Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-12-05 / 49. szám
mi könnyen létesíthetők! Csak egy buzgó, lelkes férfiú kell a dolog élire s mindenütt, falun mint városon felállíthatok!... És ezek a népbankok szépen megférhetnek oly helyeken is, hol takarékpénztár és kereskedelmi bank is létezik, mindenik munkálkod- hatik a maga utján, a maga czéljaira és össze ütközni azért nem fognak. Midőn az ipar-kereskedelmi és népbankokról jelen közlésemet a t. közönség elé bocsátom, azt nem azért teszem, hogy szakavatottsággal kérkedve irányt mutassak, sőt be kell ismernem az üzleti tércni járatlanságomat : hanem tettem azért, hogy felhívjam a szakavatottak figyelmét azon térre melytől még mindig idegenkedünk t. i. a sajtóra, hogy az emberi nem boldogságát eszközlŐ tárgyak felett ezen utón cseréljünk eszméket, tisztázzuk a fogalmakat s ez által siettessük győzelemre az oly eszméket, melyek életre valók, és hallgattassuk el azokat, melyek életet nem érdemelnek. Gyöngyösy S. A rakamazi vasúti állomás. A tiszavidéki vaspálya igazgatósága több Ízben fölkéretett, Raka- mazon egy egyszerű indóháznak építésére; de gazdálkodási szempontból annak létrehozása mindez ideig elmaradt; pedig Rak am az vidékén lakó közönsége nagyobb mint több más apró állomásé, hol nem csak indóhá- zak hanem raktárak is léteznek. Nincs szándékunkban az igazgatóságot e miatt megróni, csak egyedül figyelmeztetni igyekszünk; mennyire előnyös lenne a többször említett állomásnál az indóháznak és raktárnak építése — mind a vasúti társaság mind a közönség érdekében. A rakamazi állomásnál be- és kiszállnak Pest felé : Rakamaz, Nagy- falu, T.-Eszlár, T.-Lök, Tímár, Szabolcs, Zalkod, Kenyézlő, Balsa, 0- és Uj-Ven cselló, Gáva, Bérezel és 1b- rány : Kassa felé : az emlitett községek lakóin kívül még Halász v Buly, Rád, Beszterecz, Dombrád és Öntelek TÁRCZA. Vigasztalás. (Lukács Ödön barátomnak. Pest, 1ŐG4.) Az égben élet, a földön halál; Ott az üdvösség, itt a kárhozat; Amott a szivben örökös gyönyör, És itt a szivben örök fájdalom. Küzdünk, fáradunk őrünk fogytáig, És végre is, mit a világ megad : Kevés nyugalom sok küzdés után. Teremtni akarsz ? — ám menj, itt a rom; Alkoss gyarapits, légy Proinetbeiisz; Lelked napjának fénylő sugári Világoljanak milliók felett; Vagy ragadj lantot, és a búrokon Szólitsd tettekre a kort — s megtudod : Hogy lantod szava pusztában vesz el. Oh a világ nem tud méltánylani! S egy élet kevés hogy értetni tudj ... Küzdj bár eszmékért, tanits népeket, Szakgasd szét szived a nép ezre közt : És e nép hámul, aztán — kikaezag... Mert a méltánylat nem földi virág, S hogy megértessél: előbb halni tudj. Kicsinyes érdek nagy dolgok szülője, A napsugárt kis felhő veszi el... Ám haladj a világosság felé. Mint a bogár, mely burokját rágja ; S meglásd, a nép, a hitvány törpe nép, Csak mert nem tetszel. eláŰja utad, S még még megköszönd, ha sárral nem dobál. Mért hát a küzdés? — Elérhetlenért Kábaság víni hasztalan tusát... Minek szól a lant? — Költő és művész Mért áldozod fel hasztalan magad ? ... Vesd meg a népet, ha ő megvetett, Törd össze lantod, dobd el ecseted, Hisz e világ úgy sem méltó reád !... közönsége. Ezen községek mintegy 33 ezer lakost számlálnak, kiknek legnagyobb része termelők vagy kereskedők, kik