Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-01-15 / 2. szám
De érdekes: maidnem mindenütt van, igen van valami, ami szomiúságot, elégedetlenséget árul el. Nagyon kell itt nálunk is az evangélizáció, emlegettük s bár igen sokan még ma sem látják egészen ennek jelentőségét, mégis öntudatlanul valami bizonyos segítség elközelgését érzik. Szívesen is fogadják. Fiúk, lányok, presbiterek, asszonyok! Ünnepre készül a falu népe. Sokan nem tudják: mi is ez miért van? Mégis készülnek. Vannak, akik büszkén emlegetik, hogy komaasszonyuk is eljön Somogvból! Csörög a telefon s fiatal tanítónő kérdezi: „Nem lesz baj, ha vagy negyvenen teherautón veszik errefelé útjukat falujokból“. Neki is elküldtem néhány röpcédulát, de őszintén szólva, magam sem vettem 'komolyan, hogy ígv készüljenek hozzánk. Pont az evangélizáció napján volt esperesünktől meleg, biztató sorok érkeznek. „Köszönettel vettem a szigetvidéki evangélizáció pro- grammját. Legyen Istennek áldása a nagy munkán. Vajha minél több gyümölcse lenne. Baranya üdvösségéért sokat imádkoztam; ezekben a napokban is kívánok megemlékezni az Ige hirdetőjéről és hallgatóiról“. .. stb. Tehát készülődünk, imádkozunk s tele vagyunk vágyakozással és várakozással valamennyien. Szívünkben felvillannák a kísértések is, — szeretnénk „megtéríttetni“ bizonyos embereket; — tálán nem utolsó sorban azért is, hogy nekünk is könnyebb legyen életünk sora! — Bizonyára ismered ezt az indulatot?! Vágyunk magunk is megújulni. Űj szere- tetre van szükségünk. Arra a mindent elfedező, mindent megbocsátó, mindent remélő szere- tetre! Várunk, nagyon is várunk valamit! • . . Már egy este végbement. Zsúfolt iskolatermünkben más falubeliek, sőt más fele- kezetbeliek arca is feltünedezett. Mit akar Isten? — hangzott a kérdés s ugyanakkor jött a válasz is: szeretni, nagyon szeretni s ezért megmenteni engem. Minden áron! Minden módon! Az evangélizáció nálunk is megindult. Nem tudjuk, > mit tartogat még Isten számunkra. Félredobjük az előítéleteket, nem nézzük a hirdető személy „típusát“, csendben várunk s elfogadjuk, amiket Isten akar velünk és reánk nézve! Hatvani Lajos. Egy keresztyén ember egy imaóra végén azt mondotta az egyik imádkozónak: Nem tudja maga, hogy Istennek milyen sok dolga van? Miért terheli Istent olyanokkal, miket magának kellene megcsinálni? EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT A boldogság titka Ö pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják Istennek beszédét, és megtartják azt. Lukács 11:28. Az ember könnyen megteszi azt, hogy valakit boldoggá avat, mert abban látja a maga boldogságának lehetőségét vagy még inkább boldogtalanságának okát. Hányszor mondották már nekem egy-egy igehirdetés után: jaj, de boldog lehet az, aki így tud hinni! Ahogy mondották, abból az csendült ki, hogy aki megirigyelte boldogságomat, a maga száméra teljesen lehetetlennek tartja. Mikor Jézust hallgatták, afcor is támadt az emberek lelkében ilyen elérhetetlen boldogság megirígylése. Itt is egy asz- szony mondja neki: „Boldog méh, mely téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál". Ebben végeredményben az van benne, hogy jó dolog az evangélium, de nem nekem való. Jézus ebből akar kijózanítani, mert nem Így van, mert a boldogság bár nem szabadon és bárhol bárkinek adatik, de Isten olyan lehetőségét adja a boldogságnak, melyből téged eleve nem zár iki, sőt éppen téged hívogat. Sőt inkább . . . Ezzel nyomatékot akar adni mondanivalójának, boldogság titkát feltáró Igéjének az Űr. Ebben van a hivogatás, a lehetőség megadása. Boldogok, akik hallgatják Istennek beszédét ... Ez az első. Isten beszéde boldogságra vezérlő Ige, örömöt okozó üzenet, örömhír, evangélium. A boldogsághoz a te boldogtalanságod és Istennek boldoggá vigasztaló beszéde kell. A te esetedben mind a kettő adva van. Panaszaid, kifakadásaid, elégedetlenséged és félelmeid éppen eléggé mutatják, hogy bizony boldogtalan, mgoldatlan életű vagy. De az Igét is hallgatod, Bibliádat is olvasod. Hogy mégsem vigasztalódsz boldogságra, hogy mégsem oldódsz fel felszabadulásra, annak okát a továbbiak fedik fel: ... És megtartják azt. Igen, ebben nyílik ki vagy zárul be a boldogság előtted. Ezen fordul meg minden. Ezért magad megcsalása, hacsak hallgatója vagy az Igének és nem megtartója. Hinni nem pillanatnyi elhivést jelent, hanem végérvényes elhivést. Vagyis ha ma, most, vagy tegnap, akkor elhittem, hogy Isten szeret, akkor ebben a hitben holnap is és mindig benne maradok. A hithez, az Ige megtartásához, tehát a boldogsághoz ez a ragaszkodás is. még pedig döntően hozzátartozik. Béke fi Benő. A szeretet és az imádság sohase vész kárba. És ha könnyel van megöntözve, ha szenvedésekben ég. akkor különösen nem.
