Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-07-15 / 14. szám
■ MB NYIRSÉGI VIRRASZTÓ nélküli játékokat, könyelműséget űzni nem lemutat. S csodálatosan, nyugodtan megyek előre a rám bízott 300 magyarral Huszárjaim s az itteni szomorú, testileg s lelkileg elgyyötört emberek között a szeretet vezet s azok a tanítások s csendesórák, amelyeket rajtad keresztül kaptam. Naponta hálát adok a kegyelemért. S eddig megőrzött az Ur mindnyájunkat. — 91. zsoltár! Taníts sok embert meg az imádkozásra és a Biblia olvasására, mert csak most tudom igazán értékelni azokat az ajándékokat, amelyeket ezek által kaptam. Otthonról is annyi szeretet és imádság kísér, hogy a nap minden órájában érzem a segítséget. Az Űrban bízva szeretettel köszönt Mind- nvájatokat: V ... Gy . . ■ őrnagy. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT I. Miért esett meg rajtad! A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége. Jeremiás 49:16. Jó néhány napja volt soron Jeremiás próféta könyvének a 49-ik része, de még mindig szivemre nehezedik ez az ítélet. Megvan rá a bocsánat, sőt bizonyos vagyok benne, a Krisztus által a szabadulás is. Hogy mégis nehéz, úgy látom, azért van, mert ezt az ítéletet az egész közösségnek tovább kell adnom. Sokan vannak közöttünk a megfáradt és elernyedt munkások és hívők, akik a keresz- tyónség csalódottaiként nyöszörgik panaszaikat és fásult keserűséggel kínlódják „életüket“. Nem csinálnak teljes hátraarcot, de azért egész magatartásukból árad: „Nem kell olyan komolyan venni. Nem kell a mélységig hatolni. Nem kell mindjárt bűnnek ítélni. Emberek is vagyunk-“ Csak a minap kesergett valaki nekem, elmondván életének egymást kergető szomorúságait, próbáit és küszködéseit. Mondta az egészet azzal a kifogással: „Nem tudom, miért esett meg mindez rajtam és velem, holott én olvasom a Bibliát, imádkozom“. . . Többet ismerek, akik ilyenfélén gondolkoznak. Ezek a keresztyénség csalódottal, a hit „szenvedői“. Már legalább is ők így martírkodnak. Kérlelhetetlen az ítélet: A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved keménysége . .. Könnyelműség... Ott van ez a bűnnel való játékában, a tudomásul vett parancsok nem teljesítésében, a bibliaolvasásban, az imádságban, a szolgálatban és a misszióban, közösségben és a pénzkezelésben. Amit Isten Fia halála árán •oly komolyan vitt véghez, abból veszedelembet. És ez a baj, hogy te mégis teszed:... így is mondhatom: mégis tesszük. A szív kevélysége... Jaj bizony, ez a mi szívünk, még az ajándék gazdagságában is el- büszkül, még a kegyelemből is kész ragadományt csinálni. Csak, hogy ennek keserves ára van: önmagát csalja meg. Ne panaszkodj hát, ne játsszd a mártírt a megcsalottat, hanem az ítélet alatt fordulj Krisztushoz, Akiben és Aki által van ezekből is szabadulás. Békefi Benő. II. Az evangélizáció áldásai egy honvéd, nevelő- intézetben. A csendesnapi evangélizáció alatt hallottam a predestinációról és arról, hogy hagyjuk el a bűnös életet, szülessünk újjá. Elhatároztam, hogy mindennap olvasok Bibliát, imádkozni fogok és minden este számotvetek az aznapi bűneimmel és cselekedeteimmel. A Bibliát csak regényszerűen olvastam, nem értettem meg belőle semmit. Este, örültem, hogyha az esti imámat el tudtam mondani, mert leg- töbször elaludtam. A számvetés mindig elmaradt, ha számoüj is tudtam vetni magammial, mindig azt láttam, hogy nem is vagyok olyan nagy bűnös. így teltek a napok.... elközelgett végre a tanév vége. Egész megkönnyebbültem. Elfeledkeztem mindenről. Egész nyáron nem olvastam Bibliát, a templomba menetelt is elhanyogoi- tam. Néha az édesapámmal elmentünk a templomba, de akkor sem a prédikációra hallgattam, hanem a délutáni kirándulásra gondoltam. Elkövetkezett a másik év, a negyedik évfolyam. Minden baj rámszakadt. Nagyon rosz- szul éreztem magam. A lelkész úrhoz egy páran mentek négyszemközti beszélgetésre. Kezdtem érezni, hogy bűnös vagyok. Éjjelenként alig alaudtam és féltem Isten haragjától. Már szerettem volna meghalni, de gondoltam hátha van még menekvés. Elmentem^a lelkész óihoz és elmondtam a lelkiállapotomat. A lelkész úr mevvivasztalt és mondta, hogy tartsam meg a tízparancsolatot, mert itt kezdődik önmagunk megismerése... És még sok tanáccsal látott el. Utánna egész máskép érezíjem magam. Mindetn- nap olvastam Bibliát, imádkoztam és számot vetettem magamban mindennap a bűneimmel. Akkor láttam csak igazán, hogy milyen bűnös vagyok. Imádkoztam a bűneimtől való szabadulásért és hogv Isten vegyen a kegyelmébe. Ez eleinte nagyon nehezen ment, mert a Sátán is közbelépett. Jöttek a kísértések, a csábítások... Ha elestem néha az úton, mely az Igazság felé vezetett, akkor mindig volt erőm felállami w
