Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-01 / 5. szám
II. évfolyam. 5. szám. Szombat, február 1. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121. sz. alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre ... 5 fr. 50 kr. Házhoz hordva vagy postán küldve . G Félévre ....................................................3 „ Évnegyedre ..............................................1 „ 50 kr. H irdetések dija : minden ötliasábos petit-sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfiirtban, Baselben és Lipcsében. Veres fonál, mely a világtörténelmen át- szövődik. Bromberg, január 19. I. . Montesquieu korszakot teremtő művébe*^}- a Kepuralmi államaikat egyik éles jellemvonásaként állítja fel azon elvet, miszerint a nép a törvények forrása. E tétel veres fonálként szövődik át a világtörténelem ezredein. Azon óriási rázkódások, melyek egy tökéletes állam- vagy világ- rendszer megállapításának erőlködéseivel természetes kapcsolatban, az emberiségnek hoszszu évezredek során átkígyózó életfolyamát a nyugalom medrén túl korbácsolák : az ok és okozat lánczán függnek össze azon alapelvvel, mely a fennjelölt szavakban testet öltött. Ha felg'örditjiik azon végzetterhes függönyt, mely elhamvadt századok porát takarja és a történelem lobogó szövétnekénél agg idők szellemét keressük fel : akkor e veres fonál gyökszálait már az őskor regedús tájain túl, a társadalom legelső magvánál, a legelső családi szervezetnél látjuk felsar- jadzani. Azonban ily mély elmerülés a múltba kimerithetlen auyagbőséget nyújtana a termékeny eszmelánczolatnak határt nem ismerő elcsapongásokra; az ekként összetolult tárgy- halmaz a buvárszellemet fárasztaná még akkor is, ha az annyi csábfény között, mely *) Esprit des lois. (A törvények szelleme.) egy több ezredes temetőben kisértően fellobog, az igazi világosságot eltalálni tudná. Szabadjon tehát vonatkozásaim igazolásánál részletekben keresnem tám- és nyug- pontot, részletekben, melyeknek jellemereje a múltak szellemének felismerésénél irány tűjéül szolgáljon a Montesquieu által kifejezett elv elemezésén munkáló észnek. Egy oly óriási folyam, mint az emberiség múltja, vészterhes titkokat rejt kebelén. Es ha a magasabb ösztönöktől ragadott hajós az örvények mélyéből az örök forgás és mozgalom fedett törvényeit kibuvárlani hullámra száll, könnyen megeshetik, hogy a tölcsér forradalmán sajkája széttörik és irányvesztetten, a hánykódó elem torkában, a bizonytalanság fénytelen sötétjében — egy hatalomnak sejtelme fakad keblében, melyből az örök mozgalom törvényszálai mint gyúpont- ból lövelnek elő; egy felérhetlen fenség magasztos érzete ömlik el a szivén, egy fenségé, mely ura a lázongó elemeknek. A hajótörött mint mentődeszkát öleli keblére e magasztos sejtelmet : szivén újra éled a haldokló remény , izmai aczélosodnák a küzdelemre, lelke előtt ismeretlen fény sugára gyulád ki az iránytalan égen. Egy fénysugár azon forrásból, melynek „léte világit mint az égő nap, de szemünk bele írem tekinthet“. így mutatja meg magát a történelemben az örök Isten szervező keze. Ekként tanit meg a múltak fátyoltakart szelleme a hit szárnyaira kelni; ekként tanit meg felépíteni keblünkben azon hidat, melyen az ég a földdel, a magasztos a természetessel, az eszme az anyaggal összeforr. Ekként tanuljuk meg az események parányáiból azon óriási tömkeleget összerakni, melynek talpkövét az első ember keze tette, zárkövet az utolsó emberé teendi le. így teremti elő a szervező ész szemlélete azon törvények lánczolatát, mely e Colosseum — a világtörténelem — épületének irányt, Ízlést, alakot, jellemet szabott; s melynek tovább emeléséhez minden egyes hivatva van munkájának porszemeivel járulni. Az örökké lebegő kérdés csak az, hogy : minő Lány-, csin- és alakba öntsék eszményeiket azok, kik az épület emelésének vezetői, —■ kik a kormány gyeplőit kezeikben tartják. Itt támad aztán azon végzetterhes kérdés : vájjon jogosultak-e egyesek arra, hogy a kormány vezetését kizárólagos tulajdonuknak tartsák és a nagy tömeggel — mint járomba vert anyaggyurmával — szántassanak a társadalmi lét földjén? Vagy éppen a tömeg ön- czéljának megfelelőleg önuralmának birja hatalompálczáját, és azok, kik az ügyek élén mint vezetők állanak, csak mint a tömeg által önkénytesen kiszemelt és elismert képviselői az egyesek közakaratának bírjanak jelentőséggel ? Azon törekvések, melyeknek czélja e függő feladat megfejtése volt, felfakaszták forrását ama rettentő ellentétnek, mely a társadalmi szervezetben dúló két ellenséges elemet örök küzdelemre uszította egymás ellen, mely a történelmi haladás minden léptét vérT Á R C Z A. A szal>olcsincj*yei honvéd-egylet január 27-én N.-Kállé>ban rendezett jóíékonyezélii tánezestélye. A megyei honvéd-egylet által, a honvéd-segélyezési alap javára, f. évi január 27-én rendezett táncz- cstély Nagy-Kállóban a megyeház termeiben megtartatván, — az. valóban fényesen sikerült. A fényt nem a világítás eszközlésére használt lámpa- és gyertya-fények, nem a nők diszes koszorúinak ragyogó öltözékei, s az öröm s jókedv mámorától sugárzó arezok, hanem kiválóan azon kedvező anyagi eredmény idézte elő, miszerint ez estély a megyei rokkant honvédek, özvegyek és árvák segélyezésére tisztán 1200 forinton felül jövedelmezett. Az estély fényét ragyogásában nagy részben emelé herczeg Odescalchyné ö nagyméltósága, ki bálanyai tisztének utánozhattam szívélyes s mindenki iránt leereszkedő páratlan kedvességü nyájas modorával a szó legteljesebb értelmében megfelelt, s nemcsak a honvéd- egylet s az estélyt élvezett nagyszámú közönség, de a segélyezést igénylő szenvedők részéről is, osztatlan hála- köszönetet érdemelt ki. Jelvényül a nagy terem utc/a felőli emelvénye felett függött, e megye fiaiból alakult 48-ki honvéd-zászlóalj négy helyen puskagolyó által sebzett, s 184!). július 2-án az uj-szőnyi úgynevezett monostori sánezok hősies visszavételéért 3-ad rendű érdemjellel koszoru- zott, azon harczi zászlója, mely c zászló alatt küzdött minden egyes honvéd múltjának dicső emléke, s a haza szabadságaérti szenvedéseinek megszentelt ereklyéje. Figyelmes szemlélő előtt feltűnhetett, miként ez estélyen jelen volt honvédek, mintha egyenlő mérvben érezték volna át, azon magasztos czélt, mely az estély rendezésének egyedüli alapjául szolgált, mivel, bár a jó zene szokás szerint, élénk kedvet kelt, s fokozva, a lábakat is ruganyossá teszi, alig volt honvéd, ki a különbeni jó kedv daczára megkísértette volna csak a lassú csárdást is ellejteni, ők mindannyian komoly harezfiak valának e helyen is, el lehetett volna mondani felölök találólag, „hogy sirva vigad a magyar“, oka ennek részint a múltak szomorúan megható emlékében, részint Szerk. pl. bm. h. azon tényállásban 'található fel, hogy kik már 1848-ban mint honvédek harczoltak két évtized után többnyire a férfikor delén, vagy az aggkorlioz közeledő években vaunak, midőn már a lábak mozgékonysága lazulni szokott, s e gondok súlya alatt fogy a jobb kedély hangú- latrai villanyosság. üdescalchy herczegnó ő nagyméltóságát az estély napján történt megérkezése alkalmával, N.