Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936
6 békességben, családja tagjainak szeretetétől övezve éri utói a halál 1937. február 26-án. Temetése február 28-án volt Budapesten, melyen az iskola küldöttséggel képviseltette magát és koszorút helyeztetett ravatalára. Teltsch Kornél szerény megjelenésű, befelé élő, derűs kedélyű tanárember volt. A jó pedagógusnak minden jellemvonását magában hordotta. Mintha csak megtestesítője lett volna a szepességi ember lelkének, mindaz a sok szép vonás megtalálható volt hivatalos munkájában, magénérintkezésében, amelyek annyira jellemzői a mi- „cipszer“ testvéreinknek. A tanítványok azért szerették, mert nemcsak tanította, hanem nevelte is őket. Nem a tanár felsőbbrendűsége nyilatkozott meg tanítványaival való kapcsolatában, hanem az apa szeretete, aki — ha kellett — tudott kemény is lenni, de aki minden ténykedésében azt kereste, hogyan tudja az életre előkészíteni, szellemi és erkölcsi tartalommal megtelíteni azok lelkét, akiket a Gondviselés rábízott. És a tanítványokhoz aláhajló szeretetével nagyon sok ifjú szívet nyert meg magának. Tanártársai szerették egyenes, őszinte, nyílt lelkületéért. Nem a közös munkatéren robotolók társa, hanem a nemes eszményekért ideálisan küzdők osztályosa volt. Nyílt, tiszta szemébe oly jól esett belenézni, kezét olyan jó volt megszorítani, mert éreztük, hogy Teltsch Kornél munkatársának, barátjának lenni jó dolog. És a tanári rend, ezzel kapcsolatosan pedig iskolánk is örömmel állapíthatja meg, hogy társadalmi érintkezésében nemcsak a szülők körében, hanem szélesebb körben is elmélyítette a tanári tekintélyt, tisztességet szerzett a tanári névnek. Méltán megérdemli, hogy emlékét a magyar tanárság is megőrizze, mint ahogyan megőrizzük mi is, s hálás kegyelettel emlegetik nevét tanítványai is. Sírja felett el nem múló kegyeletünk virraszt. / Benigny Andor.