indóház és raktár hiánya miatt vagy Tokajba, vagy a királyteleki állomásra menni kénytetnek, mert ha a rakamazi állomáson hat utazó összejön, a legroszabb időben és a szabad ég alatt kell bevárni a vonatot, mivel az őr laka oly szűk, hogy kettőnél többet be nem fogadhat; annyival kevésbbé elhelyezhető az utazók podgyásza. Az emlitett községekben lakó termelők pedig csakis a királyteleki vagy tokaji állomáson adhatják fel termékeiket, mi rájuk nézve nagy hátrány, főkép téli időben a mikor gyakran Tokaj felé sem hídon, sem jégén közlekedni nem lehet, ezen felül mindkét állomáson annyira összegyűl némelykor a termények sokasága hogy nincs hol lerakni. Az elősoroltakon kívül sok más okokat is lehetne felhozni az emlitett állomás felépittete'se érdekében, melyek mindegyike bizonyítaná, hogy nemcsak egy 33 ezer lelket számláló vidéknek hanem a vasúti üzlet érdekében is, felette szükséges az emlitett helyen egy rendes vasúti állomás. Úgy hisszük, hogy e vidék minden lakosa szívesen fizetne ugyanannyit, mennyit Tokajtól vagy Királytelektől számítva fizetni kell, csak hogy maga podgyásza- és termékeire nézve a hozzá legközelebb eső állomáson minden biztos menhelyet találhasson. Reményleni óhajtjuk hogy a t. vasúti igazgatóság mindezt — mely saját üzletére is igen előnyös — figyelembe fogja venni és az indóhá- zat és raktárt mielőbb felépitteti. Ezáltal üzleti forgalma bizonyára emelkedni fog, főkép ha a Miskolcz-Hat- van és Kassa-Oderbergi vonalok megnyílnak. Nem kétkedünk, hogy a vasúti igazgatóság már eddig is teljesítette volna azok kérelmét, kik ez ügyben folyamodtak, ha kérelmüket helyes és nyomatékos okokkal indokolták volna. , ...Nem nem! csak küzdjünk fáradatlanul Tétlenség halált, küzdés éltet ad. Gúnyoljon a nép, — vagy mint apostolt, Dobáljon kővel a hitvány tömeg : Te csak mosolyogj, s küzdj bátran tovább Hisz ha egy világ megvet s kikaezag: Elég a tudat, hogy jót akarál. F. Barna. Festi levél. (A hetilapokról. — Halál. —Páter Gr enter. — Kuranda. — A trónkeresó. — Hangverseny.— Udvari diner. — A n drássy gr. so irée-j e. — Kor- csolyázás. — Egy vakmerő zsívány. — Az élet- biztositás.) Igen helyes indítvány volt az valamely laptól, bogy t. i. a hetilapoknak naponkint kellene megjelenniük hacsak ócska portékát nem akarnak árulni, de már ezt a végzet keze hozza magával s éli csak azt mondhatom, ha a nyájas olvasó V. olvasónö még nem olvasta a lenteb- heket, úgy annak fölötte örülök, ha pedig már olvasta, úgy nem tehetek mást, mint hogy tiszta szivemből — sajnálom. A legközelebb lefolyt hóban jelentékeny szerepet játszott a — halál; kérem csak ne tessék megijedni, hogy a meghaltak összes névsorát fogom elősorolni; Isten mentsen ! Kizárólagosan a nagyhírű férfiak elhunytéról akarok szúluiii. Alig múlt ki a millionárius Rothschild és Rossini a zenekirály, nyomban követte őket a derék bécsi polgármester Zelinka, közönségesen „\ater Zelinka“, ki Becsben a legkedveltebb egyének egyike volt, ki összes működéseit oda irányzá, hogy a szegények sorsát, minél- inkább enyhítse; utolsó szavai is ezek voltak : „Fát, fát a szegényeknek;“ alig terjedt el a szomorú hir, midőn uj sürgöny érkezik jelentvén, hogy Mazzini a szabadság oszlopa, a leg- szahadelvübb emberek egyike, kik csak valaha éltek nincs többé.*) Nem különös malheur ez? de azért vigasztalódnunk kell, hisz vannak még nagy emberek, kik az elhunytakat is pótoland- ják, ily férfiak találtatnak mindenütt, sőt a de- legatióhan is. Vagy nem hatalmas ember-e páter Greuter? egészen el vannak tőle ragad*) Újabb hírek szerint még nem halt meg. Szerk. Épen most midőn e sorokat írjuk, tudomásunkra esett egy hitelt érdemlő egyéntől, hogy már jövő tavaszon a rakamazi állomáson egy váróterem fog épittetni. Nyirfalombok. XXVI. (Munkálkodjatok az államért és Tan Popo- ludnyért. A modern publikánus. Régi dal régi kalamitásról. Az adót „muszáj“ fizetni, — hiúban opponál Tyukodi bátyánk. — Reform-eszmék az eredendő bűn körében. Megjegyzés a tervezett reformra, ■— királyutezai angol nyelven.) ... Munkára testvérek ! ... Szántsad a földet jámbor földmives, verejtékezz a nap égető hevén, sanyarogj a tél dermesztő fagyában. ... Dolgozzatok serényen szorgalmas kézművesek, s ha a nappal rövid, áldozzátok fel az éj csöndes nyugalmát. ... Virassz halvány fényű mécsednél te is szerény bölcs, keresd és tanulmányozd az okok és tények viszonyát, egybefüggósét, a kulcsot a társadalmi és szellemélet megfejtetlen jelenségeihez. ... Munkára testvérek ! ... Munka az alap, melyen biztosan megépítitek a jövőt, a szeretett család boldogságát, a haza nagyságát, dicsőségét... — Micsoda ábrándok ezek? riad reánk pan Popoludny, a Bach-Schmerling féle condot- tierik egyik megbecsüllietlen drága gyöngye —■ dolgozzatok jámborok, hogy fizethessétek az adó hátrányt! Majd aztán ha marad valami, bírjátok békével és költsétek el jó egészségben. Mert első az állam, azután következem „én,“ és mig e két hatalom saját jogos illetményét (természetesen az executionális költségekkel együtt) meg nem kapja tőletek, addig nincs számotokra kegyelem sem égen sem földön. — Bölcsen beszélsz érdemes „publikánus“ barátnnk, mert valóban itt van az adó fizetés ideje, elérkezett mathematikai pontossággal, kér- lelhetlenül. Hanem ha azt, is bölcsen megmondták régesrégen, hogy „ubi non est, ott ne keress,“ és „a hol semmi nincs, ott az ágyúgolyó sem talál semmit.“ Persze, az ilyen és hasonló gyarló okoskodások mit sem érnek, mert annak a hatalmas „száraz földi nyólez kezii“-nek (vulgó : adóhajtó) vannak számtalan csápjai (köznapi nyelven : strimílis, katonák) melyek segélyével utolsó, százas perczentre kölcsönözött filérün- ket is oly ügyesen ki szivattyúzza zsebeinkből, hogy bűvészig talentoma egy Boskót egy Cagli- ostrót megszégyenítene! Mi a tatár! Hát ezek a a hívatlan vendégek naponként szaporodnak ? Tegnapelőtt kettő, tegnap négy, ma már nyolez darab muskétás! Mintha megint ,a „muszkajárás“ kezdődnék ! Ablaktörés, falkarmolás, kályharombolás ... szent béketürés el ne hagyj ! Ha még ma fel nem mondják a szállást az én „drága“ kosztosaim, holnap kezükbe adom tatvamár tudnillik a „Hírnök — Hírmondó — Idők tanúja“, kik tiszteletbeli' lapszerkesztőnek és ki tudja mi mindennek akarják megválasztani. Greuter — mint mondják — ittléte alatt már is meghízott, nem szégyen akarom mondani hizelgés az reánk nézve. Kuranda is nagyon nieg van velünk elégedve, mivel igen czi- vilizáltaknak talált bennünket, ezt pedig kizárólagosan az ő Ostdeutkse-Post-jának köszönhetjük— nézete szerint. Szóval a delegatus urak tetszését nagymérvben vívtuk ki húgunknak; sejtem hogy Schmerling, Skene és Rauscher már sajnálják hogy el nem jöttek. Sőt a nemzeti színházba is elmennek a delegátusok, hol kitünően mulatnak, mivel szót sem értenek a „Trónkereső“ aranyat — még pedig 4U0 darabot talált darabból, majdnem mindnyájan megjelentek; fönemlitett színmű Szigligetitől a közönség igen nagy tetszését vívta ki magának, noha volt sok bíráló, kik nagyitó üveggel kerestek hibákat, de abban semmi gáncsolásra méltó nincs; a szinház rendesen tömve van mint általán véve minden mulatóhely, mert Pest most igen élénk, annyit muzsikálnak neki, hogy szintén káprázik tőle a feje; hangversenyeket rendez Spiller, továbbá Singer E. hazánkfia, kiről elég annyit mondani, hogy méltán kezet foghat Joachimmal. Most meg valami olasz nő zongorázik nagyszámú — üres székek eliitt. de ki volna képes e művészeket mind elősorolni, elégedjünk meg ennyivel és beszéljünk inkább az udvari diner-röl, melyhez magyar és német delegátusok is meg valának híva; sokfélét beszélnek az uralkodó pár nyájas beszélgetéseiből, melyeknek kisebb-nagyobb mértékben lehet hitelt adni, többi között a királyné így nyilatkozott volna^Kuranda-lioz : „Ön szánandó, hogy oly sokáig kénytelen családjától távol lenni.“ Mennyivel inkább a szegény bécsiek — vála- szola d. magát meghajtva, kik oly sokáig kénytelenek nélkülözni fölséges császárnéjok bonlétét ! Már én nem sokára visszamegyek — volt a mosolygó válasz — és igen örülök, hogy a karácsom ünnepeket családom körében töltendem.“ Andrássy gr. is rendez soirée-ket, hol a német urak nagyszerűen mulatnak, egészen el vannak bájolva a a magyar nők szellemdussá- gától, tudom gyakran meg fognak emlékezni az urak ez estélyekről még otthon is. az üres kamara és detto pinczo kulcsát, s magam veszek búcsút a kapufélfától, s megyek valamerre „lengyelnek“ vagy felcsapok exequáló cserepárnak. Valahára eltávoztak. Hanem ' most értjük már, — mert mink szemeinkkel láttuk —• miért írták hajdan Attiláról, az „Isten ostoráétól meg szeppent német krónikások, hogy „a merre hadaival át vonult, ott a fű örökre kiveszett...“ „Rósz időket értünk, Kosz csillagok járnak, Óvja Isten több veszélytől Mi magyar hazánkat.“ (Arany.) * * A kép, melyről még a „Nyirfalombok“ hős árnyába internált „barátaink“ sem állíthatják, hogy nem „en miniature“ és nem halvány vonásokkal van rajzolva, reméljük nem fog többé „kisérteni“ minket „misera plebs contribu- enst,“ — hiszen már „alkotmányos nép“ vagyunk, s a ministeri „szózat“ értelmében, (cont- radictione Colomanni Tibisci et balóldalistárum non obstante) a nemzetnek minden de „minden1, kívánalmai teljesültek ? !! Hanem azért az adót a jelen paradicsomi boldog „idényben“ is „muszáj“ fizetni. Bizony „muszáj“ ! Hiában néz reánk oly guuyosan jó tyukodi és kakasdi Tyukodi bátyó, hiában szavalja azzal az „ólmos botos“ gesticulátióval : . .. tanítja már egy ezered. Hogy a magyar fizetni nem szeret. Vegyünk Török, Tatár s más nemzetet. Ez mái1 nekünk gyakran befizetett! Adós maradt ezért is a magyar, — És most fizetni hát miért is akar? „Tempi passati I“ . . Az adó az állam képesítése a szükséges költségek beszerzésére“ ... . . Adó nélkül az állam sem az egyesek működései szabadságának oltalmat, sem önállásának és függetlenségének biztosítékot nem adhat“ — s innen folyólag „. . . Ma már — mint az angol nép — minden becsületes ember azt tartja, hogy alkotmányos országban az adútehernek viselése kötelesség, s a ki ezen kötelesség alól kivonja magát, •— az bűnt követ-el“ (Nyári Pál). — Hallja mindezeket mester Tyukody —- brúder in „ólmosbot“ ? — Igen is nem hallom, és nem értem! •—■ „Auch gut 1“ ... Mi pedig azt nem értjük csak : miért nem lehetne helyesebb arányban s jogosabb szempontból szabályozni, ezen immár valódi „eredendő bűnné“ változott tehernek, az adónak viselését ? — Például... halljuk az uj Smith Ádá- mot, a modern Liszt Frigyest... — Legyen! Megkísértjük e szabályozást, vagy is a mennyiben mi nem szakemberek, hanem pusztán „dilettánsok“ vagyunk, — ezennel „szélnek eresztünk“ néhány adó ügyi reform' eszmét... . . . Spártában minden szüle, kinek négy gyermeke volt, teljes adómentességet élvezett. Nem lebetne-e ez elvet nálunk is alkalmazni, vagy legalább gyermekeik létszámához s illetőleg a neveltetési költségekhez aránylag — adóleengedésben részesíteni a szüléket ? ... II. József császár asztala naponként csak 6 fr 40 krba került. Ki egy császárnál Ezek eddig az aristocrata mulatságok voltak, térjünk át a demokratákéra is, melyek közt legelső helyen áll a — korcsolyázás. Nem jösz korcsolyázni ? ezt lehet hallani mindenkitől, kürt azután a városligetben valóban szép kép nyílik szemeink elé, körül-belül 200 személy fut- kározik a sima jégén, mulatnak, tánezokat rendeznek stb. a liölgyecskék, férfiak karjain villámsebességgel végig futják a tért, a szegény mamáknak, kik leányaik e mulatságában részt nem vesznek, csak azon élvezet marad, hogy liazamenvén, kétszeresen élvezik a fűtöttszobát. Nem hiszem, hogy Szigligeti már látta volva e korcsolyázó hölgyeket, különben okvetlenül irt volna egy „Vőlegénykereső korcsolyázó“ czimü 5 felvonásos vígjátékot s talált volna az akadémiánál vagy 500 aranyat. Mielőtt levelemet befejezném egy esetet akarok elmondani, mely most nagymérvben fog- lalkodtatja a várost : Déli 12 órakor, mikor az utczák legelevenebbek, egy aranyműveshez betér egy elegáns kinézésű egyén, kiválaszt néhány 100 írtért ékszereket, fizetés helyett pisztolyt tart Stock (az ékszerárus neve) elé e nyájas szavakkal : „Ha szót szól főbe lövöm.“ Stock kétségbeesetten ellene szegül, a pisztoly elsül, Stock összerogy, s életveszélyesen meg van sértve; a durranás hallattára az arramenők berohannak, a zsiványt ki késekkel védi magát, bosszú küzdés után le- teritik s a drámának vége van. Most csak azon kérdést vagyok bátor tenni, nem könnyelműség, sőt vétek egy kereskedő és családapától, ha éltét nem biztosítja, ki lévén bárhol is ily véletlen csapásnak téve. Igaz, hogy azt mondják: az egész biztosítás nem egyéb csalásnál; de hivatkozom oly intézetre minő pl. a „Haza magyar életbiztosító bank“, mely oly kitünően van organisálva, hogy daczára csak egy évi fenáJ- lásának az egész országban sőt a külföldön is nagyszerű liirre vergődött; nem hozom föl bizonyságul a hírlapokban oly gyakran megjelenő hálanyilatkozatokat, csupán az igazgató és főhivatalnokokra figyelmeztetek mindenkit, kiknek nevei, minden legcsekélyebb megrövidülést a károsult részéről lehetetlenné tesznek. Sajlcay Béla.
