Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931
Kozák István ■■ 1 Eredményekben gazdag tanári működésének 30. évében, fél évig tartő súlyos betegség után, tanártársaitól és tanítványaitól távol, 1931. augusztus 7-én örök pihenésre távozott Kozák István. A munka teréről távozóktól való búcsúvétel mindig fájó érzésekre hangolja a lelket, ez a fájdalom pedig annál súlyosabb, minél bensőségesebb volt az a kapocs, amely az életben összefűzte a távozókat áz ittmaradókkal. És ha csak ezt a kapcsot tekintjük, ha a tanártárs iránt érzett megbecsülés, szeretet volna az, ami emlékezésre indit, Kozák István távozása csupán ebben a vonatkozásban ís mély részvétet ébreszt. Nem a hivatali közösségből eredő megszokottság, hanem kiegyensúlyozott életének mindnyájunkra meleget árasztó derűje, példát szolgáltató lelkiismeretessége, a kötelességteljesítésnek elsősorban önmagával szemben való gyakorlása s az ideálokért való önzetlen lelkesedés és szolgálatra készség azok a tényezők, amelyek külön-külön is önmagukban, együttesen pedig megsokszorozva arra indítanak a róla való emlékezés pillanatában, hogy vallást tegyünk emberi értékeiről s emlékét lelkűnkben s az iskola történetében hálás kegyelettel őrizzük meg. Szaktárgyaiban, a rajzoló mérían'oan, szabadkézi és művészeti rajzban elért pedagógiai és didaktikai eredményeiről a 3 évtizedes tanári működésére eső főigazgatói látogatások jegyzőkönyvei, de még inkább a tanítványok ezrei tehetnek tanúságot, akik közül nem egy tőle tanult kifinomodott ízlést, szépért való lelkesedést s lett ez az útravald művészi pályafutásukon iránymutatójuk. És amikor az uj tanterv szükebb korlátok közé vonta munkakörét, a mértani rajznak önálló tárgyként való oktatása megszűnt, nem szaktárgy tanításra is készséggel vállalkozott s mert önmagával szemben volt mindig a legszigorúbb a kötelességteljesítés terén, a gondos előkészítő munka által páratlan szakszerűséggel találkoztunk ebben a munkájában is.
