Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-10-01 / 19. szám
2 NYÍRSÉGI VIRRÁ-S-Z'TÖ • kodnak, s a Bárány meggyőzi őket, mert araknak Ura és királyoknak Királya és az Ö> vele való hivatalosak és választottak, és hívek is.“ (Jel. 17:13—14.) Az igazi keresztyénéért, amit nem emberek gondolnak el, hanem amit Isten az Ő ev.mgé- liumában megjelentett, nem csődbejutott ügy, hanem az egyetlen ügy, ami egészen biztos, hogy győzött. Nemcsak azért, mert Krisztus mindent elvégezett a Golgotán és felmr.gasz- taltatván oly nevet nyert, Istentől, amely minden név fölött való, hanem azért is, mert Isten a választottakat az Ö Igéje és Szentlelke által részesíti ebben a győzelemben. Doulos. Fel nem számolt kérdés. Néhány nappal ezelőtt vezérfonalunk szerint minden napra az Ószövetségből az Énekek Éneke egy-egy része került sorra. Többen panaszkodtak nekem, hogy lehet ilyet belevenni a biblia-olvasó kalauzba. Miért? — kérdeztem. Többféle választ kaptam. majdnem mindegyik azonban oda vezethető vissza, amit egyik református gimnáziumiban jelesen érettségizett és református tanítónőképzőben jeles tanítónői oklevelet szerzett megkérdezett maírf dott: „Mi úgy tanultuk úgy a gimnáziumból, mint a képzőiben, hogy az Énekek Éneke profán hangú keleti, világi, lakodalmas ének. Lelki, vagy kijelentés-történeti értéke fiiig van.“ Különböző gyülekezeti munkaágak, egyesületék és bibliakörök vezetői tartottak összejövetelt, hogy az évi munka prog; ammomegbeszéljék. Felmerült az a terv, hogy jó volna a bibliakörökbe és 'egyesületekbe a bibliaolvasásnál közös vezérfonalat használni. Egyik résztvevő azt ajánlotta, hogy használjuk az általunk is használt Exodis vezérfonalat már azért is, mert bőséges ószövetségi és újszövetségi anyagot ölel fel, még pedig könnyen kezelhető folytonosságban, amelyben a Szentírás folyamatos olvasásának és magyarázásáinak kálvini elve is megvalósul. Azzal az ellenvetéssel vetették el e javaslatot, hogy ez a vezérfonal nem alkalmas, mert a Biblia könyveit válogatás nélkül felöleli és hát nem minden bibliai kön^v (akkor éppen az Énekek Éneke és a Jelenések könvve volt soron) alkalmas a gyülekezeti munkában való felhasználásra. Ezekben a nyilatkozatokban a gyülekezeteink ta^ai közzé felszívódott biblia-kritika áldatlan gyümölcsei mutatkoznak. A mull század modern Ideológiai liberalizmusa szinte eoésiz tiheológiát a Biblia megértetése helyett ■bibliakritikává süllyesztette. Szinte főfeladatának tartotta azt, hogy gyártsa a Biblia hitelességét és ihletettségét kétségbevonó tanításokat. Ez a vita egv darabig Ideológiai irányoknak és azok képviselőinek vodte az ugye:,, de ezeken a ideológiai elméleteken felnőtt igehirdetés és vallásoktatás bizony eljuttatta a maga tanításait s bennük, (tudottan, vagy észrevétlenül) a sátán tanításait a középiskolákig és a gyülekezet tagjaiig,. Intelligenciánknak a Bibliával szemben való. bizalmatlan magatartása elsősorban éppen innen eredi A tiheológja berkeiben már régen túlhaladott álláspontú bibliakritikai „megállapítások“ alkotják ma gyülekezeti tagjaink nagyrésze gondolkodásában a Bibliáról való véleményt. Ezen: á téren igehirdetésünknek és- rnisz- sziói munkánknak és vallásókt áfásunknak is mulasztásai vannak, mert ezzel a bomlasztó kovásszal komolyan még nem számolt fel, még. becsületesen nem vetette el, pedig erre vonatkozólag elsőrendűen: áll az Igei: „Avagy/ nem tudjátok-e, hogy a kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.“ (I. Kor. 5:6.) Mivel mind az egyéni életben, mind pedig- a gyülekezeti életben és misszióban Istentől a javakat csak az Öt Igéje által nyerhetjük, mert újjászületés, ébredés, hit, megszentelődés, szol- bálát, misszió s bármi más, ami pedig mind kívánatos, csak a® Ige által történhetik, éppen ezért elsőrendű feladatunk- volna az Isten Igéjéről, a Bibijárói alkotott felfog,ásst megtisztítani minden biibliakritikai szennytől. Manapság igen gyakran lelhet hallani azt, how mi az Ige egyháza vagyunk. Aa biztos, hogy annak kellene lennünk, de vájjon azok vagyunk-e? Vájjon igehirdetésünk, sajtónk, vallásoktatásunk, sőt még a theológiai irodalmunk figyelembeveszi-e a Szentírásnak magának saját magáról adott kijelentését, a II. Helvét Hitvallásnak a Szentírás abszolút tekintélyéről és isteni ihletettségéről vallott hitét s Kálvin Jánosnak a következetes és mindenben engedelmes biblikusságát? Születhetik-e ébredés abból, mikor egyrészt bibliaolvasásra buzdítjuk a híveket, másrészt egy egész sereg jelenség mutatja, hogy még mindig megszállva tartják egyházi és missziói szolgáltainkat a liberális bibliakritika sátáni hazugságai? Hogy tudjunk hinni, bizonyságot tenni, evangélzá’ni, missziót végezni, ha a Biblia nem teljes mértékben Isten Igéje számunkra, ha a Szentírással szemben gyanakvást hordunk elménkben és az Isten Igéje magáról való bizonyságtételénél nagyobb tekintély számunkra hitetlen, magukat tudósoknak hirdető sátánszolgák semmiképpen nem helytálló nyilatkozatai és tanításai. Ezt a kérdést komolyan, becsületesen, Isten iránti hálával az Ö dicsőségét szolgáló igehirdetéssel és „tudomány1‘-nyal sürgősen, széles körre kiterjedően fel kell számolnunk. Békefi Benő.
