Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-08 / 6. szám

mélkedésemmel járulni,s a nevelési téren csak nem egész életemen át szerzett s tisztázott nézetemet közzé tenni, hanem e magasztos női ihlettségtől áthatva, mintegy kényszerítve érzem magam tolihoz nyúlni jólehet nem azért, hogy valmi újat hozzak napfényre, mint — hogy az már mindnyájunk kebelébe a természettől be van vésve, de azt csak feléleszteni és érvényesítői tűztem ki feladatomul, — még pedig tekintve, hogy mily fenséges szerepe van a nemzetek történetében, a nemzetiségek fejlesztésében azok jövője s felvirágozhatása körül a nőnemnek — legelőször is és pedig tüzetesebben szó- landolc a nő-, azután a férfinem nevelése s neveltetésé­ről. Mert hiszen ki fogja tagadiii V hogy a mai kor gyermekei sokszor és sok tekintetben nem olyanok mint a dúsan virágzó fa, mely semmi gyümölcsöt sem lioz, s hogy az ily fát mesterségesen kell termékenyitni, ha akarjuk, hogy bőven termő legyen. És választhatott-e a nyíregyházi nőegylet kegytel­jes jótékonysága gyakorlásául nemesebb czéit? mint azt hogy felismerte, miszerint az ember egyedüli teremt­mény, a kit nevelve oktatni s oktatva nevelni kell, a mennyiben a kisded mint emberi csemete, csak is ápo­lás, nevelés, vezetés és képzés által lehet emberré, a kiben háromféle csirt — úgy szólva háromféle létet is­merünk fel, u. m. állati, azaz testi — emberi, azaz ér- zelgési és isteni, azaz szabadon gondolkodó értelmi létet. E sajátságok azonban az emberi csirbeu mind a két nemnél ugyanazok lóvén, az első nevelési időszak alapelveit együtt szellőztetendem. És igy önkénytelenül is első kérdésül tűnik fel előttem az, hogy : „mi hát a nevelés ?“ Megvallom, hogy az én egyéni, de korlátlan néze­tem a nevelésről egészen elüt a mai kor ezerféleképen áthálózott nevelési modorától, mely azt tartja, hogy a gyermekeket elég a jelen elálczázott alakzatához ido- mitni a nélkül, hogy egy jobb jövő s- emberi léte teljes meghatározására irányzotton nevelnénk: A mai szülők csak nem örömittasan merengnek gyermekeiken, ha lát­ják, hogy azok a világ kaozér színpadjára beillőnek, mitsem törődnek avval, váljon deriilend-e rajok s álta- lok a hazára egy árnyatlan jobb jövő; szóval nem azon irányt követik, a melyet követniük kellene, t. i. az ér­telmi alakot alárendelni az erkölcsinek, ezt pedig csal- hatlan öszhangzásba illeszteni a vallásos érzelemmel és képződéssel, annál is inkább, mivel az emberi csir már kezdettől fogva mintegy szuvas törzstől származván, az ivadéknak egész életén át folyton tartó küzdelmet kell kiállania egy gyarló test és ingerlékeny lélek hullám­zásai ellen, valamint sok családi örökleteg bűnök és ba­jok ellen is, a hol az értelem eszközli azoknak a leple­zetlen felfogását, az erkölcsiség edzve a jellemet, erősiti a fogalmat, a vallásos érzelem pedig magasztos ihlett- ségével megszenteli azt. Mert hisz mi lenne az embernevelés nélkül? nem­de, egy szőlőveszszö, mely buján elterülve a földön semmi, vagy ép savanyú gyümölcsöt hozna. Ki fogja azt tagadni ? s uramfia a nevelésről még is mily eltérők a fogalmak, a mint t. i. egyik az érzés, másik az értelem, harmadik a puszta egyéni érdek czélját tűzte ki vezér- eszméjeül. Azonban tárjuk fel kebleinket, mint a nevelés egyedüli szentélyét, ott feltaláljuk az óriási különbséget, mely a nevelés és nevelés közt létezik, mert mig az egyik nevelvo oktat és képez, addig a másik puszta di­vatbábot teremt, vagy megfordítva bölcset képez, a nél­kül, hogy eszébo jutna, hogy mily ferdeség az, ha va­laki a világ valamennyi társalgóit is bemagolta, de re­ális tudománya egy csepp sincs, vagy ellenkezőleg mély tudományit s tág képzettségű, de az ildomos nevelésről még fogalma sincs. S hányszor történik ez az életben igy? Miért is a nevelés első alapfeltétele, hogy az a tanítás és képzéssel szoros kapcsolatba hozassák, s hogy ezek — egymást mintegy kölcsönösen kiegészítve — vezéreljék a nevelés irányát. Mert mig a nevelés az em­ber kebléből kiirtja a roszszat s különösségeket, addig az oktatás és szellemi képzés bele oltja az ember lel- ■ kébe a jó, szép és hasznos fogalmát. Mily ferde fogalom és irány tehát, ha e kettőt egy­mással felcserélik, vagy sőt egyiket a másik előnyére vagy hátrányára vezérlik. És mégis hány neveld van, ki nem bírván, vagy nem akarván e fogidom tisztázásával foglalkozni, felszaggatja a kettő közötti szétbonthatlau kapcsolatot s irányt és czéit tévesztvo nevel a csemeté­ből korcs s egyoldalú ivadékot. Mert a nevelőnek leg­először is azt kell tudnia, hogy a nevelés az akarati lét és jellemmel érintkezik, kölcsönöz az akaratnak erőt és szilárdságot, a jellemet vezérli s edzi, az erkölcsre, szép és nemesre fogékonynyá idomítja; — mig az oktatás a szellemi erőt fejleszti, mely mint csak eszköz embernél, czélja kivitelére. Ismét, hogy a nevelés igyekszik magát a czéit bizonyos alapszabályok szerint meghatározni, a kedélyt és szivet az iránt megnyerni. A szellemiség magában véve még nem biztosítja az embert az élet ezerféle esélyei ellen, de biztosítja a szilárd jellem s erős akarat, mely egyedül az okszerű nevelés fejleményé. Tehát biztos alapfeltételül vehető, miszerint a ne­velésnek az oktatással és viszont, oly szoros összefüg­gésben kell lenniük, mint van a test a lélekkel, s hogy azon perezben. a hol e kettő megszűnt együtt működni, ott megszűnt a munka üdvössége, meg czélja s ösztöne az emberiségnek jobb jövője és boldogsága iránt; mert ott többé nem találja fel a társadalom sem önönmaga, sem egyes tagjainak jellemében, sem a kellő biztosíté­kot, sem a kellő szilárdságot, valamint önön létele, úgy az őt környező külvilág befolyása irányában, s mint el- odvasodott vén tölgy fog okvetlen önmagától össze- ondani. Ilyen tévesztett irányú a mai kor nevelési divatos modora; — ezt látjuk s tapasztaljuk a mai iiju világ szánandó egyoldalúságán, a családi körök társalgási fer- deségein, s talán — ha szabad, csekély egyediségünk­ről a haza jelen siralmas sorsára tekintenünk, — annak jelen boldogtalanságán és szolgaságán; — mert hisz a mily tejet s a mily honszerelmet szi a csecsemő az anya emlőiből, oly jellemű s bonszerető lesz az akkor is, a midőn a haza léte egyéni honszeretetétől fog függeni. Tehát az anyai szív, az anyai érzelem, az anyai vallásos buzgalom, az anyai honszeretet az, mi ifjaink jövőjét s a haza boldogságát kellően biztosíthatja; — miért is neveljünk előbb jó, lelkes és honszerető nőket és anyákat, s ők okvetlen lelkes s bonszerető ifjakat nevelendnek. A nőnem neveléséről — ha szívesen veendi a t. olvasó — a jövő alkalommal szólandok. A megyei gyttléstercniből. Február 4-én. Főispán ur ő méltósága meleg sza­vakban üdvözölvén a bizottmányt a beállott újév ezen első gyűlésén, s üdvözlete a főjegyző által viszonoztat- ván : mindenek előtt a két alispán jelentése olvastatott lél a megye múlt évi közigazgatási és törvénykezési ál­lásáról, melynek folytán kimutattatott mind az elinté­zett mind az elintézetlenül maradt ügydarabok száma. Tekintve a bizottmány az ügydarabok halmazát, azok­nak gyorsabban leendő elintézkgtese szempontjából há­rom dijuokot engedélyezett jövő gyűlésig az irodai mun­kák elvégezésére. Napirenden kívül. A húslimitáczió