Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-07-01 / 13. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó tandja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat vesze.delm.et; aki pedig'vet a léleknek, a lélekből arat örökéletet.“ (Gál. 6:7—8.) - — „Végezetre atyámfiai, legyetek erősek az urban, és az Ö hatalmas erejében.“ (Efézus 6:10.) — „Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.“ (II. Tim. 2:19.) — „Kövessétek mindenki irányában a békességet és szentséget, amely nélkül senki sem látja. m.eg az Urat.“ (Zsid. 12:14.) Hogy ezek ne csak a Bibliában legyenek benne, hanem hogy valóságokká, életté legyenek bennünk, azért adatot nekünk Krisztus, az Isten Fia és a Szentlélek is. Tehát nincs kibúvó, mert Isten se úgy gondolta, hogy Ö ezeket megparancsolja nekünk és aztán minden rendbe lesz, hanem úgy adta, hogy elküldte váltságul az Ö Fiát és vezetőül s erőként az ő Lelkét, hogy ezek beteljesedjenek bennünkHigyjed és kérjed, és így lesz. Legyünk egyek most a könyörgésben: ,,Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.“ BÉKEFI BENŐ. GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ KASSAI UTÖHANG. Gyülekezetünkben Isten ajándékaként evangélizáeió volt. Estéről-estére azért zúgtak a kassai harangok, hogy az ódon falak között felhangzó örökké új Ige ítéljen, intsen, feddjen, pusztítson bűnben megromlott emberi életeiket és a Lélek által plántáljon új életeket. Öröm volt látni a telt padsorokban figyelő emberarcokat. — Nem látványosság hozta őket össze, hiszen csak az Ige prédikáltatott. — Vájjon mit visznek el magúikkal? — vetődött fel bennem, amint esténként, a: „Krisztus ki vagy nap és világ, minket- sötétségben ne hagyj“ — elénelklése után kifelé özönlött a nép a templomból. Utánuk jártam.. . amint végigtekintek azokon, akikkel beszélgettem, négy csoportba oszthatom az embereket. „Szép beszédű, jóhangú pap — mondja az egyik — ilyen kellene nekünk! Legalább rendbeszedné az egyházat, megjavulnának az emberek, megtanulnának templomba járni.*1 —• Tovább is kérdezném, de tovább nem jutott. Óh, hány ilyen ember van, a legtöbb, aki csak a lelkész személyéig jutott. „Négyszer voltam az evangélizáción — mondja egy asszony — de többször nem mentem, mert azokat mind tudom, amiket a papok beszélnek, ez sem mond újat.“ — Szegény lelkek, milyen sokan vannak! Mindent tudnak, de életük nyomorult, kicsinyes, szennyekben elvesző: vakok. Élénkszemű emberek jutnak most eszembe: „Soíhsem gondoltam, hogy engem az Isten személy szerint szeret. Hát igazán törődik velem? De hát mindenkivel törődik? Mi lesz a pogányákkal? Hogyan oldódik meg a világ- politikai kérdés? Igazán van ördög?“ — Ezernyi kérdés keres bennük megoldást,, de 'kezükben már ott szorongatják a szekrény aljából előkeresett Bibliát. Imádkozás után csendesen mondják „A Bibliát olvasni fogom és abban keresem kérdéseimre a feleletet.“ — Ezek már kevesebben vannak, az elindulok, a keresők. Azután van egy legkisebb csoport. Szemük felragyog, amikor Arról beszélnek, Aki megbocsátotta vétkeiket és új életet ajándékozott nekik is. Akik számára élet lett a Krisztus, ezek, akik számára az evangélizáeió az Istennel való találkozás alkalma volt. Jó tudni: „Meglévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig.“ Fii. 1:6. Imre Ilona testvér. MEGBÉKÉLÉS HÁZA I. MEGNY1TÓ CSENDESNAP. — Június 21. — Szép meleg vasárnap volt a Megbékélés Háza megnyitója. Főként budapestiek vették részt rajta. Eleinte szinte olyan megütközés- szerűen különös volt, hogy megérkeztek a vendégek és nem volt, aki vezesse a megnyitót, nem volt senki, aki az egybegyűlteknek „szolgáljon“. Azért végeredményben igen jó jött ki abból, hogy a telep vezetője Baranyában járt épen akkor, a felkért „vezető-1 pedig máshol kényszerült akkor lenni s nem akadt Pesten és környékén senki, aki a szolgai a col vállalta volna, mert maga az Ur Igéje és Lelke által elvégezte azt, amit akart. Az egybegyűltek az engedelmesség Lelkének támogatását kérve, a vezérfonal aznapra eső bibliai anyagát beszélték meg, melyből kiviláglott, hogy a Megbékélés Házának, munkásainak, de vendégeinek is főfeladatuk a misszió, de nem akárhogyan, hanem engedelmesen, hűséggel és a Lélek uralma alatt, nem paszióként, nem műkedvelő módra, nem ráadásul, hanem úgy egész élettel. Minekutána ezt tudomásul vették a résztvevők, a „lelkész“ is megérkezett, mert megjött Bakó László szegedi lelkipásztor feleségével, a'ki a délutáni és az esti szolgálatot elvégezte. A megnyitó ígéret arra, hogy a gazdag Isten és a győztes Jézus mindig és mindenkinek maga adja meg azt, amire szüksége van és lesz ott a Megbékélés Házában, ezért érdemes eljönni oda.
