Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-12-15 / 24. szám
3 résztvevők szóméit. Az utóösszejöveteteken írásban feladott kérdések bizonyságai voltak annak, hogy a gyülekezet mind lelkileg, mind «szellemileg 'belekapcsolódott a megtárgyalt kérdésekbe. A reggeli bibliaórákon negyvenen felül jártak ed. A gyülekezeti munkások részére is volt külön hat előadás, az asszonyok, leányok és férfiak részére szintén egy-egy. Ezek közül különösen a férfiak órája volt áldott. Az evangélizádó záró-összejövetelén nyilvánvalóvá lestt, hogv a világnézeti kérdések evangéliumi tisztázódásának is megvannak az egyéni, az erkölcsi és a 'kegyesség! életre vonatkozó, felszabadító és meogidást jelentő ki- haíbásai. Többen megkívánták a közösséget és a kérdéseknek az evangélium világossága mellett való őszinte megbeszélését. Több családban elkezdték a közös bibliaolvasást, a házi áhítatokat. Sokak imádságos együtt szó Igáié sót tapasztaltam. Köszönöm. Békefi Benő. CSENDESNAP BUDAPESTEN. —- 1942. december 8. — Ez a pár sor ennék a csendesnapnak nem krónikája akar lenni, hogy sorban elismételje röviden és rosszul az ott elhangzott előadásokat, hanem visszhangja a Szentlélék munkájának, az elvetett magnak kihajtott első csira- levele. A termésnek reménysége. Engem két dologban világosított meg a Lélek. Először abban, hogy álló keresztyén vagyok, vagy legalább is egy helyben topogó. Azt is megmutatta, mi állít meg: rám nehezednek nyomorúságaim és megbénítanak testi betegség és a mai háborús idővel' járó gondok. Pedig ezdk még nem is a hívő ember igazi nyomorúságai. Ezek csak úgynevezett külső nyomorúságok, ami a világ nyomorúsága is. Hogy ezek mégis meg tudnak állítani, onnan van, hogy nem elég nekem az én teljes békességemre Krisztus. Etetem nem teljesen Krisztusból szívódik fél. — Ha a hívő ember igazi nyomorúsága szakadna is rám, pl. ha szenvednem kellene az ő nevéért, ez sem volna ok a meghátrálásra, megállásra, hiszen Ö nyíltan megmondotta, semmit el nem rejtve övéi elől: »E világon nyomorúságtok lészen...« (Janos 16:33). Ez vált nagyon természetessé előttem e csiendiesmapon: a nyomorúság úgy hozzátartozik református keresztyénségemihez, mint testi életemhez a légzés, vagy mozgás. Másik dolog, ami megállít, leállít: az akadályok és a megkörnyékező bűn. Az én életemben az akadályok épen nyomorúságaim. Ezekről azt üzente az Isten Igéje, hárítsuk el, tegyük félre, nem engedni nekik, hogy megállítsanak. Hiszen így folytatódik tovább Isten K YÍIS É G f V IR R A S Z TÓ beszéde: »... fte bízzatok. .,.« ({János 16:33.) Vagy: »Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kéül...« (Jelenések 2:10.) Ezekben a kijelentésekben van erő, csak élnem keltem velük. Álló keresztyén vagyok, mert legyőznek a kegyesség! bűnök. Istennel való közösségem nem elég eleven. Elsekélyesedmek csendes- óráim, szokássá válnak, ahelyett, hogy a megszentelő dós komoly alkalma i és az erővétel órái lennének... és megfogynak imádságaim. Gős nélkül a mozdony sem indulhat, így a keresztyén létek sem Isten Szentlelke nélkül. Ha naponta nem tudok Istennel intenzív közösségbe jutná, hogy történjék meg a megszentelődé- sem? Állók, tehát nincs körülöttem mozgás, pedig a missziói parancs: »»Elmenvén!« (Máté 28:19.) Nem veszem Isten félelmében komolyan megszentelődésesmet, (II. Korinthus 7:1.) tehát környezetemben sem szentelődhetik meg senki. Mi az, ami rám vár? Elindulná! Félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, vállalva a nyomorúságot, félelemmel és rettegéssel vive véghez az én üdvösségemet, így lehetek csak Isten országának útegyenge- tője, Isten küldötte, Krisztus követe családom, egyházam, nemzetem számára, ha elsősorban én magam vagyok Isten Szenfcteükénefc missziói lehetősége. Testvér, fogjuk meg egymás kezét és induljunk! Ne feledjük el, hogy legkevesebb: jövedelmünk tizede, időnk hetede az Űré! Induljunk! Kispest, 1942. december 10. Mályusz Tibor/té. VISSZHANG | Imádkozzatok értünk! ... Idén ez a második levél, amit elkezdek. Bár a másikat is elküldtem volna! Hogy miért nem küldtem el? Gyáva voltam. Jói tetszik tudni; visszazuhantam, de nagyon. Év elején igen sokat gondolkoztam afelett, hogy megkérjük-e ... ->t közösségi vezetőnknek, vagy nem? Most már látom ennek hiányát, hogy nem mertem. Nincs közösségem és most ott tartok,, hogy a reggeli csendesórám után eszembe se jut az Isten. Bár most az utóbbi időben kezd megváltozni a helyzet, mert rettenetesein érzem az elmúlt hónapok nagy' súlyát és ürességét. ... A nyár eleje még jól ment. Júliusban elkerültem otthonról oly környezetbe, ahol a szórakozás minden. Állandó társaság, tánc, s a velük járó kísértések. Bizony engem is elragadott, s ettől kezdve zuhanok és
