Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-08-15 / 11. szám

nyírségi virrasztó 3 zött nincsenek ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag és patvarkodások, párt­ütések, részegségek, dobzódások és ezekhez ha­sonlók, melyek semmiesetre sem alkalmasak a lélek és test igazi békességének nyújtására. A lélek ápolásán kívül különben testi szó­rakozás is található itt, például a délutáni sza­badidőben, amikor a telep látogatói fürödnek, vagy vidám játékokkal szórakoznak. A folyó évi látogatásomkor két drága kis gyermek, egy 10 éves s egy 13 éves leányka is volt ott, kik­nek játékközbeni aranyos, boldog és hamisítat­lan kacagása bizonyíték volt arra, hogy az ő lelkűk és testük is megtalálja e helyen a szükségletét, pedig én azt hittem, hogy e hely a kisebb gyermekeknek kényszerrendszabály­ként alkalmazott javító, de úgy látszik, boldo­gan csalódtam. Ez a két kis leányka különben, a nap nagyobb részét kitevő lelkigondozás, igehirdetés, éneklés alatt, korát meghazudtoló arccal * és figyelemmel mélyedt el és semmi kétségem az iránt, hogy Isten Igéje az ő kicsiny szívükből sem tér meg üresen. Ez a Megbékélés Háza és én azért jöttem ide, hogy lélekben és testben egyaránt fel­üdüljek s kérem Istent, nagyon sok éven át se­gítsen ehhez hozzá ! Molnár József. | GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ Ami kimaradt. A Protestáns Szemle ez évi augusztusi számában Gaudy László, budapesti evangélikus hitoktatási igazgató „Evangélizáció evangé­likus egyházunkban“ címen érdekes és értékes cikket írt. Az evangélikus testvéregyház na­gyobb belső egységét és rugékonyságát mutat­ja ez a cikk, mert ímé ők már megtalálták a közös protestáns sajtóban is ennek a munká­nak ismertetését. Nálunk az evangélizáció két­irányú: Túróczy Zoltán püspök a lelkészek evangélizációját, vitéz Sréter Ferenc lelkész pedig' a gyülekezeti evangélizációt végzi, mind a ketten kétségkívül Istentől megáldottan. Hálával magasztaljuk Istent ezért a munkáért, mert minden bizonnyal Ö végzi azt választott eszközei által. Valami megjegyezni valónk mégis van. Ezt a megjegyzésünket azért tartjuk szüksé­gesnek megtenni, mert a fenti cikk közös pro­testáns lapban jelent meg és benne a szerző az evangélizációnak az evangélikus egyházban való megindulását történelmileg is ismerteti. Ebből a történelmi ismertetésből maradt ki va­lami, ami éppen közös protestáns szempontból igen lényeges. Hogy miért maradt ki, nem tudjuk. Vitatkozni nem akarunk, ezért csak a mi lapunk szerény keretében mondjuk el azt, ami amott kimaradt. Hiszen az se nagyon biz­tos, hogy „mi“ amott helyet kapnánk ennek közlésére, lévén csak félig-meddig elfogódot- tak. Hiszen még református egyházi lapjaink is agyonhallgatnak. A gyülekezeti evangélizáció a magyar evangélikus egyházban, mint vitéz Sréter Fe­renc munkája nem utolsó sorban éppen a Re­formátus Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága hatására indult el. Vitéz Sréter Fe­renc, mint a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség főtitkára érdeklődést mutatott a mi munkánk iránt. Az 1937. évi baráti talál­kozónkra, melyet Sződligeten a Megbékélés Házában tartottunk, őt is meghívtuk. Itt nyerte azt az elkötelezést, hogy amit mi a református egyházunkban végzünk, ő a testvér evangé­likus egyházban végezze. Az evangélikus Baráti Mozgalom 1937-ben meghívta Ecsedy Aladár tahitótfalusi lelkipász­tort és e sorok íróját, hogy nyári gyenesdiási találkozójukon ismertessék a gyülekezeti evan­gélizációt. Ennek a találkozónak főtémája az volt: Mit tegyünk? Ekkor terjesztették elő a fiatal, finn hatás alatt álló evangélikus lelké­szek a népfőiskolára vonatkozó terveiket. Itt született meg a nagytarcsai evangélikus nép­főiskola. Ekkor ismertettük mi a gyülekezeti evangélizáció munkáját és módszerét. Az álta­lunk előadottak igen nagy érdeklődést váltot­tak ki a Túróczy Zoltán, akkor még győri lel­kész és dr. Molnár Gyula közig, bíró vezetése alatt álló értekezlet tagjai leikéből. Előadásom­ban azt is megemlítettem, hogy már több evangélikus lelkésztől kaptam gyülekezeti evangélizáció tartására meghívást, amit azon­ban elvi okokból nem fogadtam el, mivel a gyülekezeti evangélizációt csak hitvallásos ala­pon lehet végezni. Az általunk előadottakat ez az értekezlet magáévá tette és azonnal gyakorlati lépéseket is tett azok megvalósítá­sára. A Baráti Mozgalom vitéz Sréter Ferencet felkérte, hogy kezdjen bele az általunk már kipróbált alapelveken és módszer szerint a gyülekezeti evangélizációba. így indult meg a gyülekezeti evangélizá­ció a magyar, evangélikus egyházban ! 1938 nyarán vitéz Sréter Ferenc ismét fel­keresett a Megbékélés Házában, hogy tapaszta­latairól és nehézségeiről beszélgessünk. Ez a közös beszélgetés is igen sok kérdést tisztázott s mindkettőnk szolgálatát megtermékenyítette. Boldog és Isten iránti hálával látjuk, hogy az általunk évek során kipróbált alapelvek őnáluk is jól beváltak, mert hiszen evangé­liumiak, Istentől valók és imádságból szület­tek azok. Az is hálával tölt el bennünket, hogy az általunk kidolgozott alapelveken és módszerekkel eleinte szintén nem hivatalos úton megindult evangélikus gyülekezeti evan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom