Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-12-15 / 19. szám

^•ídős Ki'.y ni

S«BnUraai ?í/SJ',ta‘

JKBn WZN.

Í. (IV.) évfolyam. Í9. számlEiRIÜESI REF, MSE

EilYVTl

R*

nfl.

Nyíregyháza, 1940. december 15.

NYÍRSÉGI

... a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik, i. János 2:8.

... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett.

Róma 13:11-12.

REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGELIZÁCIÓS KÖZLÖNY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. Telefon: 599.

Felelős szerkesztő: BÉKEFI BENŐ

oki. református lelkész.

Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 1‘50 P. Egyes szám ára 10 fillér.

Isten adja! .,, És

Advent Isten ígéreteinek, karácsony pedig Isten ajándékainak áldott ünnepe. Isten, aki a saját képére és hasonlatosságára teremtett emberrel szemben sohasem volt közömbös, éppen a bajba keveredett embernek megmentése érdekében tett csodálatos Ígéreteket. Azt, hogy a mai ember mennyire közömbös az őt teremtő és róla gondot is viselő Istennel szemben, éppen az mutatja legjobban, hogy nem tudja, vagy nem akarja komolyan venni Isten ígéreteit, ezért válik gyakorlatilag hitetlenné. Ezek az Isten Ígéreteit nem komolyan vevő emberek nem a pogányok, a zsidók, az „istentelenek“ közül kerülnek ki, hanem megdöbbentően a keresztyének, az ú. n. „hívők“ közül.

A napokban állt be egy „hivő“ keresztyén evangéliumi munkába. Jött lelkesedéssel, örömmel, mert hiszen nagyszerű dolog is Isten országában munkálkodni. Beszélgetek vele szükségleteik felől. A „ma“ szükségletei megvannak, a mindennapi kenyér, ahogy kérte, „mára“ kész. De mi lesz holnap? Majd ha el- rongyolódik a ruha, majd ha ellobban az utolsó, most is csodálatosan kapott fa, majd ha kifogy a most is kevés zsír, akkor mi lesz? — kérdezte aggodalmasan. Nem tudtam rá mást felelni: Isten gondoskodni fog. Ezt ő így nem tudja elfogadni. Hát ez a hit?! Igen, de ... Óh, és itt, ezen a „de“n hányszor és hányáknál megakad, kudarcba fúl a talán nagyon is fennen hangoztatott, sőt esetleg másokkal szemben előnyösen kihangsúlyozott hit.

A mi szolgálatunk vállalkozásaival szemben az egyik legnyomósabb ellenérv, a testvérmunkánk engedélyezése éppen emiatt maradt el, hogy nincs anyagilag kellően megalapozva, mert „csak“ Isten ígéreteire épül. Ez szélhámossággal határos vakmerőség, de mindenesetre könnyelműség és fiatalos meggondolatlanság. Hát Isten ígéretei csak ennyit érnek? Hát nem hű az Isten, aki az ígéreteket tette?!

Közösségben beszélgettünk a győzelmes keresztyén életről. Arról tettem bizonyságot, hogy Jézus egészen bizonyosan nem járhatatlan útra küldte a bűnös asszonyt, amikor azt mondta neki: „Eredj el, és többé ne vétkezzél.“ Te nem vétkezel? — szegezték nekem a kérdést. Sajnos igen, de nem azért, mert járhatatlan az út, melyre Jézus elhívott, hanem mert enegdetlen és hitetlen vagyok. Ha én bűnbe esem, nem az derül ki, hogy nem igaz az Ige: „Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe,“ — hanem ellenkezőleg, az derül ki, hogy én nem maradtam Benne, én nem ismertem meg Öt, „aki bűnbe esik, egy sem látta Öt, sem meg nem ismerte Őt“, még én sem. Bukásaim, kudarcaim, bűneim nem Jézus győzelemre segítő erejének, vagy Isten ígéreteinek cáfolatai, hanem annak szégyenteljes bizonyságai, hogy én nem vettem komolyan Isten Jézusban tett ígéreteit a győzelemre vonatkozólag.

Ádventi hangulatokban áhitatoskodó „hivő“ testvérem, hogyan állasz a nem ember