Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-29 / 9. szám
II. évfolyam. 9. szám. Szombat, február 29. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121. sas. alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorórt 25 kr. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . . . 5 fr. 50 kr. Házhoz hordva vagy postán küldve . fi „ Félévre ....................................................3 „ Évnegyedre .........................................1 „ 50 kr. H irdetések dija : minden öthasábos petit-sor egyszeri iktatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. Tessék elolvasni. (Folytatás.) —::— Nem leend szükséges azon példákat szaporítani, melyekből kitűnik, hogy a gyermekek a protest, iskolákban, és valószínűleg a többi egyházfelekezetek iskoláiban is, nem saját czéljaikra, hanem — az egyház czéljaira neveltetnek. Ha az ember egyedül vallása után megélhetne, akkor nem volna okunk ezen egyházi nevelés ellen felszólalnunk; de miután az ember egyedül a káté és énekes könyvvel kezében és fejében, egyátalán nem kereshet egy falat kenyeret sem — a lelkész urakat kivéve —; emberbaráti kötelességünknek ismerjük, iskoláink ezen állapotára, népünk elmaradásának ezen okára figyelmeztetni azon férfiakat, kik hivatva vannak a haza jobblétét a nevelésügy előmozdítása által eszközölni. Mindezek után úgy tűnhetik fel, mintha mi a vallásosság ellen szólalnánk fel, mintha Voltaire korát kivánnók előidézni; de ez távol van tőlünk. A nép legyen vallásos, de ne csupán vallásos — hanem -— okos is; a nép legyen erkölcsös, de ne csupán erkölcsös — hanem életrevaló is. Különben igen nagy kérdés még az is, hogy váljon vallásos- és erkölcsösnek nevelj iik-e a népet azáltal, ha iskolai évein keresztül, elejétől mindvégig oly vallásos dogmákkal tömjük tele emlékezetét, melyek metaphysical tartalmuknál fogva eszéhez, értelméhez fel nem hatnak s korához képesti érthetetlenségüknél fogva szivét soha nem illetik. Mi különbséget teszünk a theologia és a vallás közt! > De mi a nyíregyházi prot. elemi iskolákról akartunk szólni. Térjünk tehát át ezen általános észrevételek után, az emlitett helybeli tanodákra. Ezekre nézve is nagyrészt állanak a fenébb mondottak. Ha az ember valamely bajt orvosolni kíván, mindenekelőtt annak gyökerét kell felkeresni. Mi is, midőn a kor kívánalmainak jogosságát elismerve, e baj orvoslását elősegíteni óhajtjuk; kénytelenek vagyunk kérdezni : ki a Hibás ? Feleljünk őszintén e kérdésre, s vegyük sorban az iskolai működés eredményének egyes tényezőit. Első helyen áll a tanító. Lépjünk a nyíregyházi elemi tanodákba. Kétszáz gyermeket látunk egy terembe helyezve, vagyis inkább tömve. Köztük egy tanító s tán egy segédtanító is. Meggondolva most mikép külföldön negyven gyermeknél többnek tanítása nem igen kívántatik egy tanítótól, — magától értetődik, hogy ezen arányban jogosan csak egy ötödrészét kivánhatnók annak, a mit egy negyven tanulós külföldi tanítótól lehet kívánni. De itt még számba veendő az is, hogy nálunk a gyermekek korántsem járnak ám fel oly szorgalmasan az iskolába, mint külföldön, teszem Németországban, hanem ki novemberben, ki decemberben, ki januárban jelentkezik, s azonkívül a tanitási nyelv is némely osztályban két- sőt háromféle is. Miután mi különben is nem azt kérdeztük, hogy „mennyi“ hanem hogy „mi“ ta- nittatik; — mindezekből világos, hogy rút hálátlanságot s botor tudatlanságot árulna el az, ki ily körülmények közt csak távolról is a tanítókban kereshetné a hibát. (Vége köv.) Egy komoly szó városunk képviseletéhez. (Folytatás és vége.) Ha a vasárnapi iskola ezen egyszerű, magyar nyelvtanból, számtanból és mértannal egybekötött rajzból álló tanterv elfogadtatnék, s városunkban már fen- álló intézetnél működő tanerők megnyeret- nének : a költségvetés és helyiség kérdése lenne még eldöntendő. A rendes évi költséget a tanerőknek fizetendő dij képezné. A mely tanárra az intézet vezetése, képviselete és a felelősség kötelessége ruházhatnék, ha annak dijaztatását éveukinti 100 írtra teszszük, a más kettőét 60—60 írtra, úgy az egyévi f. költség 220 írtra rúgna. A felszerelési költség 150—200 írtból bőven kitelnék; mert egyelőre mindössze rajzmintákra, mértani testmintákra, fali táblán való rajzoláshoz szükségelt eszközökre, egy kis pénz-, súly- és mértékgyüjteményre lenne szükség. De fölötte lényegesnek és a felszerelés fő alkatrészét képezőnek tartok egy kis T A R C Z A. Elek Ferenci honvéd alezredes beszéde a pályaudvarban. Isten hozott nagy hazafi, szeretett vitéz tábornokunk! Hálát adunk a mindenség Urának, hogy megérnünk engedte azt, hogy szabadságharczunk óta lefolyt oly sok s viszontagságos évek után tégedet, a tiszta jellemű hazafit, a szabadság egyik leghívebb őrét s rendíthetetlen bajnokát, hazánk szent földén viszont láthatunk. E perezben, — a viszontlátás örömében, — feledni érezzük a szenvedésekben oly gazdag közelmúltat, és egy ujabh reménysugár tűnik fel előttünk : e hazát, a jövőben még boldognak láthatni. Tábornok I íme az itt köriiled egybesereglett bajtársak, még élő maradványai azon lmrczosoknak, kik hazánk szabadság szent harczát vívták, s a kik közöl többen velem együtt vezetésed alatt is szolgáltak. A hosszú évek szenvedései nyomokat hagytak ugyan a külsőn, de a kebel tisztasága érintetlenül maradt : — fogadd el tehát általam, e tiszta hazafi keblek legforróbb üdvözletét. Mi részünkről kérjük a Mindenhatót, hogy adjon neked hosszú életet, és engedje megélned, hogy e hazát, melyért annyit szenvedtél, mint óhajtód — oly boldognak is láthassad. Isten téged tartson meg, még számos éveken keresztül, e hazának, s élj boldogul! Gyöngyösy Sámuel beszéde a fáklyás- zeue alkalmával. Hazánk nagy fia, hős tábornok! Mint midőn iszonyú hajótörés volt a tengeren s a viharban szétzúzott hajó minden darabja romokká omla szét, az utasok egy legnagyobb része a dühöngő hullámok alá merült; némelyik mentő csolnaltra, másik itt- ott úszkáló deszkadarabokra menekült; hány elvesz, hány' elmeiül még ezek közöl is, mig a haragvó tenger a megmaradottak közöl egyiket az egyik, másikat a másik világtáj partjaira veti. Az otthon maradott kedvesek Szerk. pl. bm. h. árván, elhagyatva, évekig várják őket, a család oszlopait, büszkeségeit; s ha évtizedek elmúltával egy-kettő előkerül, fejőkön ősz hajszálakkal. arezukon a kiállott szenvedések mély barázdáival : minő öröm fogadja őket, a viszontláthatni már nem is remélteket? összefutnak a szomszédok, a gyermekek, az unokák, kik csak már elbeszélés után nevéről ismerik; mind — mind sietnek, hogy lássák az érkezettett, s a legmelegebb érzelem nyilatkozataival veszik körül, elbeszélve szenvedéseiket, a kínos napokat, melyeket távollétéhen töltöttek. Épen igy volt nemzetünk az 1848-49-iki függetlenségi harcz után; szétomldtt a szabadság nagy hajója, mely már oly bátran haladott a békepárt felé, árboczárói letörte a vihar a nemzeti lobogót, vitorláit