Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-08-15 / 11. szám

a. ii v .) eviuiyam. 11. Nyíregyháza, 1940. augusztus 15­NYÍRSÉGI ... a sötétség szűnni kezd é s az igaz világos­ság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felser­ken jűnk... Az éj­szaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGELIZÁCIÓS KÖZLÖNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Felelős szerkesztő: I Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. I BÉKEFI BENŐ I Előfizetési díja egy évre 1 ‘50 P. Telefon: 599. I oki. református lelkész. I Egyes szám ára 10 fillér. Fényűzés vagy életszükséglet?! A földi életben sokszor tragikusan össze­tévesszük egymással a fényűzési és életszük­ségleti cikkeket. Sajnos, református egyházunkban is ta­pasztalhatunk ilyenféle jelenséget. A legfonto­sabb lelkimunkáról könnyen kiállítjuk a bizo­nyítványt, hogy csak fényűzési cikk, nélkülöz­hető, vagy éppen gyanús, egyelőre tehát félre kell tenni. Csak később derül ki, hogy amiket fontosabbaknak, lelki életszükségleti cikkek­nek értékeltünk, keveset érők, hasznavehetet­lenek, hiábavalók. Természetesen a tévedé­sünkre csak későn jövünk rá, amikor már abból helyrehozhatatalan károk származtak. Tíz napot töltöttem el ismét Sződligeten, a Megbékélés Házában. Alkalmam volt újra meglátni és megtapasztalni Isten kegyelmét, amint Szent Lelke újjászülő erejével sok lel­ket a magáévá tett, bűneiből, nyomorúságából, megkötözött állapotából kiszabadított s úgy bocsátott vissza a világba. A sződligeti evangélizációs telep munkája, a református gyülekezeti evangélizáció barátai társaságának csak egyik, mégpedig a nyári szezonra szóló mukaága. Tíz-tíz napos össze­jöveteleire (turnusaira) az ország minden ré­széből sereglenek férfiak és nők, társadalmi, foglalkozási, sőt vallási különbség nélkül. Ez az egyetlen magyar református evangélizációs telep. A baráti társaság munkájának főrészét azonban a gyülekezeti evangélizáló munka, a lélekmentés szolgálata alkotja, mély egész éven át folyik. Evangélizátorok (ref. lelki- pásztorok) és evangélizáló testvérek mennek meghívásra az egyes ref. gyülekezetekbe, hogy ébresszék a bűn 'álmából a lelkeket, hogy tisz­tán és elegyítetlenül hirdessék az evangé­liumot. Sajnos, ez csak így VOLT!! Mert ez évi június 30-án, felsőbb egyházi rendelkezésre a nyíregyházai evangélizáló testvérházat, ahol az evangélizáló testvéreket képezték ki, fel kellett oszlatni és 9 testvért el kellett bocsátani. Több évi huza-vona után a felettes egyházi hatóság végre jóváhagyta ugyan a baráti társaság alapszabályát (s az belügyminiszteri jóváhagyásban is részesült) és hozzájárult működéséhez, de ugyanakkor az isteni szolgálatra repülni kívánó madárnak le­vágta az egyik szárnyát, az evangélizáló testvérházat. Ezzel megszűnt a lehetősége an­nak, hogy a határozott és komoly evangélizáló munka számára különlegesen előkészített mun­kásokat állíthassunk szolgálatba. Mert hangsú­lyoznom kell, hogy ez nem diakonisszaképzés volt, melyet áldásosán végeznek a már meg­lévő anyaházak! Szabad tehát dolgozni, de nem lehet munkásokat kiképezni. Olyanformán van ez, mintha azt mondaná valaki, hogy sza­bad a szőlőskertet munkálni, de szőlőmunkáso­kat kiképezni és munkábaállítani tilos. A baráti társaság természetesen engedel­meskedett a felsőbb parancsnak, bár akik a feloszlató rendelkezést végső fórumként ki­mondták, sem a nyíregyházai testvérházban nem jártak, (kivéve a tiszántúli püspököt, aki egy alkalommal rövid látogatást tett ottan), annak munkáját át nem nézték, az ott kiképzett testvéreket soha nem látták, azoknak a gyüle­kezeteknek (Nyíregyháza, Szeged, Szombat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom