Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)

1942-12-01 / 23. szám

nyírségi virrasztó 3 Az egyik tanúsága a komoly előkészítés. Meglátszott az evamgélizáción az, hogy néhány ember igen komolyan vette az ügyet és komo­lyan imádkozott. Nemcsak imádkozott azon­ban, hanem dolgozott is. Röpcédulák mentek szét a városban ezrével s azonkívül több he­lyen plakátokat függesztettek ki. Üzletek kira­kataiban is látható volt több plakát. A másik tanulság hogy a gyülekezet lel­kipásztorai egységesek voltak az evangélizáció rendezése körül. Szeretettel várták azt, és ma­guk is kivétel nélkül jelen voltak az egyes al­kalmakon. Jó volt látni, hogy valóban szívük ügye ez. Erre az alkalomra vezettették be a hatal­mas templomiba a villanyt, amelyet egy egy­háztag 1000 pengős adománya tett lehetővé. Siettek, hogy a villany még azon a napon ké­szen legyen, amikor az evangélizáció megkez­dődik. Valóban azon az estén gyulladt fel elő­ször. A magam számára is megindító dolog és felejthetetlen volt, az a hatalmas tömeg, amely felsereg! ett az egyes alkalmakra. Az első este a kedvezőtlen körülmények, a havas eső da­cára körülbelül 2000 főnyi sokaság volt együtt, úgyhogy a templom teljesen megtelt, sőt még a karzatokon is voltak. Másnap már nem mer­tünk ennyi emberre számítani, mert azt gon­doltuk, hogy sokan csak a villanyvilágítás meg­látására jöttek el. Annál meglepőbb volt, hogy a második és harmadik estén a karzatok is megteltek és lent a hatalmas templomban so­kan álltak- így több mint 2 ezer ember volt a templomban, akik nagy szomjúsággal hallgat­ták az Igét. A három nap alatt napközben is állandóan voltak előadások. Az asszonyok ösz- szejövetelére vagy 800 asszony jött el. Hiszem, hogy Isten megáldotta ezeket az alkalmakat. Vajha egyre több helyen tapasz­talnánk meg, hogy nagy sokaság keresi a Krisztus evangéliumát! Dr. Ecsedy Aladár. II. CEGLÉD. — November 16—24. — Ez volt az első evangélizáció Cegléden, ebben a duna-tiszaközi gyülekezetben. Közel 17.000 lelkes egyházközségnek két lelkipász­tora van: a tudós, bibliafordító Czeglédy Sán­dor és Bükki Zsigmond, rajtok kívül két hit­oktató lelkész és két segédlelkész látja el a gyülekezet lelkészá szogálatait. Huszonkét tan- erős iskolája van. A gyülekezetben két Filar delfiához tartozó diakonissza testvér munkál­kodik. A gyülekezett típusa azoknak a duna- tiszaközi gyülekezeteiknek, amelyeknek a re­formációja az egészet érimtőleg még sohasem ment végbe, mert hisz annak idején maga a reformáció a városi magistrátus határozata következtében történt, úgy. hogy »újhitű« prédikátort fogadtak. A gyülekezet nagy tö­megében most is eléggé »elidegenült« álla­potban él. Az evangélizáció a központi gyülekezet­ben a gyülekezeti ház nagytermében folyt le. Az előkészítésben Czakó Jenő vallástanár, Kaiser Ilona és Vaskó Mária diakonissza test­vérek, Éliás József s. lelkész és a Kié tagjai buzgólkodtak. Az első este bizony kevesen vol­tak, de az evangélizáció folyamán kb meghá­romszorozódott a résztvevők száma. Közel 40# résztvevője volt. Az igazi Cegléd, a polgárok meglehetősen hiányoztak. Minden délután bibliáéra, este evangélizáló összejövetel s a négv utolsó estén utóösszejövetel volt. Ezen kívül volt alkalmam négyszer a levente ifjú­sággal, egyszer a katonasággal és egyszer a leányokkal foglalkozni. Egy alkalommal gyü­lekezeti istentiszteleten hirdettem az Igét és a fiatalkorúak fogházában is tartottam isten­tiszteletet. Az egész evangélizáció alapigéje: János 3:16 volt. A záróösszej övetel bizonyságtételeiben, aa ébredező, hitrejutó lelkek egyéb megnyilvánu­lásaiban mutatkozott meg az, hogy Isten adott áldásokat ezekre a napokra. Az iratterjesztés egészen meglepő eredményt mutatott, mert 9 nap alatt több, mint kétszáz pengő áru evan­gélium könyvet és iratot vásároltak. Számom­ra nagy öröm volt a levente ifjúsággal és a katonákkal együtt töltött idő, mert igen nagy­dolgot jelent az, hogy lehet velük foglalkozni, de az is nyilvánvaló, hogy nem hiábavaló a ve­lük való foglalkozás, ami különösképpen az örömteli, vidám éneklésben mutatkozott meg. Czeglédy Sándor főtiszteletű úr azzal bú­csúzott, hogy mindig örömmel veszi szolgála­tunkat s tekintsük munkaterületünkül az 6 gyülekezetét is. Legközelebb majd az újvárosi egyházrészben lesz evangélzáció. Imádkozzunk érte. Békefi Benő. EGYÜTT AZ UR SZINE ELŐTT —i M.rL.i i ..ni.»..r— II ■■ I» ■il.M'un ■■■».. «. f A ZÖRGETÖ KRISZTUS. Akiket én szeretek, megfeddem éa megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Imé az ajtó előtt állok és zör­getek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoa és vele vacsorátok, és 5 én velem. — Jel. 3:19—20. A mai időben nemcsak az általános nyo­morúságok és szükségek következtében, de azon felül is állandóan szaporodnak Isten gyermekei között azok, akiket Ő megfedd és megfenyít. A növekvő anyagi gondok és gaz­dasági nehézségek medert betegségeik, halál­esetek, behívások s ezekhez hasonlók nehezí­tik a hívők életét is. Sok mindenféle magyarár zártát hallhatjuk ezeknek az életet nehezítő, szenvedéssel járó eseményeknek és aggodat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom