Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-21 / 47. szám

Fájdalommal kell a győzelmet constaatálni, nem csak azért : a) mert a jelen alkalom első volt arra, hogy izrael : polgártársaink vallásokra vontkozó jogaik szabad gyakorlatába helyeztetvén, a fel- világosodottabb eszmék érvényre jutásának első postulatumától itt elestek; hanem b) mert a megválasztott egyén a minisz­teri kiboesátmány rendelte képességgel nem bír­ván, sem á magyar, sem a német nyelvet nem beszéli; mig másrészt azon egyén, ki a szaba­dabb eszméknek a neologismus túlkapásai nél­kül szóvivője lett volna, a ki okvetlenül a ke­rület szellemi érdekeinek ké pzettségénél és ol­vasottságánál fogva méltó képviselője lett volna, a fusió folytán szép hivatásától megfosztatott. Igaz, hogy a bukás rósz benyomást szokott gyakorolni, a Rochlitz párt azonban vigasztal­hatja magát azzal : hogy az eszmék, melyek mellett ő zászlót ragadt, a felvilágosultság s érett higgadtság vívmányai voltak, — tekintvék a lefolyt választást olybá : mintegy átzugó zi­vatart, mely a kis csemetét megingatja, azon­ban meg nem töri, de megedzi, hogy megerő­södve később árnyas fává növekedjék, mely a nap égető nyilai ellen enyhe hűvös árnyat, a zugó zivatar ellen óvó menlielyet nyújt. R. György. N.-Kálló, nov. 21. 18C8. Miután Bartho- lomaeidesz János ur a „Nyír“ 46-ik számában hozzám intézett válaszában megmagyarázta, hogy a 43-ik szám nyiltterében megjelent azon czikkének, melyben a „volt közhonvéddel“ el­beszélteti, „hogy a honvédeket illető segélypén­zek megyebeli uraknál lévén kiosztva, mint p. o. N. N. urnái 700 forint, — azoktól be nem vehetők“ továbbá hogy „kérvényük már egy év óta Kallóban elintézetlenül hevert,“ — czélja volt : „a városi (nyíregyházi) hatóságnak ezen megszokott utoni felhívása, a város czége alatt és a városi főjegyző köpenyével takarózás mel­lett véghez vitt ezen pénzzsarolásra“ : (saját szavai). Nekem nem marad egyéb hátra, mint tö­redelmesen bevallani, miként az eként kima­gyarázott „czólt“ még akkor sem tudtam föl­fedezni, midőn közleményét a 44-ik számban azzal világosította föl, hogy Kálié alatt nem a „megyei bizottmányt“ értette. Korányi Miklós. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — (Zsidó-kongrossus.) F. hó 18-án egész Pest mozgalomban volt. Bandériumok, a válasz­tók tömege, zeneszó, mindon a mi a válasz­tási aktusok corollariuma, meg volt. Budán Lu­dasai Guns Móricz választatott meg egyhangú­lag. Ó-Budáu Hirsch Márk förabi. Pest húszat választ, — lapunk bezártával még foly a sza­vazás, de miután a haladópárt többségben van, valószínűleg az ő jelöltjei győznek. Jelöltjeik következők : Baruay Ignácz, Baumgarten Fülöp, Brill S. L„ Deutsch Henrik, Deutsch Sámuel, dr. llirs- ler Ignácz, Ilolitscher Fülöp, Kohcu J. J., dr. Kohn S„ Lányi Jakab, dr. Mezey Móricz, Műnk Móricz, dr. Polliik Henrik, Posner K. L., dr. Schönberg Armin, Schossberger S. W„ Schwarz Herman, id. Ulhnauu Károly, 'Wahrmann Móricz, Woiss M. A. — A magyar-osztrák hadsereg hadilábon ál­lítólag következőkép alakúi : Gyalogság : 80 sor- ezred 7—7 zászlóaljjal, zászlóaljak egyenkint 300 főnyi 4 századból állván, összesen : 072,000 em­ber. Vadászok : 33 zászlóalj 4—4 századdal egyenkint 300 fővel, összesen 39,600 ember. A gyalogság lesz 711,600. — Lovasság : 14, hu­szár, 14 dragonyos és 13 dzsidás-ezred egyen­kint 7 századdal, összesen: 51,600 ember. Két várnok-ezred 4—4 zászlóalj s 1 útász-ezred 5 zászlóaljjal, összesen 12,400 ember. Továbbá 12 tüzér-ezred 12—12 üteggel, a műszaki tüzér­séggel, a szekerész-századdal, egészségügyi csa­patokkal stb. együtt összesen 24,400 ember. Teljes összeg 800,000 ember. — Ide számíthatni még a liatárörvidéki ezredeket, s a 120 ezerre menő pót-tartalékot, — összesen egy millió ember. — Az újon alapított bécsi kereskedelmi bank nagy terveket forral, s ezeket valósítása által Pestre mint kereskedelmi helyre érzékeny csa­pást vél mérni. Nagy tőkéi segélyével úgy akarja Magyarország gabnakoreskedését emelni, hogy azt ide Bécsbe szállásolja át, s a magyarországi közbenjárok és üzérek mellőzésével szállítja a külföldre. Nézetük szerint, Bécs már természet­szerűleg van e szerepre hivatva. Az új intézet nagyszerű raktárakat készül építtetni Becsben vagy már kész épületeket e czélból megvá­sárolni. E tekintetben különösen nehány kaszár­nyát és a községtanácsi élezek mausoleumát, a vá­sárcsarnokot szemelte ki, s már majdnem bizo­nyos, hogy a moustruosus épületet elnyeri, mi­után az más czélra különben sem használható. Hogy a kereskedelmi bank mikor és hol szán­dékozik a rakpartokat, docksokat és kikötőket épitettni, az még a dunaszabályozási kérdés ke­belében csírázik. (H—k.) VEGYES HÍREK. ** A nyírbátori izraelita congressusi válasz­tásról még mindez ideig biztos tudomásunk nincsen; de úgy halljuk hogy ott két haláleset fordult elő (?). llogdányban Friedmann nyíregy­házi rabbi, Kálióban pedig Kohn Ábrahám egy­hangúlag, és Bátorban Mandel Emánuel szava­zás utján választattak meg. ** (Helyreigazítás.) Múlt számunkban em­lítettük hogy N.-Kállóban deczember 2-án kez­dődik a bizottmányi gyűlés — melyben a hi­ányzó tisztviselők megválasztatni fognak, •— kö­telességünknek tartjuk ezen tolihibát kiigazítani és olvasóinkkal tudatni, hogy a bizottmányi gyűlés nem deczember 2-án, hanem 1-sőjén kezdődik. ** A helybeli kereskedő segédek segély­egylete által folyó hó 24-én rendezendő táncz- estély igen látogatottnak ígérkezik lenni. Mint halljuk a vidékről is sokan Ígérkeztek. A táncz- kedvelőket ismételve figyelmeztetjük ezen „Ka- talin-bálra.“ ** Múlt vasárnap a helybeli ág. hitv. egy­házban 201 pár házasulandó hirdettetett ki. Bő szüret sok lalradalom. ** Az ujonezozás a dadai kerületben e héten folyt le. ** A jövedelmi adó bevallása nálunk is vette kezdetét. Figyelmeztetjük mindazokat, kik a bevallásnál illetőleg kivetésnél személyesen meg nem jelenhettek, 8 nap alatt felszólam­lásukat (reclamatio) a bizottságnál beadhatják. Irodalom. Blind Károly. Kossuth és az orosz fondor­latok. Németből. 