Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-07-15 / 9. szám

dr. iirdi roll vin ur 1. (IV.) évfolyam. 9. szám. IEPECENI REF, FftSÜSU , HtíimíRi. {Nyíregyháza, 1940. julius 15 ... a sötétség szűnni kezd és az igaz világos­ság már fénylik. I. János 2:8. NYÍRSÉGI r VIRRASZTÓ ... ideje már, hogy az álomból felser­ken jűnk... Az éj­szaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGELIZÁCIÓS KÖZLÖNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. 1. Telefon: 599. Felelős szerkesztő: BÉKEFI BENŐ oki. református lelkész. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Elöfizelési díja egy évre F50 P. Egyes szám ára 10 fillér. • • Örökké halnak, de soha meg nem halnak. Medgyesi Pál „Lelki Ábécé“-jét vettem meg múltkoriban. Vonaton vettem elő, hogy „bblenézegessek“, de szinte mohó olvasássá lett a nézegetés. Igen megörültem a könyvnek. Sok áldást vettem belőle. Azóta már két csoporttal át is vettük a sződligeti Megbékélés Házá-ban. Hadd terjedjen a régi áldás mind szélesebb körben. Ebben a könyvben olvastam a címnek adott magyarázatot. Mi esik a gödölyéken ? — kérdezi a,z utolsó ítélettel foglalkozva. Felelete ez: „Örök veszedelem“. Majd jegyzetben írja oda: „Örökké halnak, de soha meg nem hal­nak“. — Kicsodák a gödölyék ? Az, kik nem hisznek. Nemcsak az nyilvánvaló hitetlenek, hanem azok is, akik csak színmutatók az ke­gyességben és annak erejét megtagadják“. A kárhozatnak ilyen megdöbbentő és fé­lelmetes meghatározását még soha sem hallot­tam vagy olvastam. Eszembe jutott néhány embernek szörnyű haldoklása, olyanoké, akik nem tudtak meghalni. Micsoda rettenetes ál­lapot ! Ö, és örökké ebben a rettenetes állapot­ban maradni! Még sohasem volt számomra olyan nagy öröm az, hogy Isten kegyelméből hihetek, mint mikor ezt olvastam. Mennyivel másabb a hit koronája, a hivő ember vége: „Aki hisz én- bennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal“. Legyen áldott az Isten, hogy nekem és velem együtt csalá­dunkban, barátaim között és ismerőseim köré­ben, az ö választottainak seregében sokunk­nak megadta azt a kegyelmet, hogy hihetünk Őbenne, Őneki. Ez által a hit által ettől az örök veszedelemtől menekültünk meg. Hálás örömöm mellett azonban összeszo­rult szívem is azok miatt, akik nem hisznek, családomban, barátaim között, ismerőseim kö­rében, e nagy világban, a földi egyház tagjai közül. Megértve a kárhozat mélységét és sötét­ségét, még elgondolni is rettenetes, hogy ezek oda jutnak, hogy ezek lesznek azok, akik örökké halnak, de soha meg nem halnak. Édes­anyák, édesapák, testvérek, munkatársak, ba­rátok, rokonok, nagy urak s szolgák, jóravaló s becsületes emberek sorsa lesz, „csak“ azért, mert nem hisznek, mert megvetették az Isten bizonyságtételét, mellyel bizonyságot tett az Ő Fiáról: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban“. Rajtad mi esik majd ama napon ? Veled mi lesz a testi halál után ? Isten kivételt nem tesz, mert ö nem személyválogató. Az Ige megáll: „Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivel­hogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának ne­vében". Keressed és kérjed az igaz hitet, hogy azok között ne legyen sorsod, akik örökké halnak, de soha meg nem halnak. BÉKEFI BENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom