Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 22. szám
t nyírségi virrasztó Hasznos-e a gyülekezet számára az evangélizáció? Ha az a célunk, hogy a gyülekezetét meghagyjuk a maga külső nyugalmában, s nem akarunk semmi disszonanciát, akkor semmiképen se rendezzünk evangélizációt, mert nem „békességet“ hoz, hanem meghasonlást. Mégis hálaadással és örömmel tekintek vissza az elmúlt 10 napra, az evangélizációra, mert sok hasznát látom a gyülekezeti munkában. A tíz napig tartó evangélizáció alatt a gyülekezetnék az a része, amely rendszeresen résztvett az összejöveteleken, hosszabb időre ki volt téve az Ige hatásának és a Szentlélek munkájának. Többet jelentett a 10 nap egyfolytában, megítélésem szerint, mintha tíz alkalommal 3—3 napos evangélizációt tartottunk volna. Isten munkájának érni kell. Az első eredmény az volt, hogy a gyülekezet több tagja komolyan és őszintén átadta életét Krisztusnak. Sokan olyanok is, akik eddig a gyülekezeti életben egyáltalában nem vettek részt. Második haszna az volt, hogy az evangélium nagy ellenhatást váltott ki sokakból. A „túlzó kegyesség“ ellen sokan tiltakoznak. Az apostolok igehirdetésének is mindenütt az volt a hatása, hogy a nép kétfelé vált: voltak, akik igazat adtak az Igének s voltak, akik elutasították és ellenségévé váltak. Egy gyülekezet életében az ilyen csak hasznos lehet, mert megmozgatja az álló vizeket s színvallásra bírja a közömbösöket. A harmadik haszna, amelyről beszámolhatok, már csak közvetve érinti a gyülekezetét. Nekünk lelkipásztoroknak is szükségünk van arra, hogy ne csak hirdetői, hanem hallgatói is legyünk az Igének. Ennek a szükségét sokszor érzem s most kimondhatatlanul jó volt 10 napig egyszerű „hívőként“ élnem a gyülekezetben. Bizonyára igehirdetésemen is meglátszik, hogy hosszabb időt töltöttem, teljesen megfeledkezve minden másról, a Mester lábadnál. Ezekben a mind nehezebbé váló időkben egyedül az Isten Igéje tartja meg és éltetheti az egyházat és a hívőket egyaránt. Nem lehet most fontosabb feladatunk, mint a tiszta és elegyitetlen evangéliumot hirdetni. Isten minden időben az Ige által tartotta meg egyházát s meg vagyok győződve, hogy a jövőben is attól függ egyházunk sorsa, s az által közeledik Krisztus győzelmes, beteljesedett egyházához, hogy mennyire telítődik meg az életnek Igéjével. Draskóczy László. GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ KENDERESEN. — November 16—18. — A kenderes! református gyülekezet háromnapos gyülekezeti (konferenciát rendezett, melyre alólírottat is meghívta előadónak, illetve evangélizáló igehirdetések tartására. A konferencia november 16-án vette kezdetét, amikor Gaál István esperes hirdette az igét s az istentisztelet végeztével a presbitereknek tartott előadást; ugyanakkor a legényekhez Tóth János kunmadarasi lelkipásztor szólott. Délután Tóth János az asszonyoknak és leányoknak tartott előadást, este 6 órakor pedig ő hirdette az igét a gyülekezetnek. Szolgálatom november 17-én délelőtt vette kezdetét. A legényekhez kellett szótanom, de csak egy legény jött el, a többi dolgozni ment. Az Isten így áldott alkalmat készített a bizalmas beszélgetésre. Egyúttal megüzentem a többieknek, hogy este fél 9-re várom őket. S 17-en el is jöttek, akiknek erről a kérdésről beszéltem: Harcolod-e a nemes harcot? Ugyanaznap délután az asszonyokhoz szólhattam, akik kb. 50-en jöttek össze s hallgatták meg nagy figyelemmel bizonyságtevésemet erről a kérdésről: Van-e erőd? Másnap délelőtt 10—12-ig 10 férfi testvéremhez szóltam s velük együtt beszélgettem az egyház férfi tagjának a hivatásáról e kérdéssel kapcsolatban: Hordozod-e a munkának terhét? Délután pedig 13 leánytól kérdezhettem meg: Van-e örömed? Erre az ösz- szejövetelre több asszonytestvérünk is eljött. Mindkét nap estéjén a templomban evangélizáló igehirdetést tartottam. Esténként kb. 200-an jelentek meg. Az első este arról a tárgyról szólottám: Megbecsülöd-e az írott Igét?, a második este: Megbecsülöd-e a testté lett Igét? Utóösszejövetelt nem tartottunk: a második istentisztelet befejezése után rövidesen útnak kellett indulnom Kisújszállásra, hogy elérjem az esti gyorsvonatot. De a mindenható Isten bizonyára látja és tudja, hogy az elhintett magok nem mind estek útfélre, köves, vagy tövises földbe, hanem jó földbe is hullottak. A 2500 lelkes gyülekezet buzgó lelkipásztora Csánky Benjámin, aki nagy szeretettel látott vendégül kedves családja körében s támogatott szolgálatom végzésében. Különös örömömre szolgált, (hogy a Református Híradót a gyülekezet minden családja számára megrendelte. Isten bizonyára a kenderesi gyülekezet életében is nyilvánvalóvá teszi, hogy az ö beszéde nem tér Hozzá vissza üresen! ifj. dr. Szabó Aladár.
