Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936
19 fenntartott nemzeti nyelveknek. A természettudományok s a modern nyelvek mind több és több teret kaptak az iskolában. A történelem tanítását a népszabadság szelleme hatotta át. Az iskola úgy hitte, hogy ezzel eleget is tett a kor követelményeinek, az ugyanis csak lassan kezdett kiderülni, hogy nemcsak a tanítás anyagát, hanem a tanítás módját is meg kell reformálni, mert hiszen a régi iskolának nemcsak a tananyaga, hanem módszere is a rendi társadalom szellemi szükségleteinek megfelelően alakult ki, tehát a demokratikus polgári társadalom szellemével összhangban nincsen. Az első és legszembetűnőbb változás az iskola célkitűzésében következett be. Amíg a régi iskola tudást akart adni, addig az új a gyermek szellemi képességeit igyekezett kifejleszteni. A századforduló táján felbukkan a formális képzés gondolata. Az iskola ez első lépése a társadalmi rend változásából származó szükségesség volt. A rendi társadalomban hozzávetőleges biztonsággal mindenki megállapíthatta, hogy milyen pozíciót fog betölteni, tehát azt is, hogy milyen ismeretekre lesz szüksége. A demokratikus államban ez sokkal kevésbbé lehetséges, mert a szabadabb mederben folyó élet hullámzása a szerencsés vagy tehetséges embert egészen alulról is felemelhette, viszont szerencse, vagy tehetség hiányában a felüllévőt is alulra dobhatta. A demokráciában nemcsak az egyén mozgási lehetősége sokkal nagyobb, mint a rendi társadalomban, hanem — ami ezzel együtt jár — az egyének kölcsönhatása is lényegesen szövevényesebb, összetettebb és kiszámíthatatlanabb. Ebben a társadalomban alig lehet tudni előre, hogy kit hova fúj a sors szele, tehát milyen tárgyi ismeretekre lesz szüksége. Ez az oka annak, hogy a demokrácia iskolája többé nem ismeretek nyújtására, hanem olyan képességek kifejlesztésére helyezi a súlyt, amelyek birtokában az egyén bárhol megállhatja helyét. 2. Az iskola célkitűzésével együtt átalakult természetesen a módszer is. A régi iskola növendéke passzív volt, az új iskolában a tanulók aktív szelleműek. Ez egészen természetes is, hiszen a demokratikus állam polgáraitól nemcsak azt kívánja, hogy pasz- szíve engedelmeskedjenek a törvényeknek, hanem azt is, hogy szavazati joguk gyakorlásával a közügyek irányítására is hatást gyakoroljanak. A demokratikus államban nemcsak a politikai, hanem a társadalmi élet is aktív tevékenységet kíván az egyéntől, mert az olyan demokrácia, amelyben a polgárok nem akarnak maguktól cselekedni, hanem másoktól vezettetni, magában hordja bukása csiráit. Az egyén cselekvő magatartása tehát a