és szúró székek eltörlésére vonat­kozólag véleményadásra kiküldött deputátió javaslatát beadván : e tárgy érdekes vitára szolgáltatott alkalmat. Graefel József a javaslatot nem találja eléggé ki­merítőnek, ugyanazért azt bővebben leendő kidolgozás végett a küldöttségnek visszaadatni indítványozza. Zoltán Mihály : a megyék e jogait biztositó tör­vényre hivatkozva, a húslimitácziót mint a megyének a törvénynél togva kötelességét fenntartatni kívánja. Kállay Emmanuel az elébbenit megczáfolva kimu­tatja, hogy a törvény nincs megsértve. Kauzsay, Zoltán indítványát pártolja. Kállay Ödön helyes és meggyőző indokokkal mu­tatja meg,^ hogy a törvény betűihez ragaszkodva kenye­ret, posztót, istrángot s a t. is limitálni kellene, s ha ezeknek elmaradása nem sértette a törvényt, a húslimi- táczió eltörlése sem fogja sérteni. Ugyanazért indítvá­nyozza határozatikig kimondatni, hogy a húsvágás le­gyen szabad, s e tekintetben minden egyes község a maga köréhez képest szabadon intézkedjék. Fennhagyat­ván mindazonáltal a megye régi törvényes joga, mely szerint ha ezen húsvágási szabadalom károsnak bizo­nyulna be, mindig vissza lehessen térni a limitáczióra. Hozzá szólották még a tárgyhoz Simon Endre, Molnár Ágoston, Korányi Miklós. Határozat : A küldöttség javaslata, a megye tör­vényes jogának fenntartása mellett elfogadtatik, a gya­korlati kivitel módozatainak kidolgozása végett azonban a munkálat visszaadatik a küldöttségnek, jelentésük még e gyűlés tartama alatt beváratván. Ezután a honvédelmi minisztériumnak azon leirata olvastatott fel, melyben az 1847-ki korosztály összeírása s a felszólamlási előmunkálatok megtétele hagyatik meg. Minthogy a leirat által, a bizottmánynak e tárgyra vo­natkozólag tett felszámlálásában kifejezett aggodalmai el vannak oszlatva; eljárás végett a tisztikarnak kiadatik. A kereskedelmi minisztériumnak az űr- és súly- mértékek meghatározására vonatkozó leirata hoszszas vitára szolgáltatott alkalmat, melynek folytán, azon in­dítvány fogadtatott el, miszerint öltöztessék a kormány­hoz felirat, melyben az illető minisztérium oda működni kéressék fel, hogy a mértékek kifelé úgy mint befelé egyenlők legyenek, s egyszersmind a mértékek meglii- telosithetése végett, küldjön minta példányokat. A belügyminisztériumnak csupán tudomásul vett leiratában következő uevmagyaritások liirdettetnek ki : Sztruhár : Hátira; Petrásovics : Sziklásira; Ilolhbauer : Rétesive. A közlekedési minisztérium azon rendeletének fel­olvasása következett ezután, melyben a megyének tudo­mására juttatik, miszerint az állammérnök a megyei utakra nem fog ügyelni, hanem e kötelesség a megyei mérnököt fogja illetni, kinek is e fensőbb határozat nyomán a pénztárnál a fizetés folyóvá teendő. Felolvastatott a nyomdákra vonatkozó azon mi­niszteri rendelet, meivnél fogva a nyomdászoknak meg- hagyatik, minden nyomtatványból a belügyminisztérium­nak. a közvádlónak és a múzeumnak egy-cgy példányt küldeni. A honvédelmi minisztériumnak azon felolvasott rendeleté ellenében, mely a katona megváltási 1000 frt dijt továbbra is érvényben tartja, felirat határoztatott, melyben kifejeztessék ezen miniszteri intézkedés idő­előttisége, a mennyiben c tárgyra vonatkozólag bevá­randó lenne az országgyűlésnek a honvédelemre ho- zaudó határozata. Örvendetes tudomásul vétetett a pénzügyminisz­tériumnak azou intézkedése, mely szerint az 1861-ben háziadó czimen bevett fizetések, a folyó adóba a me­gye által akkor vezetett lajstrom szerint befogadtatnak. Érdekes vitára szolgáltatott alkalmat a belügymi­nisztériumnak a dohánytermelésre vonatkozólag az üzér­kedés meggátlására tett azon intézkedése, miszerint a községek, a termelési engedély elvesztésének büntetése alatt szigorúan tiltassauak el minden csempészkedéstőL Az ily eseteket feljelentő ti, a fináuez szintén ti részben fognak a megítélt büntetésből részesittetni. Ezen a nemzet önérzetét sértő s lealjasitó utasí­tásra vonatkozólag határozatba ment, hogy a kormány kéressék fel, miszerint ne vezesse a nemzetet a meg- hasonlás és az egymás elleni árulkodás ezen könnyen veszedelmes következményeket előidézhető ösvényére. Az ő-én, 6-án és 7-én tartott bizottmányi gyűlés jegyzőkönyvi kivonatát jövő számban folytatjuk. VEGYES HÍREK. (Beküldetett.) Folyé év január 18-áu a „Nyír“ czi- mü lap hasábjain, ugyancsak e hó 15-én Nagy-Kállóban tartott honvéd-gyűlés határozatai lévén közölve, én mint a ki szerencsés voltam ezen ülésben részt vehetni, jól tudom, hogy azon fenneinlitett lapban megjelent Pro­gramm, nem jött határozatba, mert abban a modorban, nem is jöhetett, de az ottani határozatoknak közhírré tételével, az illető ur, meg sem is bízatott, és igy éli, mint egyik érdekelt, az ellen felszólalni kötelességem­nek tartom. Xagy-Kálló, jan. 25-én. Szentimrey Kálmán. (Beküldetett.) Tisztelt szerkesztő ur! Mtilt 1867-ik évi decz. lm 22-én kelt színi jelentésemben a nagy­érdemű közönségnek azou Ígéretet lettem, mely szerint „vallás különbség nélkül szegény iskolás gyermekek csizmájára“ előadandó műkedvellői két színdarab előadásából bejövendő összegről nyilvá­nosan fogok számolni; — ezen kedves kötelességemet teljesítendő, miután okmányokkal igazolt számadásomat, ezen ügyre vonatkozó minden irományoknak a helybeli nemes város levéltárában leendő megőrzés végett — mai napról városunk tele. képv. testületéhez 267. 1868. sz. alatt beadtam, rövid kivonatban közlöm tisztelt szer­kesztő úrral is, arra kérvén fel, miszerint lenne szives ezen pár soraimnak becses lapjában helyt adni. — A két színdarab előadásából bejött összesen 314 frt 17 kr. A két színdarab előadásánál volt költség összesen 125 frt 24 kr. Maradt összesen 188 frt 93 kr. tisztán csiz­mákra fordítandó összeg; mely összegből vétetett 125 pár csizma; részesültek pedig ebből 1-ör az evang. egy­ház részéről 86-an. '2-or a rom. kath. egyház részéről 24-en. 3-or a reform, egyház részéről 12-en. 4-er a g.- kath. egyház részéről 3-an. Összesen tehát 125-en. Há­lás elismeréssel kell felemlítenem azon nemeskcblü ada­kozók neveit, kik e jótékony czélra a megszabott be­lépti dijon felül adakoztak; jelesül: Haas Mór ur 5 frt, Vidlitskay József ur 80 kr, főt. Simon Endre ur 40 kr, Blahunka József ur 1 frt 40 kr, Szabó Dávid ur 60 kr, Mányik József ur 60 kr, Blahunka Amália úrnő 4 frt, Major Rezső ur 60 kr, Bodnár István ur 40 kr, Mesko Pál ur 60 kr, Bánó József ur 5 frt, Brunzwig Dávid ur 1 frt, nagytiszt. Bartholomaeidesz János ur 1 frt, Kiss Gábor ur N.-Kállóból 1 frt. Összesen 22 frt 40 kr. To­vábbá hálás elismerésül kedves kötelességemnek tartom a két szini előadásnál közreműködött mindkét nembeli fiatalság neveit felemliteni ; nevezetesen: Bradotka Kor­nélia úrnő, Galánfy Berta k. a., Iíralovánszky Jolán k. a., Újhelyi Berta k. a., Andresz Albert ur, Bencs László ur, Czupra Endre ur, Fejér Imre ur, Hvezda Gusztáv ur, Kovács Sándor ur, itj. Kovács Mihály ur, Majerszky Béla ur, Sütő József ur. Végül nem mellőzhetem el, hogy ezen nemes czél elérésében segédkezet nyújtott Dobay Sándor nyomdász urnák, — mint a ki mind a két szini előadáskor szükségelt szini jelentéseket dij nélkül szi­ves volt kiállíttatni, — köszönetét ne nyilvánítsak; — e nemes tettéért legyen jutalma azon boldogító öntu­dat, miszerint ezáltal egyik tényező volt azon nemes czél kiviteléhez, mely főfeladatul tűzte magának, hogy a népnevelés üdvös jótékonyságát a kedvezőtlen anyagi helyzetűek növendékeire is kiáraszsza. Melyeknek utána maradtam Nyíregyházán, február 5-én 1868. Tisztelt szerkesztő urnák kész szolgája Iíralovánszky László, árvák atyja. ** Az „Alkotmányos kör“ N.