Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-12-12 / 50. szám
lyezve, s keretnek megbüutettetni; ámde itt ez az eset elő nem fordulván, a Hajdú-kerületi közleményért vádlott mentségére felhívott 14-ik §-nak sincs e helyütt semmi alkalmazhatósága. Ezeknélfogva közvádló, keresetéhez ragaszkodva, kér annak értelmében Ítéletet. Vádlott ügyvédje Bodnár István a következőket viszonválaszolja : Nagy tévedésben van közvádló nr, midőn kétségbe vonja azon tételt: miszerint jelen korszak, a sajtókezelés tekintetében is oly átmeneti korszak, mely csakugyan az u. n. „indemnity“ oltalma alatt áll. Ennek igazságát azon ténykörülmény, miszerint az esküdtszékek már felállitvák, és valósággal működnek is, nemcsak hogy meg nem dönti, sőt ellenkezőleg, jobban legyőzi. Épen különösen magának az esküdtszéki institutiónak, — mint sajtóügyi bíróságnak, — felállítása, és szervezése is nem normális, de kivételes módon t. i. csak „indemnity“ alapján történt. E részben utalja védő közvádló urat mindenek előtt az 1847/s XVIII. t. ez. 17-ik §-ára, mely a minisztériumot épen arra hatalmazza fel, hogy „az esküdt-biróságok alakítását rendelet által eszközölje.“ E meghatalmazást pedig megújította a jelen országgyűlés képviselőháza 1867. márczius 9-én kelt, és a főrendi ház által is márczius 12-én megerősített határozatával, melyben kivételesen a kormányt bízta meg a sajtóügyi viszonyok és esküdtszékek rendezésével. Ezen „indemnity“ alapján bocsátották ki azután 1867. máeczius 17. a bel- és igazságügyi miniszterek legelső sajtóügyi rendeletöket, mely szóról szóra igy kezdődik : „a sajtóviszonyok tárgyában az orTÁRCZA. Nagy idők apró történetei. Képek az 184s/9-ki szababságharczból Gyöngyösy Sámueltől. (F oly tatás.) II. A LOSONCZI LEÁNY. Egy komor őszi nap délutánján a fák korán sárgulni kezdő leveleit nézdelém, néztem miként temeti el e még nem régen oly eleven színben pompázó lombokat, nem sokára az enyészet, ama mély sírba, mely nem tudott betelni évezredek tömérdek hulláival, sőt folyton uj áldozatok után nyújtja ki ijesztő csont karjait; a látomány felett magam is komor gondolatokba merülve kezdém keresgetni a múltak sötétlő ködfátyol-képei között eltűnt szebb koromnak elsárgult virágait; meg-meg állapodva egy_ Összedőlt remény, egy-egy füstbe szállott ábránd felett, liasonlitgatám a múltat melynek vagyai és reményei voltak, a jelennel melynek csak fájdalmai s küzdelmei vannak : merengésemből a levél hordó ébresztett fel, midőu egy levél kíséretében kisded csomagott kézbesített. A levélen fekete pecsét volt, szokatlan fájó előérzettelbontottam fel; legkedvesebb barátom sorai voltak, a levél igy hangzott : „N ___szeptember 18-án 1850. K edves jó barátom 1 Midőn elaszott rekesztő kezem e dúlt. vonásait olvasod, meg szűntek fájdalmaim, a lázas tő csendesen pihen puha vánkosán, a megsebzett szív ez összeroncsolt kebelben többé nem dobog. Ah! most már boldog vagyok, fent... ott hol a végtelen elválik e föld szétömlő porától, hol a keblet nem rágják férgei, hol a nap nem megyen le soha; örök tavasz, örök virulás örök boldogság honol 1... ott vagyok, . .. ott, együtt ő vele ... a ki lelkem esz ményképe volt, a ki nélkül számomra börtön lett volna a földi létl ... Ő rajta kívül te voltál egyetlenem ki a földön megértett engemet! Áldjon meg érette Istenem!... Most már mindennek vege van. baráti jobbodat többé meg nem szoríthatom, de_ ő utánna utolsó gondolatom te voltál; — érzem a halál fagyos lehelletét, hideg verejték gyöngyödzik homlokomon... szemeim már alig vehetik ki a földi tárgyakat. .. kezem reszket, Isten áldjon meg, read bízom utolsó kincsemet naplómat, feltalálod benne szivem történetét... Isten veled 11 ott fent is hü barátod Hamvay Kálmán.“ szággyülés mindkét házától nyert felhatalmazás (indemnity) alapján a következőket rendeljük“ stb. Az érintett meghatalmazás alapján jött létre az igazságügyi miniszternek múlt 1867-ik évi május 17-én az esküdtszékek felállítása és szervezése tárgyában kelt rendelete .s. Szóval mindazon számos rendeletek, melyeket az igazságügyi miniszter sajtóügyekben eddig kibocsátott, a fentebb említett „indemnityn“ vagy meghatalmazási kivételességen alapszanak. Ezen tényleges, élő adatokból tehát meggyőződhetik a közvádló ur : miszerint védőnek azon állítása, hogy hazánk a sajtókezelés tekintetében is átmeneti kivételességek alatt áll, igen alapozott, és igy helyes is volt, mert normális viszonyok között, és alkotmányos fogalmak szerint, különösen az esküdtszékek felállítása, beszervezése, hatáskörének szabályozása nem a kormány közegeinek, tehát nem egyes minisztereknek, hanem egyenesen a törvény hozásnak jogköréhez tartozik. Ilasonlólag téves közvádló urnák abeli állítása is : mintha mindazon ügyekben, melyekben fogságról, és pénzbírságról van szó, — csakis a büntető törvényszékek lennének hivatva Ítélni. 1 Mert a becstelenitési, adóssági, és megyei rendőri keresetekben is részint a bíróság, részint pedig a fogság- kérdései tárgyaltainak; és ezen peres ügyek, feuáiló törvényeink szerint mégis a polgári bíróságok hstáskö- réhez tartoznak és azok által is Ítéltetnek el. Es ha az 1847/s XVIII. t. ez. 31. §-ában a törvényhozás akarata az lett volna, hogy a most szőnyegen levő vádirat tárgyábani kettős büntetés feletti hatóságot a bünfenyitő törvényszék gyakorolja : úgy világosan és határozottan a „bünfenyitő törvényszéket“ nevezte volna meg illetékesnek, de a helyett azon „köztörvényszéket“ auctorisálja a bíráskodásra, melynek a bünfenyitő törvényszék csakis egyik osztályát képezi. Az ügy érdemébeni válaszára nézve; üdvözli védő közvádló urat azon álláspontján, melyen jóakarati- lag nyiltan beismeri, miszerint az 1848 XVIII. t. ez. 30-ik §-a csak politikai lapokról emlékezik, s hogy annak 2-ik pontja a 10 — illetőleg 5 ezer forint cautióuak letételét is csak politikai lapoktól rendeli. Ha a vád ellenébe semmi védelem sem terjesztetett volna is elő : már maga e beismerés teljesen megdönti amazt; mert hiszen a 31—ik §. egyenesen a 30-ik §-ból folyván ki, s egyenesen őzen 30-ik §. feltételeinek be nem töltése esetére rendelvén az egy évi fogság — és 500 frtnyi birságbeli büntetést, — miután a 30-ik §-beli cautionális stb. feltételek csak tisztán politikai lapokra vonatkoznak: nagyon természetes, hogy a kért kettős büntetés is, tisztán csak a politikai lapok kiadása,és kezelése körüli visszaélésekre alkalmaztathatik, és annál kevésbé lehet annak vádlott ellenébe helye; minthogy a D. alatt ezennel eredetiben felmutatott megye- bizottmányi határozat igazolása szerint, vádlott, a közvádló ur által ellene fordított azon feltételnek is szabályszerűen eleget tett, melyet az 1848 XVIII. t. ez. 30-ik §-ának fentebb és terjedelemben idézett 1. ponfja előír t. i. bejelentette : hogy ő nem politikai lapot szándékozik kiadni, hogy annak ő lesz tulajdonosa s felelős szerkesztője, és hogy a lap Nyíregyházán Dobay Sándor nyomdájában fog hetenkint egyszer megjelenni; mely ebbeli jelentés folytán a t. megyei bizottmány a „Nyír“ ekénti kiadását engedélyezőleg tudomásul vette. « ítélje meg most már mindezekből a t. bíróság, de maga a t. közvádló ur is : hogy vájjon védő magyarázta-e tévesen az 1847/s XVIH-ik t. czikket, vagy pedig közvádló ur? Védő most is azon meggyőződésben van : hogy a többször idézett törvény 30, és 31—ik §§-ainak egymásból folyó rendeletéi nagyon tisz- j ták és világosak; tehát akkor, midőn "* e törvények csak politikai lapokra vonatkoznak, s a kettős büntetés kérdésében is a fősulyt szinte oly lapok kiadására helyezik, és akkor, midőn constatálva van, hogy a „Nyír“ soha sem volt, s most sem politikai lap, — ezen világos ellentétességekkel szemben azon törvényeket félre — illető- 1 leg vádlott rovására magyarázni nagyon sikamlós vállalat lennne! A mi végre közvádló urnák azon megjegyzését illeti : miszerint a vád- czikkek jellemzéséből merített védelem bírói figyelembe azért nem jöhet, mert az épen nem a vádirat tárgyára, hanem inkább az incriminált czikkek érintetlenül hagyott tartalmára vonatkozik, -------viszont megjegyezte tik : mi szerint a kérdéses czikkek tartalmainak birálati felfejtésével, és az in- , nen vont következtetésekkel csakis azon enyhítő körülményeknek hang- súlyozása volt czélozva, melyek lehetetlen, hogy vádlott felmentésére lényeges befolyást ne gyakoroljanak; a védelem döntő körülményei tehát nem ezen czikkek birálgatásában, hanem az 1847/8 XVIH. t. ez. 30 és 31. §§-ainak rendeletéiben s ezek combi- nativ alkalmazásában lelik fel jogosult alapjaikat, és igy ha az enyhítő körülmények bírói figyelemre nem * méltattatnának is — mit vádlott fél nem tehet, — de a törvénynek a Metsző fájdalom uyilalta át szivemet, midőn a csaknem olvashatatlan sorok értelmét ki- betiiztem, ugv tetszett mintha a túlvilágról kaptam volna e sorokat. Szegény kiszenvedett barátom, szegény jó Kálmánom, elhagytál tehát te is? Egy baráttal egy rokon kebellel ismét kevesebb, egy sírral több mely lelett könyeznem kelletik! A reám maradt naplóban, több érdekes jegyzetek között, összeszedve, megtalálta!^ a kihűlt kebel történetét. ítövid és egyszerű e szív története de még is oly megható! Midőn azt közzé teszem, nem élek-e vnsza bizalmaddal elhunyt egyetlen barátom?... A kezemhez juttatott naplónak a ki mit kebel történetére vonatkozó érzelennlus sprai a következők. Hová, hová borult le szép szemed derűje, melynek kék egéből fényes nap tündlött reám, Lillám! szivem egyetlene?... Behunytad örökre, és most a sir rut férgei, ez éhes undok állatok emésztik, marczongolják az eget, az én örökre elborult egemet! !... Hattyú fejér nyakad, gyöngéden ölelő puha karjaid, bíbor ajkaid, válladra omló szőke fürtjeid ott lentpor- lanak ott a sötét, fagyos sírban?!... Ah szív ne örjöngj a lehullt csillag drága emlékeim ! Miért tűntök fel emlékezetemben ti égi képek, ti szivem tündér álmai? Ah mennyire táj e zaklatott kebel, melyet összezúztak a könyörtelen sors érzéketlen uj- jai! Nem soká fájsz már ugy-e, de mig fájsz magadba hordod az éles tőrt, boldogságod egykor oly szép, most oly fájó emlékeit! Mi szép, mi mosolygó volt egykor keblem ben a remény, melynek csillag derűje átragyogta éltemet, és most... midőn a csillag lehullt, s a remény a kérlelhetetlen végzet csapásai alatt emlékezetté változott, minő sötét, minő kínos, minő irtoztató 1... Oh nyílj meg még egyszer zúzott árva szív a múltak alakjainak, s midőn őket e papírra könnyezem, lássad még egyszer elvonulni előtted s szorítsd magadhoz e fátyol-képeket; ah hiszen a szerencsétlent, kinek semmije nem maradt csak fájdalmai, szétomlott hajójának roncsai is boldogítják, legalább beléjök kapaszkodik midőn a haragvó tenger hullámai elakarják borítani!... Losoncz 1 Losoncz ! te kedves, drága név nekem, drága éltem boldogságáért, drága fáj- dalmimért, mindkettőnek bölcsője te valáll... I eltűnnek emlékemben a lezugott szabadság- harcz győzelmes csatái, végig nézem a kiküzdött harezok dicső sorát : és lelkem Losonczon állapodik meg, ott magasultam hőssé, ott éreztem a diadal legboldogitóbb mámorát, ott találtam meg a hősök legszebb jutalmát I karjaid között Lillám, örökre lehűlt csillagom! ! Nem Írom le körülményesen a csattanós diadalt, melyet Beniczky vezérlete alatt e városban kikiizclöttünk, megírja azt a történelem, és mig magyar lakik e szent hazának vérlepte síkjain, e harcz dicsőségét a nemzet nem fogja elfelejteni 1 Bent a városban javában mulattak az osztrákok szállásaikon, a tisztek a vendéglő emeleti termeiben vig poharazás között emlegették har- ozi tetteiket : mi alatt mi az előőrsöket lefegyverezve foglyokká tevők s parancsnokunk a hős