Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1941-04-01 / 9. szám

- '

2

kékért való szeretetteljes fáradozásban és az áldozathozatalban. Aztán például az sem lehetetlen, hogy a pünkösdi ébresztő Lélek kiáradásáért imádkozó magyar keresztyének „egy szív- vel-lélekkel együtt legyenek“. És mindez a mai világban, a mostani időkben nem lehetetlen, hanem Istentől parancsolt feladat és Istentől imádságban kért reménység.

Az egység a Lélek ajándéka. A Lélek kiáradása pedig az egység következménye. Mintha ellentmondás feszülne itt. A feszültség megoldása az, hogy először én legyek engedelmes az Isten Lelkének és engedjem magam vezettetni és felhasználtatni Ötőle. Mielőtt mástól várnám az „egységet“, először én magam „béküljek meg Istennel“ és engedjem, hogy■ Ö megszüntesse a benyem levő benső meghason- lást. Az „önmagával megha$onlott lélek“ kifejezést sokszor használjuk. De sokkal több van ilyen, mint gondolnánk. És az egymással való meghasonlásunk gyökere itt van. A sorrend: „Béküljetek meg Istennel“ — azután „békességetek legyen énbennem“ és azután „a hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala“.

BERECZKY ALBERT.

GYÜLEKEZETI EV ANGÉLIZÁCIÓ

NAGYIDA.

— Május 14—17. —

Mivel nem tudtam idejében megérkezni Kassára, felcserélődött a Programm és előbb mentünk Nagyidéra Imreh Ilona testvérrel. Nagyida Abauj vármegye csehmegszállás alatt volt részében levő, vegyes lakosságú község. Reformátusok kb. 360-an vannak. Lelkipásztoruk Meskó Dezső, a felvidéki Béthel-mozgalom külmissziói intézője.

Már abban volt valami áldott, hogy későn este a munkából, még pedig az egész napi nehéz, külső munkáról hazajött emberek gyűltek össze a templomban 9 óra körül. Négy este és három reggel tartottam evangéldzáló istentiszteletet. Volt külön összejövetel a leányoknak, az asszonyoknak (ezeken Ilona testvér is szolgált), a férfiaknak és a legénveknek. Ilona testvér látogatott és a fiókegyházban bibliaórát is tartott. Egy-két lélekben komolyan megmutatkozott Isten Lelkének elhivó és győzelmes munkája.

Itt említem meg azt is, hogy 14-én délelőtt Kassán lelkipásztoroknak volt összejövetel, melyre igen szép számmal gyűltek össze a

NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ

Kassa környékiek, Farkas Elek esperessel élükön. II. Kor. 4. rész alapján beszélgettünk magunk kérdéseiről két óra hosszat.

KASSA.

— Május 18—20. —

A Kassára tervezett evangélizációból 3 napiéit, mert 12-ére nem tudtam megérkezni és így csak következő vasárnap lehetett kezdeni. A kassai református gyülekezet igen megszaporodott a felszabadulás óta. Most nincs rendes lelkipásztora, Abari István segédlelkész vezeti a gyülekezet ügyeit. Sok kedves, máshonnét ismert lelki testvérrel találkoztunk. Ilona testvér is ott volt. Ő látogatott és a leányokkal tartott összejövetelt.

Vasárnap délelőtt és három este tartottam istentiszteletet a templomban, ahová elég szép számmal gyűltek össze a hivek. Három este volt a tanácsteremben, utóösszejövetel, mely iránt is fokozódott az érdeklődés. Két reggel pedig bibliaóra volt, melyre szintén vágyakozással és éhséggel jöttek el. Előkészítő volt ez a három nap, hogyha Isten alkalmat készít, akkor az ősszel egy teljes, tíznapos evangélizá- ción folvhassék ott a lélekmentés áldott szolgálata.

Békefi Benő.

EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Az elmulasztott szolgálat.

. . . könyörögtek értettük, hogy vegyenek Szent Lelket: mert még senkire azok közül nem szállóit rá, csak meg voltak keresztelve az Ür Jézus nevére. Csel. 8:15-16.

Az tud számunkra nagy örömet szerezni,, Ihotgy- ha valaki felfigyel az Ür szavára, miként Samária bevette az Isten Igéjét. Azonban arra már nem. .vagy csak egészen futólagosán, nem akarom így .mondani, hogy felületesen, gondolunk, hogy ezzel még nincs elintézve minden, mert a csak meg kereszteltek, mert a csak az Isten Igéjét befogadók, még nem keresztyének. De hiszen nemcsak azok esetében vagyunk így. akiknek szolgálunk, hanem leggyakrabban mi sajátmagunkkal is, pedig reánk is vonatkozik, hogy 'ha csak megkereszteltek és csak az Isten Igéjét bevettek vagyunk, még nem vagyunk keresztyének a s«zó bibliai értelmében.

Mikor a jeruzsálombeliek meghallották, hogy Samária bevette Isten Igéjét, örömmel fogadták, de újabb kötelezettséggel is: „... elküldték azokhoz Pétert és Jánost, kik mikor lementek, könyö rögtek értük, hogy vegyenek Szent Lelket“. Ez a