16 rét, (22 lap) 30 kr. Csutak Kálmán. Aradi fogságom alatt irt ada­tok az 1848-9. évi szabadságharca, különö­sen az Erdély havasai ellen vezetett hadjá­ratról. N8r. (XXVI és 213 lap) fűzve 1 ft. 60 kr. Kautz Gyula. A nemzetgazdasági eszmék fej­lődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Ivoszoruzott pályamű. N8-r. _ (XVI és 602 lap) fűzve 4ft. 40 kr. Külley Ede. A váltóeljárás reformja. N8-r. (262 lap) fűzve I fr. 80 kr. Löw Lipót. A zsidó eskü múltja, jelene és jö­vője. N8-r. (67 lap) fűzve 40 kr. Martinet. A katholikus katekizmus bölcsé- szete. I rancziából Jánosi Gusztáv. Két kötet. 8-r. (282, 388 lap) fűzve 2 fr. Matlekovits Sándor, dr. Pénzügytan. N8-r. (202 lap) fűzve 1 ft 50 kr. M e d gy e s Lajos. Protestaus családok imakönyve imadalokkal. 8-r. (392 lap) fűzve 2 írt, Michelet J. A tenger. Francziából Lövei Klára. 8-r. (368 lap) A szerző arczképevel s egy hasonmással, fűzve 2 frt. Mickey Imre. Vízjogi és vizmivelési alapisme­reték kézi könyve. Saját viszonyainkra, s a hasznosítás igényeire való telintettel. N8-r. (102 lap) fűzve 1 frt. Országgyűlési törvényezikkek, 1866—68. évi. Első fűzet. 1865—67 I—XVIII. 1868 I— XXVI. N8-r. (IV és 120 lap) fűzve 80 kr. Országos honvéd-naptár 1869. évre. III. évfo­lyam. Szerk. Morzsányi Sándor. Számos fa­metszettel és tisztinévtárral. N8-r. (160 és XXXVI lap) fűzve 1 ft 30 kr V i s o n t a y János. Magyarország történelme ta­nodái használatra. Második kiadás. 8-r. (230 lap) fűzve 1 ft. Wagner László. A természettan elvei alkal­mazásukban a gazdászatra, különös tekintet­tel Magyarország gazdasági viszonyaira. A legújabb német és franczia gazdasági és ter- mészettani munkák felhasználása mellett. 8-r. (VIII és 340 lap) Számos fametszettel fűzve 1 frt 60 kr. A választások előtt. (Fontos röpirat.) N8r. (242 lap) fűzve 2 ft. Horváth Mihály. Villiams Roger a „szabad egyház a szabad államban“ elv teremtöje és . megtestesítője. Életrajzi vázlat. N8r. (96 lap) fűzve 84 kr. Ludwigh János. Törüljük el a vallásügyi mi­nisztériumot, mint a haladás akadályát. N8r. (II és 78 lap) fűzve 60 kr. NYILVÁNOS KÖSZÖNET. Az életbiztosításokra vonatkozó hála-nyi­latkozatokat egy időtől óta gyakrabban lehet olvasni; vajha az emberiség ezen eszmével na­ponkint jobban barátkozna meg, hogy a gyak­ran történendő családfő halálozása esetében a hátra maradottak kevésbé éreznék a kenyérke­reső veszteségét. Fentebbi nyilatkozatomat, fájdalom, saját tapasztalásom után tehetem, mert szeretett fér­jem és gyermekeim kenyérkeresője, múlt hó 8-kán hirtelen elhalt, mely helyzetben mint öz­vegy, és több gyermek anyja érzelmimet tolmá­csolni lehetlen, mert egy ily szerencsétlenség­ből eredő bajok lerajzolására, az ember képte­len ; de képtelen lenne emberi lény oly bajok megérthetésére is, mivel életet ily keserű oldal­ról megösmerni, csak is saját tapasztalás után lehetséges. Nem akarom tehát egy özvegy állapotát körül írni, de kötelességemnek tartom szeren­csétlenségemben minden családfőnek kinyilat­koztatni : hogy oly szomorú eseteknél, melyek fajdalom, mondhatni a mindennapi események­hez tartoznak, az egyedüli vigasz, az életbizto­sítás; mert habár hasonló veszteség családi körben kipotolhatlan, de anyagi tekintetben a számithatlnn veszteségeket kipótolni, — csak is az életbiztosítás képes. Szeretett férjem ugyanis a „Haza“ ma­gyar életbiztosító banknál volt biztosítva, és daczára annak, hogy a biztosítási dijat csak egyetlen egyszer fizette, — mivel a biztosítás felvétele 3 hó előtt történt, — az egész dij pedig melyet fizetett csak is 60 forint vala; —• említett intézet az egész 2000 forintnyi bizto­sított tökét, itten helyben T. Gabányi Sándor fő felügyelő ur által készpénzben a legnagyobb kézség-, és pontossággal kifizete. Képtelenség tehát, hogy családfők, családi tagjaikról más utón jobban gondoskodhatná­nak; a mit ismét egész horderejűben csak azok képesek fel fogni, a ktk saját tapasztalatok után megértették, — hogy az életbiztosítás az árvák és özvegyek legüdvösebb támasza. Emberiségi szempontból köteleségemet, te- lyesitem tehát midőn a „Haza“ magyar életbiz­tosító bankot mindenkinek, ki családja sorsát szivén hordja, a legmelegebben ajánlom, mely alkalommal említett intézetnek az irántam ta­núsított pontoság és előzékenységéért, mély kö- szönetemet mondom ki. Kelt Szathmár, november hó 13-kán 1868. Jakab Iíárolyné születetett Feketo Zsuzsanna mint Jakab Károly törvényes örököse. Előttünk : Joó Gábor főjegyző, s. k. Koós István aljegyző, s. k. Kunk János aljegyző, s. k. NYÍLT TÉR. *) A helybeli szélmalomban folytono­san kenyérnek való gabona-liszt kap­ható mázsánkint 4 frt C0 krjával. Kralovúnszlcy László. M E G II I V Ä S. A Nagykiíllói dalárda-egylet folyó 1868-ik év deczember 1-sö napján con- certet rendezend a nagy költséggel njitó ref. egyház felsegélésére. Melyre minden nemeskeblii honfiak és honleányok meghivatnak. Bementi árak : első hely 1 frt 50 kr. második hely 1 ft. harmadik hely 50 kr. Kezdete esteli 7 órakor. Kelt N.-Kálló, 18G8. november 19. A rendezőség. Előleges jcleutcs. — A nyíregyházi műkedvelők a helybeli "árvaház és víz által károsult svájeziak javára folyó hó 28-án elő­adást rendeznek : „A víg jogászok, vagy Márton apó a targonczás.“ *) E rovat alatt közlőitekért csak a sajtóhatóság irányá­ban vállal felelősseget a szerkesztőség. tokot?“ — Kérdezi az öreg ur komoly han­gon s arczárói az elszántság nemes vonásai tükröződvén vissza, a mérték alá állott. „Három vonallal több mint kívántatik!“ válaszola az orvos, s az egész bizottmány kí­váncsian várta a történondöket. „No édes fiam akkor katona vagy!“ Ki- álta föl nagy lelkesedéssel Laczi bácsi — mert én neked kölcsönzőin az én plus három vonal magasságomat, és igy a te három vonnlnyi mi- nusod kiegyenlittetik, ketten épen két ember rendes mértékével fogunk rendelkezni, a mi pedig éveid számát illeti azt is kiegyenlítjük, megosztom veled azt is, ötven meg tizennégy annyi mint hatvannégy, ennek fele harmincz- kettö, tehát mi ketten két 32 éves emberszámba fogunk menni, s ha gyenge leszesz, még a bor­júdat is segítem vinni. „Parancsnok ur tessék besorozni mindkettőnket, igy már romáiéin nem lesz panasza.“ „De Laczi bácsi — válaszola a parancs­nok — nehéz dolog az a katonaság!“ „Már az nekem mindegy, lia Réla fiamat be nem veszik, ráadásul elmegyek én is, ketten csak teszünk egy emberszámot. — Mindennél elébbvaló a haza, s midőn ez ősök vérével áz­tatott drága birtokot vész fenyegeti, nem ül­hetünk a sutba !“ „Do nem ám !“ — mondának egúhnngiilag a sorozó választmány tagjai, kik a Laczi bá­csi kedélyessége és lángoló hazafisága által egészen át voltak hatva, s lángoló szemeik ki­mondották a közvéleményt, melynek a parancs­nok adott hangokat : „No Laczi bácsi már ha igy van, csak bevesszük ezt a gyereket, maga maradjon itt­hon, a családi tűzhely mellett is lehet a hazát szeretni, és jót tenni éretto; a fiát pedig meg­próbáljuk, és ha csakugyan nem birná a liarcz fáradalmait, majd haza bocsátjuk?“ „Arról már jót állok — mond a lelkesült ifjú s karjának izmai feszülni kezdettek — hogy nem fognak haza bocsátani!“ Meg lett. minden, Rálát feleskették, kikapta a 20 frt foglalót, elment veres sapkát venni; egy fejjel magasabbnak érezte magát midőn feltette, olyan büszke volt mint egy — had­vezér. Laczi bácsi haza ment, szerelmes élete- párjának elbeszélt mindent, sírtak mindaketten, az apa örömében, az anya tájaiméban. „Sohase jön vissza többet az a fin!“ — mond zokogva a jó anya! „Ugyan már hogy ne jönne — válaszol az öreg ur — talán csak lesz embersége an­nak a rácznak, vagy mi az ördögnek, hogy ilyen gyereket csak nem fog megölni.“ De mi­dőn igy szokta vigasztalni szeretett élete pár­ját, rendesen maga is elérzékenyült, szemeiből a könyek megeredtek, de ilyenkor-mindig félre fordult hogy neje meg ne lássa azokat a gyön­gyöket; s lilába kérdezte a világért se felelt volna, nehogy neje, ajkai reszkotegségéről fel­ismerje ellágyulását. És ez rendesen addig tar­tott, mig Laczi bácsi erőt nem vett magán s lábaival egyet toppantva fel nem kiáltott : „Mégis csak mindennél elébbvaló a haza !“ Nemsokára eljött a megválás órája, az ujoncz csapatnak menni kellett. Az oltár készen állott, várta véres áldo- zatjait! Menni kellett Bélának is, kifeszitett vitor­láit az ifjú életliajóiiak a tenger várta, hol hallania kellett a hullámok ziigását, az orkán hönibölését, az ágyuk moraját, a kardok csat­togását; látni a mély sírokat, a véres hullákat a csonka testeket; csatázni a vésszel, keidet tiírni a halál ostromának. Menni kellett szem- bcszállani a viharral, küzdeni gyenge evezővel a tenger haragja ellen, s meghalni elveszni a hullámok között A felbőszített ellenség immár öldökölt, ár­tatlanok vérével mocskold he a sok százados szövetség pecsétes iratát. El a csatatérre! el. megvédni a hazát, a nemzet becsületét, melyet le akartak gázolni, el akartak tiporni!!... Harsog az induló, hangja olyan különös, olyan megható! Az induló ujonezokat szülék, testvérek, barátok veszik körül, a szemek kö- nyeznek. a szivek elszorulnak; itt egy anya borul fiának vállára, keservesen sírva, nem akarja kebléről elbocsátani, ki tudja nem utol­jára borult-e oda? amott testvérek ölelkeznek s búcsúznak érzékenyen; mindenütt „Isten ve­led !“ „Légy boldog!“ hangzik; amott félre egy kis leány könyezik, otthon már elbúcsúzott ked­vesétől, hajfürtjét keblén viseli, de azért még is szeretne kehiére omlani, csak még egyszer, utoljára!... Nem lehet, nem szabad a világ előtt! Isten veled! kiált, s szavait elfojtják könyei. Olyan indító, olyan megható az a bucsu- zás; még azok is sírnak, kiknek nincsen ott az indulók között senkijök! A fájdalom, a köny, az induló a bucsában- gok, mind, mind.oly meghatók! A város végén az ujonezok még egyszer megállanak, vissza integetnek veres sapkáikkal, kedveseik kendőiket lobogtatják, még egy ki­áltás „Éljen a haza!“ azután mind nagyobb- nagyobb tér tolakodik a lionn maradtak.és a távozók közzé, az arezok körvonalai elmosód­nak,... már csak egy felismerhetlen tömeg mozgása látszatik, az is eltűnt,... elmentek ! Isten veletek ! Isten veletek !... Laczi bácsi is követte fiát végig a városon, biztatta, lelkesítette; mindhiába, nem bírhatott keservével, mindig fénylettek szemei s mikor az útólsó ponton egymás keblére borultak, el­kezdett zokogni hangosan, keservesen, fájdal­masan, görcsösen ölelte magához fiát, együvé folytak könyeik, s alig tudta magától elbocsá­tani, hiszen az a gyerek még egy hétig sem volt távol soha az apai háztól, és most csatába, a halállal birkózni bocsátani mégis nehéz dolog! De csak el kellett vállai! Még egy ölelés, cg)' Isten hozzád, a fiú sorakozik, az öreg ott maradt a parton mint roncsolt hajó, a fiú to­vább vitorlázott; a lobogtatott fehér kendő, mint távozó hajónak zászlaja lengedezett min­dig homályosabb alakban, végre az is eltűnt a láthatáron, elnyelte a messzisóg! Mikor találkoznak ismét, melyiket ontja szét a kérlelketlen ? Végre Laczi bácsi is visz- szatért kisirt szemmel, fájó kebellel s nagyne- hezen megnyugtatta magát ama gondolattal : Mégis csak mindennél elébbvaló a haza! Messzire elhaladtak már az ujonezok, Béla még mindig ott vélte atyját az elváló ponton állani; nagyon megható az egy gyermekre nézve, mikor egy keményszívű apát zokogni lát, öt is lehangolta a l&tomány, sokáig zokogva sirt, a fájdalmas benyomástól nem tudott szabadulni, úgy tetszett mintha szeretett atyját örökre el­vesztette volna!! Ezen fájó érzelmek hatása alatt alig vette észre hogy már nagyon elfára- dott, a kemény ut véres hójagokat tört lábain metsző fájdalmakat érezett, de szó nélkül ha­ladt tovább. Mind hasztalan, még az első állo­másnak fele utján sem voltak, s már csaknem összeroskudott. A parancsnok észrevette s keményen szó­lott hozzá : „Mondtam fiú tigy-c hogy nem bírod meg, menj ülj fel egy kocsira!“ „Engedjen meg parancsnok ur — monda Béla — ha nem engedelmeskedem, én az ál­lomásra gyalog akarok bemenni, s csak ha ösz- szeroskadtam, akkor tétessen kocsira.“ És úgy lett a mint akarta, bement az ál­lomásra gyalog, fájdalmaitól egész éjjel nem tudott aludni úgy égették sebei. Másnap tovább kellett menni, azután ismét tovább, és miiidig-mindig tovább.... Belő szo­kott, két bét múlva legjobb gyalogló volt! Nem akarjuk Bélát hadi pályáján kísérni. A nagyszerű szabadságbarcz legdicsőségesebb csatáit kellene leírnunk, ha öt követni akarnánk mindenütt. Ott volt a hős vezér Damjanics di­cső szuronycsatáiban, ott volt a véres mezőkön, ágyú moraj és fegyvercsattogás között minde­nütt. Kevés idő múlva altiszt a nemsokára liad- nagygyá lett, később mint főhadnagy tétetett át inár zászlóajjhoz. Többé nem volt sápadt ifjú, hanem egy barna, fiatal, piros arczn hon­véd. ki életét és szivét a csatákból nyeró s ál­talában a hadseregnél épen úgy mint a polgá­rok között „a kis főhadnagy“ néven volt is­meretes. Egy évig Iiarczolt s áldozott a véres ol­táron. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom