Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-07-01 / 8. szám

c. iKäPtnr t©w 35KBKSCKH. Roll I. (IV.) évfolyam, o. szám. íiimÍM, Nyíregyháza, 1940. julius 1. ... a sötétség szűnni kezd és az igaz világos­ság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felser­ken jűnk... Az éj­szaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI E VANGÉLIZ ACIÓS KÖZLÖNY Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Felelős szerkesztő: I Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. I BÉKEFI BENŐ Előfizetési díja egy évre 1*50 P. Telefon: 599. I oki. református lelkész. I Egyes szám ára 10 fillér. Ab a sokat emlegetett közösség. Minap beszélgettem valakivel, aki néhány hónapja elindult az Űr követésére nagy öröm­mel és erről ő boldogan tett bizonyságot, de most újra elöntötték régi bűnei, mintha nem nyert volna szabadságot a Krisztusban. Beszél­getés közben mentegeti magát, leghatásosabb­nak szánt mentsége: ,,Nem találtam megfelelő lelki közösséget“. így aztán kiderül, hogy nem is ő a hibás, hanem a közösség. Panasszal teli levelet kaptam. Az egész levél arról szólt, hogy mennyi nyomorúságba jutott a levél írója a „közösség miatt“. Nincs elég szeretet a testvérekben, lenézik a mási­kat, sokat pletykálnak stb. Általában megfigyeltem, hogy sokkal töb­bet tulajdonítanak ma a keresztyén emberek a közösségnek, mint amennyit lehet és érde­mes. Próbáljunk most nyíltan szemébe nézni annak a sokat emlegetett közösségnek. Isten Lelke és az evangéliumi Ige kétség­kívül közösséget teremt, mert ahol jelen van­nak valóságosan, ott közösségre kerülnek a lelkek, mert hiszen az evangélium hirdetésének egyik gyümölcse János szerint éppen ez a kö­zösség. „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk és pedig a mi közöségünk az Atyával és az ö Fiával, a Jézus Krisztussal“. A keresz­tyén közösség azonban nem jutalom, nem cél, nem kijáró juss, hanem feladat, gyakorlótér, kereszt. Feladat, mert létrejöttében enyém az emberi főszerep, mert az új parancsolat engem kötelez el a másik szeretésére. Jézus nem azt ígérte, hogy engem fognak szeretni, hanem azt parancsolta, hogy nekem kell szeretnem a másikat, a többit, még pedig úgy, ahogy Ö szeretett engem. Gyakorló tér, mert éppen a közösség adja a legvalóságosabb alkalmakat naponként arra, hogy megtagadjam magamat, hogy ne nekem szolgáljanak, hanem én szol­gáljak mindenkinek, hogy utolsó lehessek. Ke­reszt, mert szenvedéssel jár, mert nem megy egykönnyen, mert el kell szenvednem a töb­bit szeretetben. Az így felfogott közösség való­ban igen sok áldást jelent a benne élő tagok számára. De az így felfogott közösség nem le­het ürügy a vétkezésre, a felelősséget a közös­ségre hárítva át, s nem lehet magyarázat az én nyomorúságomra, hogy így az engem sajná- lás mások megítélése legyen. Az a sokat emlegetett közösség azért hi­bás, mert bálvánnyá lett. Óh, sok keresztyén­nek fontosabb a közösség Krisztusnál. Hány­szor halványul el az Istennek való engedel­messég a közöséghez való „hűség“ miatt. Hányszor gát az a sokat emlegetett közösség a „mások“ elfogadása és szeretése útján. „Isten vele van, — mondotta nekem valaki — de én nem lehetek vele, mert nem hozzánk tartozik“. Napokban mondotta el nekem valaki, hogy kö­zösségében imádkozott valakiért s a közösség vezetője az imaóra után felszólította, hogy máskor azért ne imádkozzék, mert nem hoz­zájuk tartozik. Az ilyen közösséget nem Isten Lelke hatja át és így értelme sincsen. Vigyázat hát azzal a sokat emlegetett kö­zösséggel ! BÉKEFI BENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom