Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-29 / 35. szám
II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYIBEGYHÁZÁN, Széna-tér 121-ik szám alatti házban. Bérrnenteilen levelek el nem fogadtatnak. ííyilt tér alatt 80 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 26 kr. o. ó. fizetendő. 35. szám. Szombat, áií&VáB 29. ImáS. —-----------------------------------------------------------— v :.lSÍ8ÍSÍété*i d j : A k i rn V> - hi V ufóiban é \ w . 6 fr. 50 kf. Mázhoz vagy postán küldve . ß „ I'éli vív ........................................3 „ K rnogÁodí'W ....................................1 a 50 kr. HinK'tÓM’k dija: minden hatkasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5 kr., többszörinél 4 ja-. Bélyegdij 30 kr. SZAIIOUSHF.aE ÉS A HAJDII-KEtttLET UŐZI.ÖV1E. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Festeti. „Házilag“ vagy „haszonbérileg“ kezeltessék-e a városi cserép- és tégla-gyár?! E kérdés képezé a f. é. aug. 25-iki képviseleti közgyűlésnek vitatárgyát. Pro et contra hallottunk beszédeket, — végül egy küldöttség neveztetett ki azon módozatoknak és teltételeknek kidolgozására, melyeknek alapján a gyár — ha e közfontosságu kérdés akként üttetnék el : hogy a haszonbéri kezelés álljon meg — haszonbérbe adandó lenne. Nekünk általában véve nem czé- luuk véleményünket valakire ráerőszakolni, hanem — mert e kérdés még megoldást vár — s annak megoldása minket is felette érdekel, bátorkodunk pár szót szólam. Mindenek előtt kifejteni kívánjuk úgy a „házi“ valamint a „haszonbéri“ kezelés előnyeit s hátrányait. A „házi“ kezelésnek előnye két oldalú. Előnyös az a városi pénztárra és lakosságra nézve. A pénztárra, mert az eddigi számadások min üst nem tüntettek elő. Több közgyűlésben hallottuk : hogy a város a gyárba fektetett tőkéjének 6-száztóli kamatját élvezi; sőt ha a cserép- s teglagyártás annak rendje szerint megy, a jövedelem a forgalommal nagyobbodik. A lakosságra nézve előnyös a „házi“ kezelés; — mert a városnak nem lévén czélja egyes polgárai „zsírján“ magának ezereket szerezni, bár csekély haszonnal, mert fő ok : „segíteni embertársainkon“ mégis olcsóbb áron szolgáltatja ki a cserepet, téglát mint a haszonbérlő, kinek minden lépését „számítás“ kiséri. A házi kezelést tehát e két fő rugó támogatja, s e két rugó teszi 8 tette lehetővé azt : hogy szegényebb sorsú polgártársaink is építkeztek, építkeznek — a mi altul városunk a külcsín tekintetében oly szépen halad. Vannak hiányai is a házi kezelésnek, s ez az : hogy a jövedelem (a városi pénztárt illetőleg), nem számszerűleg meghatározott pénzöszveg, stb. A mostani „házi“ kezelésnél pedig fő hiba, a szükséges épületek mellőzése, a „csáki szalma“ módjára való gyúrás, égetés, kiszedés, aztán még az is hogy. a 12—14 ftos tégla, a 16 ftos eserepj (ezer darab) a legtöbb esetben — s mindég nagy meny- nyiségben — három, négy sőt több évi törlesztések mellett szolgáltaik ki. Mire való ez : ha a tégla már olcsó, miért nem fizettetik az azonnal ?! A czél ezáltal nem csorbittatik. . mert fő az olcsó ár és mégis haszon. Végül a felügyeletben is van egy kis észrevételünk. Nem vádolunk mi senkit. — Jól tudjuk : hogy azon egyéneknek, kik a gyári felügyeletnél alkalmazvák, idejük s tevékenységük annyira igénybe van véve: miszerint a legnagyobb hivatali buzgalom mellett sem képesek e tekintetbeni kötelmeiknek megfelelni, (kivánnók is felmentésüket;) de tudjuk azt is : hogy ha a gyári felügyelet egy e végre választott „szakértő“ felügyelő által lesz betöltve, nem merülend fel legkisebb panasz sem „hogy téglánk, cserepünk egy batkát sem ér.“ A jelenlegi felügyelők csak nem lehetnek mindig a cserépgyárban? Vagy itt, vagy a városházán, de két helyen egyszerre... nem. Már pedig a cserépgyárba gya- logolgatni... nem passió. Lássuk a „haszonbéri“ kezelés előnyeit s hátrányait. Nem mondjuk mi azt : hogy valamely teleknek, gyárnak, bérbeadása feltétlenül elvetendő, vannak esetek mikor a „bérrendszer“ a házi kezelés felett előnynyel bir, de hogy a „bérrendszer“ jelen esetben félrevetendő nyíltan ki merjük mondani. Igaz ugyan! hogy a „bérlési rendszer“ mellett, a jövedelem mindig a „számszerűleg“ meghatározott összeg, inig a „házi“ kezelésnél ez bizonytalan, s igaz az is hogy e számszerűleg megbatározott összeg mi a városi pénztárt illetőleg „biztos jövedelem“ sokakra nézve „csalogató“ : ugyde igaz az is : miként a „bérlési rendszer“ mellett — (mert a bérlőnek czélja a bérleményből mentül több jövedelmet kicsikarni) épenséggel nem éretik el azon czél, mely e gyár felállításának valódi rugója volt, t. i. „segíteni a lakosságon, módot nyújtani szegényebb somiaknak is az építkezésben, emelni városunkat a külcsín tekintetében.“ A „bérlési“ rendszer mellett tehát egy részben több lehetne a nyereség, de más részben a lakosságra nézve felette nyomasztóbb a veszteség, s a város lakosainak jólétén munkálni — egészen elhanyagolnék. A város atyjái bizonyára nem fogják azt készakarva keresni. Melyik legyen a „két mód“ köz- zül előnyösebb az olvasó belátására bízzuk : jelenleg csak arra kéijük polgárnagyunkat hogy e közérdekű kérdés tárgyalási határnapját a képviseleti tasrokkal eleve tudatni ne térO heltessék. Addig pedig gondolkozzanak a város jobbjai e nagyon is közérdekű kérdés felett— GAZDÁSZAT. R e íl e x i ó k. ív. 1) Mennyi trágyára van szüksége a gazdának, hogy földjét termékeny állapotban tarthassa, és mely arányban szabad földjét szemtermeléssel terhelnie ? A növénytermés nagysága egyenes viszonyban áll, a földben található, növénytápláló, feloldott anyagnak nagyságával; ha ezen anyag mennyisége, — kihúzatván az évenkinti aratások által a földből, — annak ugyanazon mértékben,, a trágya által visszaadatik : a föld ereje mindég hasonló marad; s igy az egymásra következő aratásoknál, mutatkozó külömbségekre, egyedül — rend- kivülileg váltakozó, mostoha elemi csapások és időjárási viszonyok lehetnek befolyással; pusztán ezek okozhatják a különbségeket, melyek — úgy a mennyiséget, mint minőséget értve, — egyik és másik év terményei között előállanak. Ha ellenben több adatik a földnek, mint a mennyi elvétetik, mi természetesebb, mint, hogy a föld gazdagságának növekednie kell; mig ellenkezőleg, — ha több elvétetik, mint a mennyi visszapótoltatik, — a földi erejének ugyanazon arányban kell sülyednie, miglen végtére egészen kiapad. Legnagyobb fontosságú tellát e szerint a növényeknek különféle földhöz és égalljhoz szabott trágyaemésztését ismerni, hogy ekképen a szántóföld meghatározott rendes időszakokban mindég egyenlő trágyameny- nyiségben részesittessék, s igy termő ereje a képességnek mindég azon fokán álljon, mely gazdászati viszonyainkat kedvezőleg emelje. Több trágyát igényel a porlékony agyaggal kisebb mennyiségben egybekötött szántóföld; mivel abban a humus sokkal hamarébb oszlik széjjel és elpárolog, mint sem azt a növények gyökerei képesek lettek vólna felszívni táplálkozásukra. Ennek ellenkezője áll az agyagföldekre nézve; minthogy az, hasonló mennyiségű trágya szétosztásának ideje alatt, sokkal nagyobb terméseket adand. mint a porlékony homokföld. Hideg égallj alatt hasonlóan több trágya kell mint a melegben; minthogy a humusnak felolvadása nem mozdittatván annyira elő, a hideg földnek a trágya nagyobb mennyisége által kell megmelegednie. A trágya ugyanis, nem közvetlenül melegíti a földet; csak közvetve a nap által történik az, minthogy nem veti vissza a nap sugárait — és rósz melegvezető lévén, — hanem felfogja és körületével megosztja. Továbbá áll, hogy minél porhanyóbb lesz ismételt gyakori szántás által a föld, a humus annál hamarébb és könnyebben illan el abból, és minden növény annyival több humust von ki a földből, mennyivel tovább marad a földben. így több humust emészt, egyenlő termés mellett, az őszi búza, mint az árpa; s többet a lednek, ha megérni hagyjuk, mint ha zöldjében lekaszáljuk. Általában áll, hogy a megemésztett humus nehezéke annál nagyobb : mennél nagyobb a szerves termék, melyet a növények hordanak. Mind általános, mind viszonylatos tekintetben kevesebb humust igényelnek azon növények, melyek gyümölcsük kifejlődése előtt vitetnek el a szántóföldekről, mint azok, melyek nem csupán leveleket és szárakat hanem virágokat és gyümölcsöket is hordottak. Egyáltalán kevesebb trágyát igényelnek a hüvelytermő növények, minthogy több szerves anyagot teremnek egyrészt; másrészt több földi anyagot és kiterjedt — dús leveleikkel nagyobb mennyiségű légköri (athrnosphaerai) levegőt vesznek fel magokba. Ismét következik, hogy a szántóföldnek, — bizonyos esztendők sorában termelendő — különféle gyümölcsökre, — annál kevesebb trágyára van szüksége, minél többször vettetnek abba hüvelytermő mélygyö- kerü növények. Legnagyobb figyelemre méltó e tekintetből a luezernának, lóhernek és hasonlók termelése; minthogy ezek egyrészt, nem csak nagymennyiségű takarmányt adnak; hanem másrészt megmaradó gyökereikben és elhulló leveleikben, a szerves tömegnek oly mennyiségét hagyják magok után, mely gyakorta egész istállóbóli trágyázással felér és azzal azonosítható. Mert a növények azon képessége«, mely szerint szervetlen anyagokat csekélyebb mértékben sajátítunk el magoknak, okozza, hogy a föld — a rajta termett és onnét elhordott terményekért, — nem kíván közvetlen hasonló mennyiségű trágyapótlást : mivel a földben hagyott szerves testeknek, mint gyökerek- és elhullott leveleknek tömege sokkal nagyobb, mint az abból termelés által elvont szervetlenek összege. Es épen ebben rejlik azon lehetőség, melynél fogva szántóföldéi!iket hasonló termékenységben tarthatjuk, hogyha az azokról elszállított ter- mesztmények egyrészét nem is szállítjuk vissza azokra; mivel a növények általán több szerves terméket hordanak, mint mennyit az altalok a termő talajból kivont televénynek mennyisége kiteszen. Es földeink termése jobbára vagy egészen, vagy pedig részletesen el is vonatik a termő talajtól; a gabonaszem, kereskedelmi növény stb. melyeket pénzzé tesszük, egészen elvonatnak; mig az általunk háztartásunkra fordított és elfogyasztott állataink által megemésztett szemes termék és takarmány épen csak annyiban : a mennyiben ezeknek egy része az emésztési munkálat által állati részekké változik, avagy a rothadó forrás alatt és után későbben elpárolog. Hogy tehát földünk a termékenységnek mindég egyforma állapotában maradhasson, szükséges arra oly mennyiségű trágyát hordani, mely a humus tömegét bizonyos esztendők sorában mindég egyenlően feltartani bírhassa; hogy azonban a földnek megadhassuk a szükséges trágya tömeget, tudnunk szükséges először,
