Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-22 / 8. szám
II. évfolyam. 8. szám Szombat, február '2'2. 18(58. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121. sz. alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre ... 5 fr. 50 kr. Házhoz hordva vagy postán küldve . 6 „ Félévre ....................................................3 „ Évnegyedre . . * ...............................1 „ 50 kr. H irdetések dija : minden öthasábos petit-sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. A hátralékban levő előfizetési pénzek azonnali beküldését kérjük. Tessék elolvasni. —: :— A helybeli 8 evang. elemi tanodában s a többi tanyai iskolákban az imént lefolyt két héten tartattak meg a félévi közvizsgák. Midőn szerény lapunk igaz honszeretettel von tárgyalása s fejtegetései körébe minden tényezőt, mely népünk anyagi s szellemi haladására közreműködik : kedves kötelességünknek kell ismernünk a népnevelés terén előforduló mozzanatokat is éber figyelemmel kisérni. Azért legyen szabad a fenn- emlitett félévi vizsgákon tett észleletekből kiindulva, e tárgyhoz tüzetesebben hozzá szóllani. A mai világban minden tudomány becsének mértéke már nem az érthetetlenség, hanem — a gyakorlati haszon, melylyel az az életnek szolgál. E mértékkel akarjuk mérni mi is a mi helybeli és — mivel haza- szerte egyik elemi iskolánk a másiktól nem igen sokban különbözik -— a többi hazai elemi iskolák tevékenységét is. Belépünk egy elemi tanodába s kérdezzük : „Mit tanultok fiaim?“ „Kátét!“ „Hát még ?“ „Bibliai történeteket!“ „Hát még ?“ „Verseket az énekes könyvből!“ „Hát még ?“ „Szentirásbeli és erkölcsi mondatokat“. Ur Isten! Hát egy kis számolás nincs ? „De igen“. No lám! Alig jutott eszetekbe, hogy néha tán ez is előfordul. Hát földleírás, emberisme, természettan, természetrajz, anyanyelv ? Erre már nem igen akad idő! Vagy sok helyen egyáltalában nem fordul elő, nem fordulhat elő a fennevezett vallási tantárgyak miatt. Hogy ez igy van, azt senki sem fogja tagadni ki hazai, különösen falusi iskoláinkat ismeri. Már most tegyük az ily iskolákra és a belőlük kikerült nép tudományára fenn leirt mértékünket, de nem birál- gatási viszketegből, hanem teljes meleg emberszeretettel s nézzük, mi hasznát veszi a nép annak a mit a7 iskolában tanult? A parasztasszony behozza a vásárra káposztáját. Egész utón azon töri fejét, mennyi pénzt fog bevenni az őszelcérnyi terméséért. Beér a város piaczára s azt találja, hogy egészen más árak vannak, mint a minőkre ő számolt. Most nem tudja magát feltalálni. Azt gondolja : úgy adom mint más! Igaz! nem kell akkor fejét törni a számoláson. De most oda lépek én s kérdem „hogy száza ?“ „Tizenegy váltó.“ (Mert a többi is igy adja.) Jó! de nekem nem kell száz, csak nehány darab. Hogy adná ezt a kimustrált tiz fejet? „Három garasával darabját“. (Holott a javát 44/io krajezárért adja 100 számra.) És ettől el nem áll, nem alkuszik, megharagszik, inkább haza viszi, mert nincs fogalma arról, hogy lő váltót kér a roszáért, holott az imént 11 forintjával kínálta a javát. Ez az ő kára! De hogy is tudna magán segíteni szegény! midőnilyesekről sem a kátéban, sem a bibliában, sem az énekes könyvben szó sincs ? Nézzünk egy más esetet. A parasztgazda látja, hogy a földes ur minő gyönyörű dohányt, luezernát, bükkönyt termeszt s irigyli a bő termést. Az alatt sopánkodik, hogy neki miért nem fizetett a mégoly bőven, holott épen ugyanazon dűlőben fekszik földje? De ha megmagyaráznák neki, hogy valamint a pacsirtát nem lehetkukoricziV val etetni s a sertést nem lehet forgácscsalmeg- hizlalni, úgy a növények is olyan makacsok, hogy nem akármiből akarnak Ők megélni, ők is a nekik