Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1932
6 Az 1892. évi nagy tiszai árvíznél előleget kért Krúdy Gyula a Pesti Naplótól s a sajtóiroda kiköltözött Rakamazra, hogy a helyszínéről küldözgessék tudósításaikat. Gyalog rótta az utat a kis karaván s három napig tiszaparti korcsmák savanyú illatu ivószobáiban körmölték színes riportjaikat, melynek hegyaljai borban kifejezett ellenértékét az árvizfenyegette csárdákban fogyasztották el. Az ilyen kirándulás azonban nem maradhatott titokban s hamar magára vonta az iskola figyelmét is. Talán az is siettette a sajtóiroda leleplezését, hogy egyidő- ben már fantasztikus hírek keltek szárnyra a Nyírség fővárosából. Moravszky Ferenc igazgató ur még emlékezik rá, hogy a pesti lapok a következő napihirt közölték : »Nyíregyházán óriási szélvihar dühöngött; a katholikus templom tornyáról leszakította a súlyos keresztet s hatalmas robajjal a földre vetette. Csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy emberéletben kárt nem okozott«. A gimnázium tudós tanárai most már hamarosan felfedezték e csodahireket világgáröpitő titkos sajtóirodát és elvették pecsétjüket, a főnök urat és csatlósait szigorú büntetéssel belekényszeritették az iskolai rendbe. De Krúdy Gyula bohém természete, mely a koporsóig sohasem hagyta el, a szigorú fegyelem dacára is újra fellángolt. Megszökött a szülői háztól és Debrecenbe utazott, ahol elszerződött valamelyik ottani napilap szerkesztőségéhez. Édesapja, mikor néhány napi keresés után végre rátalált az elveszett fiúra, Porubszky Pált, a magyar irodalom hires tanárát és fia akkori osztályfőnökét, kérte meg, hogy rakoncátlan fiának lelkére beszéljen. Nem is maradt hatás nélkül a bölcs tanári intelem, mert Krúdy Gyula az 1894—95. tanévben közepes eredménnyel ugyan, de mégis elvégezte gimnáziumi tanulmányait. Talán nem lesz érdektelen felemliteni, hogy a magyar irodalom későbbi elismert nagyságának magyar érettségi Írásbeli dolgozata elégséges osztályzatot nyert. Közben azonban nem szűnt meg irodalmi tevékenysége. Most az Ország-Világban jelennek meg cikkei. Ezekben már kiszélesül látóköre, megfigyeli a városban mozgó érdekes embertípusokat; kitűnő rajzban örökíti meg Gerzsábeket, a temetkezési szolgát, aki közismert alakja volt Nyíregyházának. Érettségi után Pestre költözött és megkezdte a magyar író életének kálváriáját. Az itthon maradt csatlósok éber figyelemmel kisérték uj környezetében irodalmi sikereit. A régi sajtóiroda három munkatársa égi útjában jóval megelőzte főnökét, de most Krúdy Gyula is utánuk költözött, utolsó útjában *
