Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1939
21 élet küzdelmeire hív el, állandó, meg nem alkuvó és félre nem érthető harcokra. Ez jelenti az önzetlen munkásságot és rendíthetetlen tevékenykedést mások javáért, ha k.ell, önmagunk elégését és elégetését is fáradozásainkban. Ezeknek a jellemvonásoknak összesége, határozottsága jelenti az evangélikus nevelői szellemet, ez tölti be az evangélikus iskolát a maga színességében. Ehhez fűződnek mindazon gondolatok, irányok és törekvések, amelyek az evangélikus nevelőiskola fegyelmének őszinteségében és szabadságában megnyilvánulnak, ez jelenti a cselekvőszellemű tanításnak és módszernek érvényesülését, ez a szeretet szavának és érzésének diadalát minden más pedagógiai fegyver felett, S ez jelenti alapjában véve az igazi nevelőiskolát is. Nyugodt lélekkel merjük állítani, hogy a nevelőiskola szelleme egyedül az evangélium érzés gondolatvilágával valósulhat meg igazán és tökéletesen. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy a szellemében evangélikus iskola áll a nevelőiskola általános jellegéhez a legközelebb. Benne azok a lelki tényzők jutnak döntő szerephez, amelyek nélkül eredményes nevelést el sem képzelhetünk. Mert ahol őszinteség, szabadság, íelelősség- érzés és bűntudatosság nincsen jelen, ott emberi hatalom ülhet csak tort, tarthat ídeig-óráig tartó sikerekre számot. Amikor tehát a szülők evangélikus iskolába adják gyermeküket, számolniok kell ezekkel a jellegzetességekkel, amelyek mindenkire nagyon súlyos feladatot rónak, különöskép pedig a szülők,re. Nekik kell elsősorban gyermekük előtt jó példával megmutatni, hogy mindazoknak az erényeknek ők is részesei: azaz őszinték, felelősségteljesek, bűntudatosak, s az Isten igéjében megkötött szabadság hűséges követői. Hogy ezek az erények nem ellenkeznek az emberi erények legmagasztosabbjaival, nem lehet kétséges, Hogy ezek az erények egy szebb nemzeti jövendő előkészítői lehetnek, senki ellen nem irányulnak, de mindenkivel együtt képesek élni és dolgozni, bárki előtt világos lehet. Ezek azok az általános szempontok, melyekben a szülő és nevelőiskola egymáshoz való viszonyát most kifejteni szükséges volt. Egy célt szolgálnak ezek; minél tökéletesebb gyermeknevelést. Hogy erre nemcsak egyénileg van szükség, hanem általános nemzeti közérdek is ezt kívánja, felesleges magyarázni. Az iskolának a szülői házzal minden ponton egyetértő és irányító szelleművé kell válnia. A szülőnek nemcsak megértéssel, de teljes bizalommal, odaadással kell a nevelés munkájában az iskolát támogatnia, s gyermekéért minden komoly áldozatra képesnek kell
