Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 6. szám
N AGY KÁLLÖ. — Ápr. 7-től 12-ig. — Nagykálló Sza’bolcsvármegye volt székhelye, most nagyközség, mintegy 12000 lakossal, valamikor hajdú település volt. A község református vezetés alatt áll, lelkipásztora, kit novemberben iktattak be a gyülekezet egyhangú meghivása után Görömbey Péter utódjául Porzsolt István középszabolcsi egyházmegye esperese, az evangélizációnak, Baráti Társaságunknak régóta megértő és támogató híve. Itt az evangélizáció egészen szűk keretek közé szorítkozott, melynek legfőbb oka a mostani politikai helyzet volt. Az evangélizáció csak egy sorozatos úrvacsorára előkészítő istentisztelet-sorozatból állott, de azt is oly korán kellett megtartanunk, hogy a kötelező elsötétítés előtt már mindenki hazaérkezhessél Az egyes esték tárgyai voltak: Hitben vagy-e? — Mi hiányzik? — Miért van annyi baj? — Isten segítséget kínál. — A megoldást hozó áldozat. — Válaszolj Istennek. Az istentisztelet iránt állandó növekvő érdeklődés mutatkozott. BÉKEFI BENŐ. UTÓMUNKA Két asszony. Iparos családnál látogatok. Nincsen otthon más, csak az asszony. Megmondom, miért jöttem. Először nehezen indul a beszélgetés. Beszél sok mindenről. Megkérdezem, szoktak-e templomba járni, Bibliát olvasni? — Igen, néha, ha ráérne, elmenne, Bibliát is nagy ritkán olvas. Otthon vallásosan nevelték, édesapja szigorúan megkövetelte a gyermekektől, hogy minden vasárnap ott legyenek a templomban, még a textust is el kellett otthon mondaniok. És most elég néha a templom és nagyritkán a Biblia ? — kérdezem. — Igen, nem vágyóik hajlandó rendszeresen Bibliát olvasni, vagy még kevésbbé bibliaórára járni. Kérdésemre, hogy miért?, azt válaszolja, mert ez következményekkel jár. „Tudom, ha Bibliát olvasok és órákra járok, akkor az életemnek meg kell változnia, másnak kell lennem, szórakozásokról lemondani és erre nem vagyok hajlandó. Fiatal vagyok, élni akarok, majd ráérek arra később.“ Próbálok vele komolyan beszélni arról, hogy nem tudja, nem ma hívja-e az Ür és hogyan fog akkor megállani Isten előtt; milyen nagy felelőssége van annak, aki tudja, mit kellene cselekednie és mégsem teszi. De úgy látszik, minden hiába, ő csak egyet hajtogat: még ráérek. Nagyon megdöbbentett ez az asszony. Az az Ige jutott eszembe: „Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet te tőled“. Isten legyen irgalmas ennek az asszonynak, hogy ne legyen számára késő a „majd“. * * $ Egy másik asszonynál voltam. Őt már ismerem régebbről. Máskor is voltam nála. Fáradt, szomorú, beteg lélek volt, amikor megismertem. Most, hogy bementem megnézni, csendes mosolygással jön felém. Kérdésemre : hogy van, azt feleli: jól. Az arca ragyog, a szeme mosolyog. Beszélgetünk. A fájdalom, a betegség most is megvan, de most már sokkal jobb. Tudja, hogy nem egyedül hordja, van kihez menekülni ezek elől. A szíve csendes, nyugodt, fő vágya megbékélni azokkal, akik neki sok szomorúságot okoztak. Megtelt a szívem hálával az én Uram Jézusom iránt, Aki azért jött, hogy a beteg, szomorú, megfáradt, Istennel és emberrel megbékélni akaró emberen segítsen. Erzsébet testvér. LÉLEKMENTÉS SZOLGÁLATA | Bizonyságtétel. Kedves Ilonkám ! Rövid idő múlva itt lesz érettségi vizsgánk 10 éves fordulója. Remélhetőleg találkozom volt osztálytársaimmal, veled is. De hadd keresselek fel már előbb is levelemmel. Évek óta nem tudunk egymásról semmit. Érettségi után együtt tanultunk meg egy évig a képzőben, azóta nem tudom, mi van veled. Pedig milyen jó barátnők voltunk. Hogy veled mi történt, nem tudom. Velem külsőképen is elég sok minden, de most másról szeretnék beszámolni. Emlékszel, mennyit beszélgettünk együtt problémáinkról, lelkikérdéseinkről? Nos, pár hónappal a képesítő után csodálatosan megoldódtak ezek mind számomra. Azért kell neked elmondanom, mert egyetértettünk sok dologban. Ezekben: 1. Nem mondhatja itt, e földön egy ember sem azt jnagáról, hogy idvezül. Az a legnagyobb gőg, ha valaki ezt állítja. „Majd odafent kiderül. “