rongyfoszlányokká tépdelé és a szétzúzott hajó népe nagy részben a zúgó ár alá merült; láttuk a vértanúk ezreinek sírjait, reájuk sokáig koszorút sem rakhatunk; — sokan mentő csolnakokon menekültének a világ minden részeibe. És mi itthon maradtunk a sötétben árván, elhagyatva, mint tehetetlen gyermekek Évek múltak el, és a haza száműzött bujdosói közöl egy-kettő előkerül, megőszült hajszálakkal, arezukon a hontalanság fájdalmának barázdáival; az ifjú nemzedék őket már csak nevökről s apáik és a történelem elbeszélése után ismeri. Ezek közöl vagy egy’ te is, hazánk nagy fia, hős tábornok! Oh mily öröm dobogtatta kebleinket nevednek hallatára, midőn megtudtuk, hogy visszatértél a hazába; s mily nagy mértékben fokozódik örömünk most, midőn városunkban tisztelhetünk; emlékezetünkben újra felmerülnek ama nagyszerű múlt magasztos képei, és örömünkben feledjük a tizennyolczéves szolgaság ostorcsapásait, melyekkel az önkény testünket verdesé. Most egyedül csak arra emlékezünk, hogy itt vagy, mienk, a hazáé, a nemzeté ismét. Te! ki a hadseregeknek nem csak hős vezére, de teremtöje is vulál. szívvel lélekkel ismét a mienk vagy! Légy üdvözölve közöttünk, hős magyar vezér! E város polgári olvasó-egylete zászlót készíttetett és szenteltetett fel ma tiszteletedre. És valamiként e zászlóra hatúrozatilag mondotta ki, hogy csak hozzád hasonló nagy honfiak tiszteletére fogja azt kibontani : úgy te is csak ily zászló alatt, a nemzeti megszentelt zászló alatt folytasd a szabadságért, a népjogokért és honboldogságáért nemes küzdelmedet. Légy üdvözölve közöttünk, hős magyar vezér! E város polgársága, lelke nemesebb ösztönét követve, sorakozott itt, hogy hangos kiáltásban öntse ki örömét megérkezésed felett, s kívánjon neked hosszú, boldog életet e hazában, a hontalanság sok szenvedései után. Légy üdvözölve közöttünk, hős magyar vezér! Engedje az ég, hogy a mit húsz évvel ezelőtt az „Arany trombita“ népszerű költője e szavakban mondott rólad: „Hogyha koszorúdat végig fonod, Ferczel. Áz örök életet túléled egy perczczel.“ engedje az Isten, hogy e szavak teljesüljenek, s hogy a koszorút végig fonhassad a szabadság, egyenlőség, testvériség megszentelt virágiból. Légy üdvözölve közöttünk, hős magyar vezér! Engedje az ég, hogy légy a szabadságnak oly bolygó csillaga, a mely eltűnt a tizennyolez évi sötét éj alatt, de most ismét fentragyog; engedje az Isten, hogy e csillag vezessen el bennünket, mint Kelet bölcseit, a népek polgári megváltójának bölcsőjéhez! Adjon Isten a hazának sok ily hősöket és téged közöttünk, érettünk, a hazáért a hazában sokáig éltessen 11 A varsói menekültek. Történeti bcszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) „Uraml -— szóla Arthur — ön nagy veszélyben volt, épen az utolsó pillanatban jöttünk segélyére, s megmentettük önt, lábai vérzenek csupán; de jőjön, ha ajánlatunkat meg nem veti, Varsóba viszszük önt.“ „Ah! a földön még tehát!... mond vontatva a százados; s ajkán az örömnek egy görcsös mosolya vonult el. — Tehát még élek 1... oh mi szép élni ........ K öszönöm, uraim, bár kik legyenek, vegyék legforróbb köszönetemet 1 “ „Nincs mit köszönnie, uram, ■—• válaszola szokott érczes hangján Wladiszláw — mi csak keresztyéni kötelességünket teljesitettiik; jőjön, sebeit bekötözzük s kocsinkra segítjük önt!“ E közben Wladiszláw tiszta fehér zsebkendőjét vonta ki zsebéből, s a még mindig fekvő százados mellé térdelve, kezdő bekötözni a lábán kapott sebeket; de a
