Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-25 / 4. szám
tehát a kedélyt rontó, baráti kötelékeket lazító, világra szóló ködvárakat ostromló, meddő politikával! Legyünk mi miveit, éretten fontoló és tettre kész polgárok : akkor a szó teljes jelentőségében jó hazafiak is leszünk, kiknek értéke nem zavaros szóözön- ben, de — ha kell — cselekvésben fog be- bizonyodni. És ekkor Egyletünk megfelel valódi czél- jának, —• a melyhez Isten kegyelme segítsen bennünket! Dr. Szabó Dávid. Adatok Nyíregyháza város történeti múltjához. Városunk polgársága előtt tudva van s ismeretes, mert nemrég alig két ember öltő régiségben — történt, hogy városunk újra telepittetett. A telepítés történt gr. Károlyi Ferencz tábornok által, ns Petrikovics csizmadiamester részére kiállított, úgynevezett telepitő „pátens“ mellett, — melyben a telepedők részére olyatén előjogok lőnek biztosítva, melyekkel az úrbéri községek sehol széles Magyarországon nem bírtak. Ily kedvező körülmények mellett az 1754- év tavaszán telepedék le az első 100 család, — melyet ns. Petrikovics uram Szarvasról hozott által. Ez mind 1754-ik év tavaszán történt; tehát alig egy évszázad eltelte előtt, — a mint ez polgártársaim előtt többnyire ismeretes lészen. Hanem Nyíregyháza létezett már ennél régebben is, s országgyűlési törvényhozó te- remeinkben is nevezetessé lett annyira, hogy több hason irányú község társaival törvényhozási anyagul is szolgált. Nevezetessége s hírhedtsége emlékeztet azonban a „glória Herostratikára“, intő például a jövőre — mert tettei törvényellenesek voltak. Nevezetesen pedig Haj du-kiváltság ok gyakorlását kiséré meg s követeié maganak; földesurat elismerni, adót űzetni s közterheket viselni nem akart; a megszökött jobbágyokat befogad! s földesuraiknak kiadni vonakodott; — se miatt voná magára a törvény egész szigorát, — a mely maga után vonta elpusztulását Most már a kémkedő szemek figyelni kezdenek reánk, e miatt a gyakorlatokat beszüntetjük. Tudunk annyit, hogy lelkesedve a szent ügyért bátran sikra szállhatunk. Lelkesedés, bátorság teszi a hőst! A zsoldosok lehetnek gyakorlottabbak, de lélek nélküli hullák ők, kiket a szabadság lelkének egyetlen fuvallata a földre sújt. Most rakjátok el fegyvereiteket a rejtek helyekre, s ha megszólal a csatára hivó harsona zengése, mindannyian ismét együtt leszünk. Éljen a haza!“ „Éljen a haza!“ dörgé utánna kétszáz vitéz, s a vén üreg örömmel viszhangoztatá lelkes kiáltásukat. „Most még egyet, — folytató a vezér — én bízom hűségtökben, bízom honszerelmetökben : de ördögök leselkednek utainkon! fényes Ígéretek, vallatások vérző fájdalmai ez ördögök, és sokszor tántorítanak. Esküdjetek, hogy a hazához holtig hívek lesztek!“ „Esküszünk!“ — dörgék utánna mindannyian! — Esküdjetek, hogy elleneink bárminő fényes Ígéretére el nem áruljátok a szent ügyet!“ „Esküszünk!“ „Esküdjetek, hogy a vallatások kínzó poklai, Szibéria fagyos bérczei sem csikarnak ki belőletek áruló szózatot!“ „Esküszünk! Halál az áruló fejére!“ — zúgják újólag mindnyájan. „Hallgassa meg a népek Istene esküvéstöket — mond lelkesült hangon a vezér — és úgy adjon boldogságot a földön, üdvöt az égben, a mint esküvéstök- hez hívek leendőtek. Most oltsátok el a fáklyákat, az üreg zárkövét bocsássátok le, a csigákat takarítsátok el, hogy semmi nyom ne legyen, mely hirdesse ittlétünket. Jó éjszakát!“ E szavak után mint egy fuvallatra a fáklyák kialszanak', a csigákra alkalmazott kötelek csikorogva bocsátják le a szikladarabot; már csak egyetlen egy fáklyavilágot, melynek bágyadt fényénél fegyvereiket rakják a rejtekhelyekre el, némelyek már az üregből kivezető nyilas felé indulnak, midőn a kinyitott felső nyíláson emberi hangok hallatszanak alá, mit nyomban egy éktelen kiáltás s csattogó zuhanás követ, és a még ki nem oltott egyetlen fáklya fényénél egy fegyveres kozák lesz látható, a ki mint egy ügyes hiúz a barlang közepére talpaira esett, de alig tarthatván fel másod- pertzig a súlyegyent, megrémülve a nem reménylett környezettől — eíszédülve nagy zuhanással bukott le. E látományra a veszély közellétének s az árulás Ezek mind történelmi adatok s a magyar törvénykönyben, vagyis a „Corpus juris“- ban foglaltatnak, — de mert ez latin nyelven van Írva, —• s nem is mindenkinek juthat kezeibe, s az idegen holt nyelv is nehézségeket gördíthet az olvasó elébe, nem lészen talán érdektelen azon törvény-ezikkelyeket lefordítva ide iktatni, a melyek Nyíregyháza múltjára vonatkoznak. Legelőbb említi a régi elpusztult Nyíregyháza nevét az 1618-ik évi koronázás utáni 48-ik íörvényczikk, mely magyarra fordítva igy hangzik : „Az 1613-ik évi 36-ik törvényczikk, mely a megszökött jobbágyok visszaköve- telhetésére vonatkozik — ezennel megujit- tatik. 