Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
5 A verbálizmus és a tankönyvek A világháborút követő két évtized alatt a gyakorlati pedagógia legkedveltebb problémája a tanítás módszere, legáltalánosabb célkitűzése pedig a cselekvő szellemű iskola megvalósítása volt. A pedagógiai módszer átalakulását és a cselekvő szellem előtérbe nyomulását nem a véletlen vagy a divat szeszélye, még csak nem is tisztán a neveléstudomány újabb tanai, hanem mindenekelőtt társadalompolitikai okok magyarázzák meg.1) Az első világháború utáni Európa ugyanis az egyéniséget fejlesztői szabadságra és önállóságra nevelő, cselekvő szellemű iskolában vélte megtalálni a maga sajátos szellemének megfelelő iskolatípust. Egy idő óta azonban úgy látszik, mintha az önálló cselekvést hirdető munkaiskola napja hanyatlóban lenne, s módszere mindinkább háttérbe szorulna, hogy lassankint mind több teret engedjen át a rend, fegyelem és engedelmesség jelszavain nyugvó pedagógiának. Mesz- sze vezetne, és e dolgozat célkitűzésein kívül esne azoknak az okoknak a felfejtése, amelyek e folyamatot megmagyarázzák. Ez alkalommal meg kell elégednünk annak a ténynek egyszerű megállapításával, hogy a munkaiskola napja, ha még nem is áldozott le teljesen, ami egyébként nem is volna kívánatos, a zeniten már valószínűleg túljutott, s — amint ilyenkor történni szokott, — a hívők száma csökkenni kezd, lelkesedésük lohad, hangjuk elhalkul. Ez az átmeneti időpont különösen alkalmas arra, hogy a cselekvő szellemű iskola fontosabb problémáit megvizsgáljuk, s azokról bírálatot mondjunk. A cselekvő szellemű iskola talán semmit sem kárhoztatott annyira, mint a régi iskolában uralkodó verbálizmust- s ezzel ösz- szefüggésben a tankönyveknek a tanításban játszott nagy szerepét. Az alábbiakban ezzel a problémával fogunk foglalkozni. Előbb arra a kérdésre igyekszünk feleletet adni, hogy milyen okok idézték elő a verbálizmus kifejlődését, s hogyan akartak a cselekvő
