Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-10 / 15. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó a megnyitó csendesnapokon is ott voltam. Megfáradva és bűnnel terhelten jöttem ide. Innen azonban megújulva, mint a Szent Lélek ajándékának birtokosa távozhattam. Minthogy már az első ittlétem Isten gazdag áldását jelentette számomra, alig vártam, hogv újra itt lehessek. Azonban egy bűn következtében Isten és közöttem részemről megromlott a kapcsolat úgy, hogy csak azért jöttem ki, mert már előre fizettem a részvételem könnyebbé tételére. így jutottam a Gyülekezeti Munkásképző Tainfolyamra, amelynek Békefi Benő, P. Tóth Lajos és Kovács József voltak a vezetői. A tanfolyamnak negyeven egynéhány résztvevője volt. Kálvin: „Az evangéliumok harmóniája“ című munkája nyomán a Máté, Márk és Lukács evangéliumát együtt beszéltük meg. Azután a keresztyén ember viszonyait tárgyaltuk. Előadások hangzottak el a keresztyén élet és a szolgálat területeiről. Sóik kérdéssel jöttem ide, amire az Ige fényénél világosságot nyertem. Mindig azon töprengtem, hogy én nem tudom eléggé megbánni bűneimet. Itt azonban megbizonyosodtam afelől, hogy nem az én megtérésem, nem az, amit én teszek, hanem az Isten kiválasztása az, amely megárt az örökélet számára. Mikor azután így megláttam, hogy az üdvösségem teljesen Isten kezében van és hogy Ö választott engem, meghallottam az Ö munkába állító szavát. Eddig még nem Voltam gyülekezeti munkás, ezért ngyon erőtlennek érzem magam erre a szolgá latra, de Ö hív és én kész vagyok a munkálkodásra. Megtanultam, hogy hogyan kell szolgálni. Jó volt hallani, hogy Isten kertjében vannak díszfák és haszonfák. Isten minket haszonfának választott, hogy gyümölcsöt teremjünk. Akkor vagyunk "vümölcstermők, ha a gyümölcs rámutat arra, hogy itt valaki nagyobb van nálunk. Azután azt láttam, hogy szertetettel kell szolgálni. A ránk bízottnak ne a személye érdekeljen, mert így könnyen kiábrándulunk, mert az egyik nap rokonszenves a másik nap nem. Hanem a sorsa iránt érdeklődjünk. Legnagyobb szolgálat az imádság. Ha valamely szolgálatot teszek, azt előzze meg sokkal több imádság. Igen nagy áldás volt számomra az, hogy szánjam oda a testemet Istennek szent áldozatul. Ez azt jelenti, hogy visszavonhatatlanul. Isten meg akar menteni, fel akar szabadítani a test kívánságától. Szánjam oda, mert úgysem bírok el vele. Hadd égjen el az Isten oltárán. Pály Rózsa. Ébredési konferenciánk. — Augusztus 17—20. — Már jóval előbb imdságaimban hordoztam e konferenciát s kértem a mi Atyánkat, hogy készítsen nekünk, gyermekeinek erre az alkalomra az Ő ajándékaiból áldásokat. A forrás- oól gazdagon ömlött az Ige, hogy aki szomjuho- zott, el ne menjen onnan kielégülés nélkül. Hogy miről is volt szó ezeken a napokon, — Isten segítségével megpróbálom vázolni. — ... „Boldogok, akik éhezik és szomju- hozzák az igazságot.. Addig nincs senkinek lelki éhsége, míg újjá . nem született. Van öntudatlan éhség is, mint a gyermeké az anyaméhben, aki még nem tudja értékelni, hogy ki táplálja. Mi fokozza a hívő ember éhségét? Az Istenországában való: munka és a növekedés. Aki dolgozik, aki fejlődni akar, annak ennie kell. ... Néha úgy látjuk, Isten elfelejtkezett könyörülni, elzárta haragjában útját, — s még vádoljuk az Urat abban, amiben mi vagyunk a vétkezők. Pedig, nem Isten nem tartotta meg a fogadást, hanem mi nem vittük véghez Vele szemben való fogadásainkat. Ezért vissza kell mennünk elindulásunk, megtérésünk első idejéhez, amikor az Ur volt nekünk az Isten. 'A Krisztus megismerésének ára van. Pál apostol így fizetett ezért: „... mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem“. Hajlandó vagy-e te is ezt az árat megfizetni? . . . Isten ígéretei feltételhez vannak kötve. Ha hiszel, üdvözölsz; ha halálig hű maradsz. akkor kapod az, életnek koronáját; aki győz, nyer örökségül mindent... S ő ígérete mellett ki is tart, alkudozásokba nem bocsátkozik Rajtad, rajtam áll: hajlandó vagy-e odaszánni magad hűséges becsülettel, úgy igazán, Istennek a feltételeire? .. . Hallottunk aztán arról keskeny útról, mely az üdvösségre vezet. Erre az útra rá kell lépnünk, járnunk kell rajta, hogy eljussunk az üdvösségre .Ez az út nem kényelmes. Ez a világ már 2000 éve igyekszik szélesíteni, mert a modern életnek annyi kelléke van, hogy nem fér a keskeny úton. Pedig hát, tetszik, vagy nem, meg van írva: keskeny az az út. ... Hallottunk arról is: hol ment végbe bűnbeesésünk? Kik és mi volt ott? Egy kert. egy fa, egy kígyó, egy asszony, egy férfi. S hol ment végbe a mi váltságunk? Egy kertben, egy fán. Az előbbi fának gyümölcse lett: az örök halál a kárhozat; a másik fának gyümölcse: örök élet, üdvösség. . . . Isten helyettem nem engedelmeskedik, de hajlandó támogatni. Kérjük: engedelmesség leikével támogass engem! ... Álljatok hát elő ... Legyen nyilvánvaló
