Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1938
50 Március 7. Katonai tűzgépek bemutatása a gyalogsági laktanyában. Március 15. Ünnepi istentisztelet után dísztermünkben tartottuk meg szabadságünnepélyünket a következő műsorral: 1. Vincze, Magyar visszhang. Zenekari kísérettel előadja a vegyeskar. 2. Petőfi, Nemzeti dal. Szavalja Vityi Tibor VIII, o. t. 3. Liszt, Ünnepi dal. Énekkar. 4. Pályadíjnyertes ünnepi beszéd. Irta Salzmann György VIII. o. t. A szerző betegsége miatt elmondta Molnár Pál VIII, o. t. 5. Jelentés a Kossuth- és a Petőfi-pályázatról. 6. A pályadíjak átadása. 7. Részletek a pályadíjnyertes művekből, felolvassák a szerzők. 8. Reményik, Petőfihez. Szavalja Vityi István VII. o. t. 9. Kossuth-induló. Előadja a zenekar. 10. Himnusz, Ezidei Kossuth-pályatételünk ez volt: Felvidéki nemzetiségeink szerepe az 1848—49-iki szabudságharcban. A pályatételre két munka érkezett. A bíráló bizottság jelentése így szólt: Az 1. pályamű jeligéje: Élet vagy halál. A pályamű írója lelkiismeretesen fogott hozzá az adatgyűjtéshez. Dolgozatából kícsendül az erős magyar érzés, faji szeretet, s ez mint vezérfonál húzódik végig egész dolgozatán. Mindjárt bevezető soraiban élénken vázolja még negyedik elemista korának emlékeit, amikor először látta a Feszti-körképet, Munkácsi: Honfoglalását, aminek látása felkeltette benne a magyar múlt ismeretének vágyát, s a nemzetiségi kérdés iránti érdeklődését. Ez a gondolat úgy látszik megragadta a pályamű szerzőjét, s tizenkilenc oldalon keresztül tárgyalja Magyarország nemzetiségeinek betelepülését, a magyarok és a nemzetiségek viszonyát. Ez a rész azonban nem tartozik a dolgozathoz. Az egész csak bevezetésnek számítana, de ott sem tartozik a tárgyhoz. A 19. oldaltól kezdve tárgyalja csupán a tulajdonképeni kérdést. A dolgozatnak ez a része jó. Elég részletesen tárgyalja a felvidéki pánszlávizmus történelmét, Kollár János, majd Hurbán törekvéseit, a kamarilla titkos aknamunkáját, majd az egész vállalkozás csődjét. Élénken mutat rá azokra az okokra, amik a tót- ságot a magyarok melletti kitartásra ösztönözték, s szerepüket a szabadságharcban. Röviden beszél a ruténekről, legkevesebbet a zipserekről, de amit mond az jó. Befejezése lendületes.