-Iíállóban megalakult, eddigelé 53 tagja van, f. hó 5-ón a kör helyiségében alapszabályok alkottattak és a tisztviselők titkos sza­vazat utján megválasztattak. Elnök Iíítusay Károly, al- elnük Szomjas József, igazgató Kállay Adolf, jegyző Horváth Imre. ** Szabolcsmegye ifjúsága f. hó 22-én N.-Iíálló- ban zártkörű bált rendez. ** Báró Vécsey József közszeretett főispánunk f. hó 5-én egy kis értekezletet tartott a Nyiregybáza- ungvari lóvonatu vasút érdekében, melyben határozatba ment, ápril 8-án d. u. 4 órakor közgyűlést tartani, melyre megjelenni az érdekeltek felhivatnák. ** A közönségnek örvendetes tudomásul adjuk, hogy e lap szerkesztője Nagy-Kállóban és Nyir-Bátorban egy-egy „Tudakozó intézetet állított fel, melyek a nyír­egyházaival és a lappal szoros összeköttetésben fognak állalli. — Mindennemű megrendelés, e lapba felveendő hirdetések, úgy előfizetések is f. hó 10-étől kezdve ott elfogadtatnak és gyorsan eszközöltetnek. Ezen két inté­zetnek teendőit a jövő számban részletesen megismer­tetjük a t. közönséggel. § f íj (Érdekes természettani tünemények.) E hó 3-áról 4-ikérc eső éjszakán reggeli 2 órakor a Tisza mentében több helységben, nevezetesen Tokajban, Tisza- Eszláron stb. igen nagyfokú földindulás volt észlelhető. Az egész tán két másodperczig tartott, két erős, nagy zúgást okozó lökésből állott, melyek Keletről Nyugat felé látszottak haladni, és a szemlélőre azou benyomást tették, mintha egy nagy lőportorony füstbe röpittetett volna. A rázkódtatás oly nagy volt, hogy az ablakok recsegtek, a szobabútorok mintegy tánczoltak. — Saját­ságos, hogy e tünemény nagyon szűk körre volt szorít­kozva, például Nyíregyházán nem észleltetett. — Egy másik igen érdekes optikai tüneményt észlelt e sorok ivója január 29-én esti 10 órakor. Az országúton volt épen. — Szép tiszta csillagos ég volt. A holdnak első negyede igen gyönge fényt árasztott el. Tökéletes szél­csend uralkodott. Egyszerre mintegy lángba borul az egész láthatár, minden tárgy vakító fényben úszik; észak-nyugat felül százanként, ezrenként hullanak a csillagok. -— Két-hárum másodpercz múlva az egész tüneménynek vége, a láthatárt ismét félhomály lepte el. (Beküldetett.) Nyilvános köszönet. A midőn egyrészről kedves kötelességünknek tartjuk közzétenni azt, miszerint városi tiszti gyámnok t, Iíralovánszky László ur, az ő befolyása mellett a helybeli lelkes mü- kedvellök által rendezett köztudomású két szili-előadás­ból bejött jövedelmekből, az ág. ev. szegény és árva gyermekeknek csizmávali ellátásra 130 irtot juttatott, miáltal 86 iskolaköteles gyermeknek tétetett lehetővé a téli időszakban a tanodába járbatás; másrészről forró köszüuetünket nyilvánítjuk ezen árvák és szegény gyer­mekek nevében mindnyájuknak azon nemes buzgal­mukért, melylyel a szegények anyagi helyzetén segiteni — a köznevelés ügyet pedig elömozditani törekvőnek. Az ág. ev. iskolai tanács ha'ározatából Juhász Kál­mán, jegyző és isk. tanácsos. ** A f. hó 3-án végbe ment nőegyleti bál igelr szép és látogatott volt. Gyönyörű látvány volt a számos és szép kisorsolandó tárgy. Ezek kisorsolása felől és a bál eredményéről jövő számban bővebben szólunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom