Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-05-01 / 11. szám
Lii« u-ű> Ü'UiűMI1 tófíVÜKÁ. I. (V.) évfolyam 11. szám. Nyíregyháza, 1941. július 1. NYÍRSÉGI . .a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. VIRRASZTÓ ... ideje már, hogy az álomból felserken jfink... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2‘— P. Egyes szám ára 16 fillér. VAN ISTEN! Sződligeten, a „Megbékélés házában“ töltöttünk el egy áldott hetet, először az egyházi sajtó munkásaival, majd lelkészek csendes napjain. Éppen ez összejövetelek kezdetén robbantak ki a háború újabb fordulatának most már minket is közelebbről érintő nagy eseményei. A csöndes áhitatok, az Ige erősítő üzenetei, a volt „jugoszláviai“ énekeskönyv szebbnél-szebb énekei, a közös imádságok, az az egész „l e- v e g Ö“, ami körülvett bennünket a nevéhez annyira illő „Megbékélés házában“: nem zárhatták el előlünk a megrendítő és félelmes külső eseményeket. Csak éppen m ásk ént láttuk őket. Én pl. a múlt évben nem vettem észre a házban itt-ott a falakon ezt a kétszavas falimondást: „Van Isten“. Vagy ha észrevettem, nem úgy, mint most. Most ez a rövid, együgyű, ha tetszik semmitmondó falimondás fölragyo- goft előttem. Hát igen, eddig is tudtuk, nem újság, nem fölfödözés, semmi emberi elmésség nincs benne. Ennél sokkal szebb és érdekesebb mondásokat is hallottunk már. Csak éppen úgy voltunk, mint a tanítványok. akik „nem értik v al a e mondás t.“ (Márk 9:32.) Most ez a mondás arra kény szer ített, hogy újra elolvassam — aztán egy este közösen is elolvastuk — a 46. zsoltárt. „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felma- gasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztalta- tom a földön.“ Az események nem maguktól mennek. Nem a „végzett“ és az a bizonyos „sors“ igazítja őket. Nem is hatalmas emberek dolgai ezek. A szörnyű, az ítéletes, a már- már apokaliptikus események mögött és fölött: a mindeneken uralkodó Isten van. Nem értjük az eseményeket és még hozzávetőleg sem látjuk a mostani idők végét. Nem a mi dolgunk „az időkről és időszakokról“ ítéletet mondani, de a mi dolgunk, hogy ezekben az ítélet-időkben hittel megéljük és szívből-száj- jal megvalljuk: van Isten! Óvakodjunk attól, hogy a világ dolgaiba úgy „keverjük bele“ Istent, ahogy harcoló felek szokták: „Az Isten velünk van.“ A 46. zsoltár írója és az ő népe akkor mond,háttá: „A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk.“ Igaz volt e mondás, mert a Szentlélek sugalta és hitből való volt. De ugyanez a nép később vakmerő önhittséggel hivatkozott Istenre s maga Isten keményen elutasította igényüket: „ti az ördög atyától valók vagytok ...“ (János 8:41—44.) Isten nem kiszolgálónk, akit kedvünk — tetszésünk szerint segítségül hívunk, hanem: Ü r. Az események, a rettenetes idők, a félelmetes hatalmú emberek és a harcban álló nemzetek Ura. Van Isten: ez azt jelenti, hogy Isten van a világ és a mi kicsiny sorsunk fölött. Isten nem „fogalom“, nem is a pogányok „ismeretlen Istene“ — akinek oltárát Pál látta Athénben — hanem a Jézus Krisztusban magát kijelentő Örökkévaló Ür és Atya. Tedd csak le hívő alázatossággal a földrengéses időkben minden gondodat a Gondviselő előtt. Ö tudja ám. Nem nélküle, nem. a háta mögött történnek a dolgok. Keveset látsz? Nem baj. Ha látod az Ő világkormányzó kezét, akor te sokkal többet látsz, mint némely nagy politikus és „benfentes“. Légy te abban a másik értelemben benfentes, hogy van bejárásod a legilletékesebbhez, aki a dolgok igazi Ura. Van-e Hozzá bejárásod? Sokat foglalkozol a világeseményekkel, hozzászólsz, találgatsz, jósolgatsz? Szabad tisztelettel megkérdeznem: szoktál foglalkozni ezekkel az eseményekkel — Isten előtt? Az I. Timótheus
