Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-02-01 / 3. szám
NYÍRSÉGI virrasztó tfött szánon át is mentünk. A kisbíró kidobolta érkezésünket s zsúfolásig megtelt a szép nagy iskóla-tetem. Valami hozta őket. A lányok, meg mások is átjöttek többször Nagypeterdre, ahová Beeefarol, Botykáról és Rózsafáról is jöttek a nagy hidegben. Rózsafa. (Január 18—22.) Nagypeteirdhez nem egész 3 -kilométernyire fekszik. A környékben egyik legnagyobb falu, egy tanerős iskolával. Lelkipásztoruk Bocsor Lajos, M harmadéve pásztoroljá és mozgatja a népet. Munkáinak gyümölcse között sokat jelent az épített gyülekezeti otthon és ifjúsági szoba. Itt jártak talán a legtöbben s itt volt a legmélyebb visszhang is. A kurátor a presbiterek órája után azt mondta: „Mindennap elhallgathatnánk így téli időben égy ilyen órát.“1 A lányok elhatározták a'náipőnkétt'ti bibliaolvasást és á hetenként kétszeri ösSzegvülekezést. A férfiak szemében a mélyről fakadt könny mintha bűnbánatot ígért vöhia. Még ott ért berniünket többek sürgetése: Mikor lesz már bibliaóra? Ez az öt baranyai falu most még tovább beszélget a hallott Igékről. Vajha az Ige sziklazúzó pöröilye tört volna itt is — ott is egy kis humuszt, (hogy a tovább hirdetett evangélium találna jó talajra néhányakban Isten jókedve szerint. Még talán soha szolgálat nem jelentett számomra annyi tusakodást és szenvedést, mint most- itt Baranyában. Rettenetes volt újra egészen közelről látni s szívem mélyéig átérezni azt a. pusztulást, ami ott van. Falu, ahol öt éve egyetlen születés.sem volt! Református magyar ■nép, mely már szinte elfeledte egészen á Zsol- ^ tárt. A szokássá vált bűnök: az egyke, az egyse, az önzőén összeharácsolt vagyon, a sok öngyilkosság. a még több elválás, a pincei árás, az asszonvuralom, a. bezárulással fenyegető iskolák. az üres templomok, mind mint erős kötelékek s démoni erek kötözik a Lelkeket. Az így megkötözött lelkek fel-felsírnak, maguk is fájdalmasan élvén át -ezt a halálthozó pusztulást, de reménykedni s talán élni sem akarnak. Az ítélet szava szívesebben hallott üzenet s hamar megkapja a „bizony úgf van“ helyeslést, de ‘bűnbánatig nem fáidul a bűn. A kegyelem üzenete, az evangélium új életet ígérő szava inkább félelmes beszéd, mert a halál-várás és igénylés ellen szól s mintha változást akarna hozni.. . Gyéren itt is', ott is, mintha 'derengene, hogy el ne csüggediünfc s mégis hirdessük az evangéliumot, mert Isiién Krisztusért még megkönvörüLhet e népen, hiszen nem is csunán.ők a felelősek. A legnagyobb felelősség rajtunk lelkipásztorokon van. mind a mulasztások. mind a megoldás tekintetében. Ezek a nabo-k nagvom világossá tették előttem üira, hogv az evangélizárió: imádság, igehirdetés és újra imádsáa. Köszönöm, hogy imádkoztatok s most kérlek, hogy tovább imádkozzatok. Békefi Benő. i I visszhang] Karácsony valahol szovjetföldön — Levél Ukrajnából. — Tábori posta: 1942. január 4, A vége pedig mindennek közel van. I. Péter 5:7 Az idegenek megépítik kőfalaidat, Ésaiás: 60:10-a Kedves Bátyám! Isteninek legyen hála, hogy a „Jer velünk" csomagot karácsony szombatján mégis meg! kaptam. Mivel zászlóaljunk legnagyobb része máshol van, mint én, ezért arányosan elosztoá az egyes századok között, osztottam szét. Köszönöm szépen, hogy elküldted. A karácsonyesténk, mint ahogy előre is vártam, igen áldott volt. Volt egv kis fenyőfánk, amit a Vöröskereszttől kapott cukrokkal, kis gyertyákkal teleraktunk s egyebekkel feldíszítettünk. Karácsony este szakaszom szolgálatmentes legénységét összegyüitött-cm szobájukban; körül- ülifcék a hosszú asztalt. Középen a karácsonyfa állott. Eloltottuk a lámpát s meggvujtottuk a. gyertyákat. A gyenge gyertyafény megvilágította az arcokat s ahogy az asztal végén áll-3 tam Bibliámmal kezemben, a nagy csendben, valami csodálatos békesség szállt szívembe. Imé, karácsony este van s mi itt távol szeretett hazánktól Isten csodálatos kegyelméből melég szobában karácsonyt ünnepiünk. Az Ur kimondhatatlan örömet adott s beszéltem bajtár: saimnak: „Kedves Baitársaim! Sokat láttatok már engem, ismeritek is eléggé felfogásomat s tudom azt is, hogy előttetek igen furcsa az én viselkedésem, de még azt nem mondtam el nektek, amit ez estén szeretnék: hogy' kicsoda nékem Jézus Krisztus. Hallgassátok meg előbb Isten Igáiét!“ Bibliámat iobb kezembe fogtam, de nem nyitottam lei, hanem úgv mondtam az Igétj__,.Uav szerette Isten e viláaot, hogv az Ő eansziilött Fiát adta, honv valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete leaven— Beszédem végén azt mondtam: ,.Ne felejtsétek el soha Baitársaim. hogv mindannviunknak meg kell egvszer Isten ítélőszéke előtt jelennünk s jai akkor, ha e csodálatos szeretetet visszautasítottuk!“ A 81. és 82. dicséretet énekeltük még él, mate imádkoztam. Köszönöm Nektek, hogv karácsonykor gondoltatok rám az Ur előtt. Áldjon meg Benneteket! !?i ; V. F
