Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1939
12 mint maga a szülői ház. Egymás nélk.ül nem lehetnek el. így hát az első és legfontosabb teendő: állandó érdeklődés a gyermek iránt. Ám keressenek fel minden tanárt azért, hogy a gyermekük osztályzatairól meggyőződést szerezzenek. Ám beszéljék meg velük azt, hogy mit kell tanulmányi szempontból végezniök a gyermekkel, de aki csak, ezt végzi el, az negyedében teljesíti szülői kötelességét. A gyermek lelke elsősorban a szülőre van bízva, az ő felelősségéből, érdekében való ténykedéséből a gyermek sokkalta többet tanul, mintha előveszi a gyermeket időnként és lelki prédikációkat ad neki. Nem prédikáció kell az ifjúnak,, hanem példa, tett. Jaj annak a szülői háznak, mely nem tud példát adni és példával szolgálni, de diáknyelven szólva: „lelki fröccsökkel" ellátja bőségesen gyermekét. Ezekben azután hivatkozik áldozatokra, nagy gondokra, nehézségekre, amiket az ifjú talán lát, érez, de egészen felfogni nem képes lelki alkatánál fogva. De mihelyt érzi, látja, hogy foglalkoznak vele, törődnek az ő kis ügyeivel is, kérdéseit komolyan veszik, mihelyt érzi, hogy valaki ő is, akivel érdemes időt tölteni, s bizalommal, őszintén foglalkozni, megnyílik, őszintesége, hódolata, s odaszórja hálás szívével egész lelkét, mindenét nekünk. Ezt az őszinteséget megnyerni, ezt a bizalmat elérni, higgyük el, a legnagyobb kincs a világon, mert benne olyan szeretetre teszünk szert, mely a gondokat pehelykönnyűekké teszi, mely az élet nehéz óráit is áldással vonja be. A szülőnek tehát elsőrendű kötelessége az iskolában azt mindig megkeresni, s minél gyakrabban érdeklődni a gyermek iránt annál, akire a lelki fejlődés iskolai irányítása bízva van: az osztályfőnökkel állandó szoros kapcsolatot kell fenntartania. Ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy azért, mert Isten gyermekkel áldott meg minket, már birtokában vagyunk mindazon értékeknek, melyek a gyermek neveléséhez szükségesek. A gyermeknevelés sok áldozatot és még több fáradságos munkát igényel. Ebben az osztályfő, épen azért, mert ismeri a gyermek fejlődési irányait, tárgyilagosan nézi a gyermeket, igen jó irányító és tanácsadó szerepet tölthet be. A szülőnek nem kell ettől tartózkodnia, mert az iskola és az osztályfő mindig csak a gyermek érdekét tartja szeme előtt. Lelki kérdésekben szüksége is van arra, hogy tárgyilagos bírálótól lássa és tapasztalja a gyermekének megfelelő helyes irányokat. Kétségtelen, hogy a tanárok sem jósok, még kevésbbé jövendőmondók, de nem lehet kétséges, hogy a gyermek lelki fejlődése sokkalta egyenesebb vonalba juthat, ha ezt az alapelvet megtartjuk. Az iskola azért van itt, hogy a gyermeket nevelje, illetve annak nevelésében eredményesen közreműködjék.