-Kállónak honvédekből alakult lovas bandériuma fogadta, az estély megnyitásakor pedig a teremben Iíakóvszky Sámuel honvéd-ezredes és egyleti elnök az alább közlőtt beszéddel a jelenvoltak élénk helyeslése között üdvözölte, s ugyancsak a honvéd-segélyző alap növelésére kinyomatott 48-ik honvéd-zászlóalj történeti vázlatának díszpéldányát is a berczeguőnek ő nyújtotta át, mely szintén egyes példányokban a közönség között kiosztatván, a fennebb jelzett összegen felül, még jelentékeny összeggel növelte a segélyző alapot. Ha minden jótékony czélra rendezett ünnepély ily fényes eredményt mutathat fel, s a hazában fennálló honvéd-egyletek ekként munkálnak közre, akkor nagy részben enyhítve leend. a segélyezést igénylő szenvedők sorsa, megjegyzendő, miként a bevételeket tisztán a segélyezési alaphoz lesznek csatolandók, mennyiben az estély előállításának minden költségeit az egyletnek segélyzést nem igénylő tagjai saját zsebeikből viselendik. Köszönet nyilvánítandó Szentimrey Kálmán honvéd-százados urnák, ki a terem Ízletes berendezése, úgy a kiszolgálat s egyéb kellékeknek ügyes előállításával a közönségnek kényelmet és élvezetet szerzett, úgy szintén az egylet és segélyezendők érdekében Czikó és Apa- gyi hadnagy uraknak, kik a honvéd-segélyezési alap gyarapítását illetőleg, az estély alatt a legerélyesebben működték közre. Végül fogadja a honvéd-egylet szives köszönetét a nemes közönség is, hogy nem késett bőkezű adakozásával a szenvedők könyei felszáritását elősegélni. Rakóvszky Sámuel honvédezredes s honvéd-egyleti elnök beszéde Odescalchy herczegné elfogadása alkalmával. Nagyméltóságu Herczegnő! Kegyelmes Asszonyom I Most, midőn nekem jutott a szerencse, Nagyméltóságodat egyletünk nevében üdvözölni, nem lehet, hogy a múltakra vissza ne emlékezzem, s eszembe ne jusson azon idő, midőn boldogemlékü édes anyja gróf Dégen- feld Imrené ő méltósága, egy általa készített s itt e város piaczán felszentelt harczi zászlót édesanyai áldások között adott át egy Szabolcsmegye fiaiból állított zászlóaljnak. Bár nagy volt is még akkor a nemzet reménye, mert a gyengéd kezek által készített zászlók alatt nagy tettekre lelkesült honvédek diadalmasan harczoltak mindenfelé, végre csakugyan szomorú katastrófa következett, nem czélom annak* szomorú képét festeni, mert arra már a nemzet is fátyolt vetett, s jelen összejövetelünk is nem a szomorú visszaemlékezés, hanem inkább az öröm ünnepe. Igen, az öröm ünnepe, mert két évtizedeken keresztül kiállott szenvedések után a honvéd erényén csakugyan megtört a zsarnok hatalom s növésnek indult a szabadság vérrel öntözött gyenge plántája, szabad lett a szellem, szabad a honvéd, most már megadhatja bálaadóját rokkant honvéd-társainak is, és éppen azért gyűltünk most össze, hogy rokkantjaink iránt való kötelességeinket, a mennyiben rajtunk áll, teljesítsük. Emeli örömünket a Nagyméltóságod köztünk való megjelenése, mert midőn azon harczi zászlót kívánjuk a közönségnek bemutatni, melyet a Herczegné boldog- ernlókü édes anyja ajándékozott számunkra s melynek elkészítésénél is még mint serdülő leány közremunkált, Nagyméltóságodat itt mint nekünk oly kedves emlékű édes anyja után legilletékesebb helyettes zászló, egyszersmind pedig mint bálauyát is tisztelhetünk, ki midőn az Ínség szorongat, Bazárt nyit s keresztényi kötelességének ismervén, s gyönyörűségének tartván az ínség okozta kényeket letörölni, a szükséggel küzdő rokkant .honvédek felsegélésére is közre munkálni. Fogadja Nagyméltóságod részvétéért forró hála- köizönetünket, mi bű emlékünkben fogjuk azt tartani, mert azon meggyőződésben vagyunk, hogy a mely nemzetnek ily lelkes leányai vannak, annak népe el nem veszhet. Isten, ki ide hozta, tartsa meg Nagyméltóságodat kedveseivel egybe, hogy hosszú időkig élvezhesse a sok szenvedések után vissza szerzett szabadságot. Közli : Krasznay Gábor, egyl. bizottmányi tag.