megfelelő táplálékot kívánják meg s igy a luezerna, dohány, lencse, borsó s a t. mint u. n. mész növény mészszel táplálkozik főleg s igy kénsavas meszet kell már előre földjének adni, azaz gypszszel kell az ilyen növényeknek sz'nt földet trágyázni. Ha mondom igy magyaráznék meg neki a földes ur bő termését, akkor — tovább sóhajtana, vagy kinevetne, a dolgot mindenesetre nem hinné, tán nem értené s mindenesetre régi rendszere mellett maradna, azaz úgy gazdálkodnék szántóföldjén mint házában az, ki forgácscsal kívánná hizlalni sertését és azután még csodálkozik is, ha sertése T A R C Z A. Perczel Mór Nyíregyházán. A Nyíregyházán lakó volt honvédek, rokkant bajtársai és elhunyt honvédek árvái javára f. hó 20-án tánczestélyt rendeztek, melyre Per ez el Mór kitűnő hazánkfia, mint a honvédek élő nestora meghiva volt, ki is a meghívást elfogadta és febr. 20-án a délutáni vonattal városunkba érkezett. A történteket kimerítően és hiven leírni lehetetlen, gyorsíró és fényképész hiába fáradozott volna mind azt visszaadni, mi valóban történt. A fogadtatást, lelkesedést, és az őszinte sziv- ömledezést leírni, kötetekre terjedne, és e lapok terét túlhaladná mind annak részletes leirása, ennélfogva itt csak lapunk terjedelméhez képest emlékezünk meg e valóban lélekemelő ünnepélyről, mely Nyíregyháza városa története évkönyveiben kitörölhetetlen betűkkel örökíti meg e lelkes .város minden nemesért lelkesülő honfiúi érzületét A hős tábornok útja majdnem minden állomáson egy-egy diadalmas fogadtatás által ünnepeltetett. Tudósításunk azonban csak Debreczentől fogva kezdődik, hol is a megérkezett tábornokot, az ottani honvédegylet választmánya, s annak alelnöke Red] György fogadó, ki is meleg szavakban tolmácsold azon határtalan tiszteletet, melylyel az egylet a tábornok dicső múltja s azon végtelen bizalmat, melylyel a hon javára irányzott jelen politikai működése iránt viseltetik. A tábornok megha- tottan köszönte meg a megtiszteltetést, s az egybese- reglett nép éljenkiáltásai között folytatá útját Hadház felé, hol ismét roppant néptömeg által zenével, üdvlö- vésokkel, s Erős Gábor által tartott valóban páratlan remek szónoklattal fogadtatott. Fehértón ismét, lelkesült néptömeg, zene, taraczkdurrogás s Szoboszlay József szónoklata fogadták a dicső hazafit. Városunkban a lelkesült néptömeg a városházától indult meg. Ezt megelőzőleg a polgári „Olvasó-Egylet“ zászlója, melyet Mathaeideszné úrnő készített, s melynek keresztanyaságát szíveskedett elvállalni, felszenteltetett. A kivonuló néptömeghez egész az indóhózig folytonosan újabb és újabb csoportok, számtalan kocsi"s lovas banderiólisták csatlakoztak. A több mint bárom ezer főből álló néptömeg a legszebb rendben helyezke- Szerk. pl, bm. h. dett el az indóház udvarán, elől az ujonan felszentelt zászlóval, s a 48-ik honvéd-zászlóalj érdemrendet nyert zászlajával a honvéd-egylet állott, azután pedig ugyancsak zászlóikkal a ezébek foglaltak helyet. A vonnat fél 6 órakor még napvilágnál érkezett meg. Mindenki feszült várakozással tekintett a megnyíló kocsi elébe, melyből a várva várt vendég kilépvén, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Az éljenzés csillapultával bonvédegyletünk érdemes alelnöke, Elek Ferencz ezredes, rövid velős szavakban üdvözlé a nagy férfiút, s köszönetét nyilvánita a honvédek és az egybesereglett nép nevében a hős tábornoknak azon szives készségért, melylyel e város hazafias érzelmű lakossága leghőbb óhaját teljesité. A hős tábornok meghatottan hallgatta végig egykori bajtársának katonai rövidségii szives üdvözletét, s szemei megnedvesíiltek, midőn a hullámzó beláthatlan néptömegen végig tekintett. „Tisztelt polgártársaki ■—• monda a tábornok, — ti hittatok engem s én megjelentem; nem ti tartoztok nekem hálával és köszönettel ezért, hanem én tartozom azzal tinektek, hozzám való hazafias ragaszkodástok- és szeretetetekért. Oh mennyire meg vannak jutalmazva csekély érdemeim és szenvedéseim azon elismerés által, melynek kifejezésével, édes hazámba való visszatérésem óta majdnem mindennap találkozom a derék magyar nép részéről. Az ilyen népnek, mely a szabadság és alkotmányosság harezosai iránt ily határtalan lelkesülésre képes, s mely ama 18 gyászos év rettenetes gazdálkodását ki bírta állani, kell hogy jövője, még pedig nagyszerű jövője legyen; s auy- nyival inkább, mert Magyarország úgy geographiai fekvésénél, mint politikai jelentőségénél fogva fontos szerepre van hivatva az európai összállaraok alkotmányos élete fejlesztésében.“ — A tábornok beszéde után Elek Ferencz ezredes a tisztelgő honvédeket mutató be testületileg s a már fennebb említett zászlóra liivá fel a tábornok figyelmét, ki is azt megtekintvén, az ezredes által az indóház előtt álló négyes fogathoz vezettetett, melyen is helyet foglalván, a menet megindult a város felé. — A tábornok kocsiját mintegy HÓ bande- I rialista vette körül, s ezeket a kocsik és nép belölt 11 a - ; tatlan sora követé. A taraczkok folytonosan durrogtak s hirdették a városnak a menet közeledését, a zenészek : magyar indulókat játszottak, s a különben csendes város vig örömzajjal és „Éljen Perczel Mór tábornok“ üdvlriáltásokkal telt el. Elek Ferencz a honvéd-egylet alelnökéuél megérkezve, következtek a személyenkinti bemutatások; először is a bonvédtisztek, azután a polgári osztály előke- lőbbjei közül. Estve 7 órakor az utczákban nappali fényt árasztott el a sok fáklya, és zeneszó mellett sietett a lelkes polgárság nagy vendégét megtisztelni. Gyöngyösy Sámuel ref. lelkész megható beszéddel üdvözölte, *) melyet szűnni nem akaró „Éljen Perczel Mór“ követé. Szivből fakadó lelkes szavakkal köszönte meg kedves vendégünk e megtiszteltetést; az elérzékenyedés minden szavából észlelhető volt. 10 órakor hangos „éljen“-ek közt megjelent szeretett vendégünk a zsúfolásig megtelt tánezteremben, a hol a bálanya, gróf Kornis-Iíállay Ágostonná umő kedves modorával, valódi magyar honleányhoz illően fogadta s honnan csak reggelfelé távozott. Másnap reggel a polgármester élén a városi tanács tisztelgett a tábornoknál, úgy szintén a helybeli lelkészek, a tanári kar és az itt állomásozó katonai tisztikar. Nagy vendégünk tiszteletére d. u. 2 órára körülbelül 100 terítékből álló banquett reudeztetett. melynél a megye, Nyíregyháza városa, szomszédmegyék és a Helybeli katonai tisztikar kellően képviselve volt. Az ebéd alatt sok szép áldomások nagy lelkesedéssel mondattak. melyeknek mindegyike mély behatást gyakorolt a jelenlevőkre; de azokat visszaadhatni, gyorsírói képzettség és e lap tizszerte nagyobb alakját igényelné. Estvére Elek Ferencz, nagy vendégünk házi gazdája. sokakat meghitt vacsorára, hol a kedélyes társalgás éjfélig folyt; a társalgást az estveli előtt igen kellemesen és meglepően félbeszakította Nyíregyháza fiatalsága, ki meghozá a 48-iki tábornoknak tisztelő hódolatát és bebizonyító, hogy ő is érzi mindazt, mit a haza minden jó polgárának éreznie kell. Ma reggel a sok búcsúzok mindegyikét fogadni nem volt képes az ősz bajnok, ki küzdeni siet rendeltetése helyére. Hogy Nyíregyháza, kedves vendégének ittlétét sohasem fogja fi ledni, bebizonyitá legfényesebben a mai kiséret a vaspályához; senki sem hívta ösz- sze a város lakosságát, senki sem rendezte a kísérő- menetet és mégis -a nép sokasiiga, a kocsik számtalan*) Jövő számunkban adni fogjuk, Szevk.
