Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
47 A kitűzött határidőre két pályamunka érkezett be. 1. »Wenger-Polak dwa bratanki« jeligés munka szerzője öt forrásmunkát használt. Lendületes bevezetés után, az ide vonatkozó források alapos áttanulmányozása alapján szerkeszti meg munkáját. Az egész mű szerkezete jó. Felosztása arányos. Elég részletesen tárgyalja az Árpád-kor, majd az Anjou-kor kapcsolatait. Legrészletesebb tárgyalást a török hódoltság korából nyújt, de a mű terjedelméhez képest behatóan kiterjeszkedik a Lengyelország felosztása utáni, a szabadságharc és a világháború korában fennálló kapcsolatokra is. Stilusa gördülékeny, folyamatos, néhol értekezésszerü, kár, hogy sok benne a germa- nizmus. A munka főhibája, hogy tulröviden igyekszik tárgyalni az egyes korokat s igy az olvasottak ügyes összefoglalásán kívül — bár megpróbálkozik vele — önálló Ítéletet alig nyújt. Az egész dolgozat 33 kézírásos oldal. 2. »Szabadság-Testvériség« jeligés munka szerzője hét forrásmunkát használt. Az anyaggyűjtés terjedelmében, átgondolásában nagyobb munkát végzett az I.-ső számú pályamű szerzőjénél. 23 oldalon nagy részletességgel tárgyalja az Árpádkor viszonyait, mélyebben járó megértéssel, az események bőséges felkarolásával igyekszik kimutatni a két nemzet történelmi kapcsolatát. Maga az Árpádkor majdnem annyi anyagot nyújt, mint az előbbi dolgozat. Hasonló alapossággal dolgozza ki a mohácsi vész utáni kapcsolatot — ez a rész maga 25 oldal, s benne nem elégszik meg tisztán a magyar-lengyel kapcsolattal, de elég részletesen kiterjed a svéd, oláh, török befolyásra és kapcsolatra is. A munka aránytalanságát idézi elő, hogy ezzel szemben elég részletesen tárgyalja ugyan az Anjou-Jagelló-kort, de már csak érinti a Lengyelország megszállása utáni időt. Az egész mü azt a benyomást kelti, hogy szerzőjének az újabb kor áttanulmányozására már nem volt ideje. Hátránya az előbbi dolgozattal szemben, hogy stilusa egyszerű, kronológikus. Viszont magyarosabb. Az egész mü terjedelme 76 gépelt oldal. Összevetve a két dolgozatot, a biráló-bizottság úgy látja, hogy bár az I. sz. dolgozat elolvasásra tetszetősebb, a 2. sz. munka történelmi szempontból sokkal értékesebb. Ezek alapján a bíráló bizottság a tanári kar utján azzal a javaslattal járul a kormányzótanács elé, hogy a »Szabadság- Testvériség« jeligés munka szerzőjét részesítse a pályadijban,