Beniczky a számra csekély, de lelkesedésében oly bátor csapatunkat eszélyesen osztva szét a városba rohantunk. A győzelem a gyorsaságtól s a véletlen meglepetéstől függött! Mint villám fergeteg nyomultunk előre s midőn a köz pont felé közeledtünk a kitűzött terv szerint különböző utczákon oly óriási harczi zajjal töltöttük be a várost, hogy a bent dőzsölő ellenség legalább is tízszer annyi számú ellenség rohanását gondolá, mint a mennyien tulajdonképen valánk. Volt oly utcza melyen alig 15—20 huszár vágtatott, s oly zajt csináltak mintha legalább is egy ármádia nyomult volna előre! „Első divisio előre 1“ kiáltá az egyik huszár; „második divisio előre!“ kiáltá a második s igy tovább 1... A csel teljesen sikerült. A vendéglő termeiben mulató tisztek csak azt vették észre, midőn felzugott a honvédek és huszárok „Éljen a haza!“ kiáltása, s az osztrákok lelkes pohárköszöntéseikre, saját kartács ágyúik záporával s a honvédeknek az ablakon beirányzott sortü- zével kiáltottunk dörgő vivátokat. Ä meglepett osztrák tisztek kétségbe esve rohantak az ablakokhoz s a legnagyobb meglepetéssel vették észre, hogy a vendéglő előtt fejér szijjas harcz- sorok helyett, magyar honvédek és huszárok sorakoznak. Itt a huszárok küzdenek nehány lóra kapott uhlanussal s osztanak nekik irtoztató csapásokban losonczi emlékeket; amott a honvédek fegyvereznek le s fognak el egész gyalog csapatokat; itt az ágyukat s gúlába rakott fegyvereket, amott a málhás kocsikat fogják el; a riadó hangjai, a küzdők kiáltása, a menekülők ordítása, mind-mind egy nagyszerű utczai csata képét tünteték elő. A vendéglőben meglepett tisztek eleinte lövöldözni kezdettek az ablakokból, de még egy pár jól irányzott sor- tüz, az ablakokra, melyek csörömpölve hullottak szét, más részről mivel a folyosót elfoglaló honvédek már az ajtókig hatolván azokat puskaágyaikkal döngeték : megváltoztatták ellentállási szándékukat s midőn látták hogy nincs más vá- ! lasztás, mint vagy megadni magukat, vagy egy lábig elhullani, ők az elsőt választották t. i. megadták magukat. A győzelem teljes és nagy szerű volt! Ah! szép nap volt ez, keblem hamvadó szikrái még egy egy pillanatra most is felragyognak ha e napra emlékezem!... Mit ért a győzelem, mit ért minden?...— Sötét van ismét, pokoli sötét... nem szabad még emlékezni sem! Homok borítják e szép győzelem helyét; habárainkból melyeket homlokunkra tüztenek, rablók, gyujtogatók s gyilkosok születtenek!... Szegény Losoncz! drágán fizetted meg a szét osztott babérokat!... De hagyjuk ezt! ne tépd fel sebeidet oh , vérező kebel! Menjünk tovább e nap történetén. A meglepett osztrákok közül sokan a polgárok házainál kerestek menedék helyet, s azok tudta nélkül rejtették el magokat, ezeknek kutatására voltam ki küldve csapatommal, s annyira belemerültem az üldözésbe,^ hogy nem vettem észre, miszerint csapatom hátam megett talán kissé távol is maradt. Épen egy csinos külsejű ház kapuját akartam benyitni, midőn véletlenül egy fiatal osztrák tiszt kivont karddal rontott reám! Mióta lettetek orgyilkosokká gyáva nép! kiáltám s azon pillanatban kezemben levő kardommal fel fogtam a csapást;- élénk pár- , baj fejlett ki közöttünk, a fiatal ember jól védte magát, de egy fedezetlen hagyott pillanatban arczára Írtam Losoncz nevét, hogy mig él megemlegesse e napot, félarczáról ngy szeltem le a húst, hogy fogai mind kilátszottak. Mire csapatom utóiért a földön hevert, s embereimnek parancsot adtam őt a korházba szállítani. , J Midőn a nehéz tusa után széttekintettem ama csinos ház ablakában egy angyalt pillantottam meg, a ki lelkesült hangon kiáltott „éljent“ s tapsolt örömében! Meghajtottam magam s tovább siettem, de a gyönyörű alak folytonosan előttem lebegett s úgy tetszett mintha hivna, mintha magához intene, arcz vonalai elmosódtak emlékezetemből de közellétét folytonosan éreztem. , (Folyt, köv.)
