaz nemes, mint egész életében, haláláig, a mely szomorú perczet tetemesen előkészített 1849- s 50-iki sok testi-lelki szenvedése, midőn — részére a barátság és hazaárulás által kezdeményeztetvén — az akkor megszentelt kötéltől, életét csak a boszuálló megkegyelmezés mentette meg. És ez élet —- bár a fillérekben gyakran takarékosan, számitó — gazdag volt nagyobb nemes tényekben. Örökhálásan tudják ez urnák nemességét volt jobbágyai, — valamint mély hódolattal érzik az atyának szellemi és anyagi gondjait, gyermekei. A magyar zenemúzsa is fájlalja e halált; mert ezen ujjak megderme- désével halt a hegedű húrjaiba sok igazi magyar zamaté régi dal; s e halállal Csermák, Lavota, Bihary, Bunkó halhatatlansága is igen meg lett tántorítva.Az a vigasztaló e szomorú halálozásban, hogy az örökre lelépett egyetlen derék öreg férfiú helyébe, két tettörvendő ifjú férfiú — a fiák — állanak.

Őrködjenek nyugalmasan a nemesnek hamvai felett a báji családi sírbolt ívei, — és tartsa megszentelve a pályát futott atya jó emlékezetét a fiák tevékeny polgári élete! Sz. D.

VEGYES HÍREK.

— Holnapután, azaz f. hó 27-én, rendkívüli megyei bizottmányi gyűlés.

□ Május hó 2-án a helybeli „Polgári Olvasó- Egylet“ könyvtára gj’arapitására saját helyiségében táuczestélyt rendezend, melyre az ügy érdekében áldozni óhajtók tisztelettel meghivatnak. Belépti dij : Családjegy 1 frt 50 kr. Magánjegy 1 frt o. é.

(Beküldetett.) A nyíregyháza-ungvári gőz- erejü vasúti vállalat ügyében. B. Vécsey József ő mítsga Pestről f. hó 15-ről a közp. bizottmányt értesítette : miszerint a déli vaspálya főmérnökével Bontoux úrral a vasúti tervezetről értekezvén, ő mltsga, a nevezett főmérnök segédjével előleges szemle végett tiz nap alatt a helyszínére fog jönni; a midőn — a nyíregyházi, kis-várdai és ungvári pályafő elhelyezése, s a tiszai és latorezai hidhely kikeresése iránt az illető helybeliek tanácsára, különösen számitván, — a vállalat érdekében kívánatos lesz a mérnök urat minden körülménnyel megismertetni; •—- és épen ezért felkéretnek az érdeklettek, helyi tapasztalatokat gyűjteni, azokkal a mérnök urat gyámolitani, s a vonalba eső helyeken időkimélés végett egy pár fogatról gondoskodni szíveskedjenek, a megjelenés napja külön leend tudatandó. Anarcson, ápril hó 17-én. Horváth Imre, id. jegyző.

** A felső tiszavidéki gazdasági egylet választmánya f. hó 22-én tartotta rendes gyűlését, melyen több fontos ügy került szőnyegre, azokról szólam most azou oknál fogva nem akarunk, mert ezen gyűlésben lapunk az egylet közlönyéül választatott; ennél fogva ezentúl a jegyzőkönyvek egész terjedelemben e lapok hasábjain fognak közzé tétetni.

** Tokaj és Rakamaz. A Tisza folyton nő, de szakértők állítása szerint veszedelemtől nincs mit félni. Biztos forrásból halljuk, hogy a Tokaji hid építése még e tavaszon foganatba fog vétetni. (Ideje volna már. Szerk.)

** Nádudvar. Lukács Dienes, volt honvéd-ezredes, a tisztakeblü hazafi, az önzéstelen és igazságos honvédfőtiszt, a jó és nemeskeblü testvér, rokon és barát nincs többé. Béke lengjen hamvai felett.

** P.-Ladány. A külföld számára termelt dohány még mindeddig sincs eladva, körülbelül 5000 mázsa vár vevőre, mert az egész országban csak öt vevő van, ki a külföld számára vásárol, azok pedig összebeszélve oly árt ígérnek, a mennyiért a termelők nem adhatják, miért nem veszi át a kormány ? (ügy értesülünk, hogy egy franczia és egy hamburgi ház megbízottjait most küldi Magyarországba dohánybevásárlás végett; az ösz- szebeszélt belföldi kupeczek bizonyára sietni fognak jobb árt Ígérni. Szerk.)

** H.-Dorog, ápril 18. Az alább közlött levélből, mely minden magyarországi g.-kath. lelkészhez és egyházhoz intézve volt, kitűnik, mifelől folyt a tanácskozás a tegnapelőtt tartott óhitüek gyűlésén. A levél tartalma következő :

„Főtisztelendő lelkész ur! Nemzeti létünk felébredése óta sujtólag hat minden magyar egyesült ó-hitü keblére a tudat, hogy ezredéves lakhelyünkön, saját vagy őseink verejtékével épített templomainkból, a keleti egyház sarkalatos elvének igazolhatlan mellőzésével édes anyai magyar nyelvünk ki van szorítva. És kit ne keserítene el ősi szertartásához híven ragaszkodásának azon eredménye, hogy hazánkban ősi szertartásunk minden nemzetiségű követői saját nyelvükön, csupán mi törzslakói általunk nem értett idegen nyelven vagyunk kényszerítve imádni Istenünk ? Igen, mi régóta érezzük ezen méltatlanság súlyát, és ennek elháritásár'a minden tőlünk kitelhető lépést megtenni eddig is igyekeztünk; legközelebb 1866-ban folyamodtunk ez ügyben minden illető legfőbb hatóság-, magához az országos képviselőházhoz is, hitünk erős volt, hogy jogos kérelmünk sikert aratand, sőt már hallani véltük oltárainkról a zengzetes magyar szót, már égett kebleinkben az öröm lángja, és csakis a perczet lestük, melyben az első általunk is érthető lelkipásztori hangot hallani fogjuk;