Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
6 Mindez pedig nem ellenkezik azzal, amit az iskola kötelességeként fentebb említettünk, mert a feladatok összeegyeztethetők azokkal a lelki adottságokkal, amelyek az ifjúság jellegzetes vonásai, s »az ifjúság életretörését nem letörni, félrevezetni, hanem az örök és nagy tények alapos és bizalmas feltár rásával irányítani kell valóságos életfeladatának betöltésére«. Nem az elvekben van tehát a hiba, hanem abban, hogy azok élettel dokumentálása mindig elmaradt. Az uj szellemű iskolában tehát a nevelői gondolkozást kell elsősorban felülvizsgálni, s »a nevelők előtt az a súlyos feladat áll, hogy leikükön és életükön keresztül kell megjelenniük az igazi értékeknek az ifjúság előtt. Az összes nemzetnevelő tényezőknek kell ezt végrehajtanak önmagukon — írja Makkai —, másképen kell látniok a multat, a világot, az embert, a jövőt, másképen kell felelniük az ezekre vonatkozó kérdésekre, mintahogy az ősök dicsőségében sütkérező honfi büszkeség, az eszményiden és gőgös tudomány, és az erkölcsi kétszínűség feleltek«. A mai ifjúságnak nem imponálnak a puszta tekintélyek, de lelkűkben lakozó ősi sajátságkép keresik és szeretik a hódolatot és szolgálatot. Ennek a hódolatnak és szolgálatnak azonban egyetlen eszményképe van csak: a Szeretet. Ez a Szeretet az iskola uj szellemének egyetlen feltétele, ez az erkölcsi, értelmi és akarati nevelés egyetlen kiapadhatatlan erőforrása is. Mert ha ebből táplálkoz- hatik az ifjúság, ha ebből megértést és bizalmat meríthet, úgy meg fogja találni azt az Eszményképet is, ami ma minden pedagógia legfőbb vára: az Ut, Igazság és Élet megváltó mélységét. 2. A fentebbi, inkább elméleti alapot adó célkitűzésben korunk magyarságának egyik élő lelkiismeretére hivatkoztam, s úgy érzem és hiszem, pedagógiai állásfoglalása nemcsak a keresztyén vallásnak, hanem legfőképen a mai zilált és minden erkölcsi, anyagi hatalomtól megfosztott emberi lélek egyedüli mentsvára lehet, ahová nyugodtan menekülhet el egy szebb és jobb, biztosabb jövő Ígéretében. A következőkben azokra a gyakorlati utakra mutatok rá, amelyek ezt az elméleti elgondolást megvalósíthatják, s amelyek már részben folyamatban is vannak. Prohászka Ottokár 1910-ben tartott akadémiai székfoglalójában (Az intellektualizmus tulhajtásai) a következőket irta: »Az élet súlypontja: a tett. Az értelmi kultúra egyoldalúsága