1. §. Ugyanezen torvényczilck vonatkozik Nagy-Bányára (Rivuli-Dbminarum czim alatt), a Plajduvárosokra, Nyir-Bátor, Kalló, Nyíregyháza s a t. községekre. — Mely szerint t. i. minden szökevény jobbágyot 200 arany forint büntetés terhe alatt kellett kiadni. — Ez akkori időben roppant összeg- pénznek tekintetett. Ezen törvényczikkben „oppidum“ név alatt fordul elő Nyíregyháza, a mely elnevezés megfelel, a mezővároska — fogalmának, — tehát olyas lehetett, mint mostanában is vannak Szabolcsban számosak, p. Bogdány, Mada, s a t. Másodszor emlittetik Nyíregyháza községe az 1635-ik évi koronázás utáni 68-ilc t. cz.ben, mely ekképcn hangzik : Tudva van a karok és rendek előtt, hogy a Hajduvárosokon kívül, melyeket ő felsége kiváltságolt — az ország felső részeiben — más helységek is gyakorolni kezdték azon kiváltságokat, ilyenek a Tiszán túl : Nyíregyháza, Téglás, Sz. Mihály, Dob, Ujfehértó és Bátor s a t. Azért határoztak a rendek, hogy 1. §. A Hajdú városok saját határaikra legyenek szorítva, s ezzel megelégedjenek. 2. §. A fenn érintett más községeknek Hajdú lakosai — a dolog állásának kitudása mellett, hogy váljon olyasokul tekintendők-e, — a jobbágyi állapotra vissza vezettessenek, s minden adó, közteher, ingyen munka, tigondolatánal; egy nagy kiáltása töltötte be a barlangot s mindenki fegyveréért rohant. „Árulás! — kiáltanak egyszerre többen — ki volt az áruló ?“ „Árulás nincs itt vitéz barátaim! — szól hozzájok mcgnyugtatólag Wladiszláv — azt nem hiszem; hanem e jó szaglárok alkalmasint észre vettek valamit s most nyomunkat kutatva esett vermünkbe egy azok közül, a kik nekünk szándékoztak vermet készíteni; azt láthatjátok, hogy nem önszántából jött ő eképen ide. Oh bizony jó az Isten, ő kiilde közzénk hírnököt, hogy a nagyobb veszélyt elkerülhessük. Hasznunkra fordíthatjuk a meglepetést s érdekes vallomásokat csikarhatunk ki e kópéból.“ „Halai reá! — kiált fel a tömeg — Halál reá! mig valakit közülünk fel nem ismer! „Halál reá!“ — kiáltanak újólag s csillogó szurony begyek közelitének a szédültéből magához térni kezdő kozák felé. „Megálljától;! — szól közibök lépve a vezér — csikarjunk ki előbb belőle vallomásokat, ki tudja, nem lesznek-e azok hasznunkra,inért ez itten nem magába bujdosott.“ „Igen vezér! hallgassuk ki, s aztán öljük meg őt!“ — kiáltja szavai után a tömeg. Midőn ez önakarata ellenére is ily nevezetes szerephez jutott kozák megértette a lengyelek kívánságát, ijedelméből azonnal magához tért s híven elbeszélte, hogy reggeltől óta lesben állottak különböző pontokon, s egyenkint látták őket Varsóból kijönni; sőt az ügyesen rendezett leshelyeken sikerült felfedezniük azon rejtett helyet is, hol egyenkint eltünedeztél;. Elmondó, hogy századosuk akkor nem akarta őket elfogatni, mert semmit sem bizonyíthatott volna ellenük, hanem midőn mind együtt lesznek a tett helyen, akará azt eszközölni. Azonban mivel meggyőződött arról, hogy a titkos hely látogatói kétszázan vannak, kevésnek tartá századát terve valósítására, miután a bejáratokat erős őrizet alatt liagyá, maga viszament nagyobb erőt hozandó a városból, de még eddig vissza nem érkezett; azt is megmondd szorult helyzetében e szegény ördög, hogy e pillanatban nincs más menekvési út, mint a barlangnak még csak egyedül általa felfedezett nyilasán menekülni s jó nagy kerüléssel északi irányban tartva egész más utón térni vissza a városba, mint a merre jöttek, mivel könnyen megtörténhetnék, hogy ezen utón a százados által vezényelt erővel találkoznának. zed viselésnek alá vettessenek, s a közibök felvett jobbágyoknak kiadására szorittassa- nak földesuraik által, — azon hely eltörlésének büntetése terhe alatt, mely közbecsü utján váltatnék meg, — ha tőle az ilyetén szökevények harmad ízben is követeltetnének. Harmad Ízben előfordul Nyíregyháza az 1647. 30. t. ez., a melynek erejénél fogva dialis conscriptio alá jutott, s reá a közterhek minden nemei megállapíthattak. Mindezekből látható, de maga a reformata egyház temploma is tanúsítja, hogy Nyíregyháza már a 15-ik század végén s a 16-ilc század elején létezett, — de mert lakosai a fennebb olvasható törvényeknek nem hódoltak, — a törvényben kiszabott eltörlési büntetés következményeképen a községnek elpusztulnia kellett, — s igy telepittetett a 18-ik század második felében a mostani város, s áll tehát egy század óta. (Egy század sok ugyan az emberi élet rövidségét tekintve, — de igen kevés egy község életében, s még is, egy, mondhatni rövid évszázad alatt haladtunk annyira —- a mennyire most vagyunk, — s a mely haladást— a gátló akádályokat tekintve, a mely kiválólag az anyagiasság felé gravitáló köznép vissza tartásának tulajdonítható — igen kedvezőnek kell mondanunk ezt minden elfogulatlan egyéniség elismerendi. — Adja Isten, hogy városunk léteiének 2-ik századában, s különösen ennek most folyamatban lévő második évtizedében a haladás úgy a szellemiekben, mint a külső anyagiakban (értsd különösen a rendőrieket) egyenlő lépteket tarthasson a kor kívánalmainak. P-y. Egy komoly szó városunk képviseletéhez. (Folytatás.) A milyen szükséges egy rendszeresen szervezett leánynövelde, épen oly égető a vasárnapi iskola kérdése. Valósággal bélyegző egész városunkra, hogy ezen a téren nálunk eddig még semmi, de semmisem történt! Mert hogy e fontos kérdés az utóbbi évek folyamában a képviseleti gyűléseken vagy kétszer megpendittetett s ugyan annyiszor egy küldöttségnek adatott át, melyA jóakaratu felvilágosítással némelyek megelégedtek, mások csak tőrbe csalásnak nyilvánították azt, s szuronyaikat sokan a kozák mellének szegezve, kívánták annak esküjét. Kívánságukra megesküdött, s térden ri- mánkodott hozzájok kegyelemért.. Azonban a vezér által szavazásra bocsáttatván a szerencsétlen kozák sorsa : közakarattal halálra Ítéltetett, s a határozat végrehajtásával négy egyén bízatott meg. Veszteni való idő nem lévén, a csigák segélybe vétele mellett azonnal megkezdődött a barlang felső nyilásáni kifelé szállítás. Osztrowszki Arthur ott állott összefont karokkal, halvány ábrázattal, önmagával küzdvén gondolataiban, mig végre látván, hogy a végrehajtással megbízottak a szegény kozákot összekötözik, felindultan lciálta fel : „Wladiszláv, kérlek, ne ontsatok ártatlan vért, mely minden körülmények között az égre szokott felkiáltani, akadályozd meg ezen emberieden gyilkosságot!“ „Arthur! anyámasszonyos érzelgések most czélhoz nem vezetnek, sok vért kell addig kiontanunk, önkeblünk vérét is Arthur, mig szenvedő hazánkat megmenthetjük. Az ő számára már csak Istennél van irgalom! Meghal és egygyel fogyott elleneink száma. Jer, menjünk 1 Midőn a nyíláson kiértek, egy dördiilet hallatszott ki a barlangból, azután siri csend lett, a szerencsétlen kozák nem volt többé, hulláját a barlang egyik nyílásába rejtették el. Az utolsó fáklya is kialudt, a denevérek vihogva keresték fel helyeiket. Sötét lett a barlang. Odafenn pedig a vihar zúgott irtóztató siri éneket. Gyurovics százados nem sokára megjelent tekintélyes haderő kíséretében, át meg átkutatta a barlang minden részeit, de semminek nyomára nem jöhetvén, boszszusan távozott. Sokakat felismert ő a lengyelek közül, de a végső nagy csapást nem mérhette reájuk. Nem merte az eseményt még fel sem jelenteni, attól remegvén, hogy' ha a vizsgálatok nyomán napfényre jönne az, miszerint őrült szerelme miatt ő volt egyedüli oka a késedelemnek, rangját is könynyen. elveszíthetvén, a boszu eszközeitől is megfosztatnék. Lelkében azonban még inkább felingerülve, irtóztató boszut esküdött a Pothorodeczki ház mindenik tagjára, s a mint nemsokára látni fogjuk, minden idejét pokoli tervezésekkel töltötte el. (Folytatása következik.)
