Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1932

5

Ü volt tanulótársai között leghosszabb és legfiatalabb. Fejét már akkor is görbén tartotta, ami nála nem rossz szokás, vagy születési hiba volt. Egy téli reggel Kállói-utcai házuk előtt sikálkózott a friss jégen, — ez a hosszú sárga ház akkor a inai Klekner-szanatórium helyén állt s valami kiálló rögben elbotlott és megütötte magát. Ennek a szerencsétlen bukásnak emlékéül tartotta örökre ferdén a fejét.

Szenvedélyesen szeretett olvasni. Amikor hozzájutott Eugéne Sue francia regényiró 16 kötetes nagy regényéhez : a Bolygó zsidóhoz, — Baruch Jenő kölcsönözte oda apja könyvtárából, — két nap alatt pihenés nélkül végzett vele. Ilyenkor félretett mindent : tollat, iskolakönyvet és képzeletvilága már eljövendő mesék szép szálait szövögette.

Iskolai újságot is szerkesztett »A nagy dob« hangzatos cime alatt, de valószinüleg előfizetők hiányában csak egy kézzel Írott száma látott napvilágot. A címlapot Imre János rajzolta, a Nyírvíz Szabályozó Társulat mai igazgatója. Dobot verő hajdút ábrázolt a rajz, ahogyan annak figurája a Vas Gereben regények füzetes kiadásán látható. De e sikertelenség nem vette el Krúdy Gyula lapszerkesztő kedvét. A »sajtóiroda« közreműködésével, mely a diákfantáziának és merészségnek volt érdekes vállalkozása, hamarosan uj lapot szerkesztett s most már a nyomtatott betűt is besorozta fegyvertárába. A Szakácsi-féle házban, — ma is ott áll ez a kiugró öreg hajlék a gimnázium előtti utcasarkon, — szegényes kis nyomda tengődött. Talán egyéb munkája se volt, mint Krúdy Gyula lapja, melynek ő volt szerkesztője, kiadója, ügynöke, néha egyedüli olvasója is. A szerkesztés munkájának emésztő gondját plykor- olykor Géczy Géza osztotta meg vele.

Ők ketten alkották egyébként a »sajtóiroda« magvát is, melyhez hasonló még nem igen működött középiskola falai között. A mi vállalkozó szellemű fiatal iró diákunk korán felfedezte a pénzkereseti forrás ama fajtáját, mely fővárosi ylapok tudósításából szedte le korai gyümölcseit. Négy osztálytársával, a már említett Géczy Gézával, azután Szlaboczky Ernővel és Krecsák (későbben Krecsányi) Lajossal szorgalmasan küldözgették Nyíregyházáról és környékéről a napi élet újdonságait. A Pesti Napló és a Pesti Hírlap akkoriban öt krajcárt fizettek soronkint vidéki tudósítóiknak. A csatlósok, igy nevezte Krúdy Gyula sajtóirodájának belső munkatársait, mint szorgalmas méhek, gyűjtötték a híranyagot s a honoráriumból három krajcár a sajtófőnököt, kettő pedig a csatlósokat illette meg.