Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931
9 rozását, aki e fogalmon a történelmi fejlődés folyamán kialakult és felgyűlt szellemi és anyagi javak összeségét érti. Bennünket azonban a műveltség nem objektiv, önmagában vett értelmezése érdekel, hanem annak szubjektív, emberre vonatkoztatott alakja, rnásszóval a műveltségnek az a formája, amelyet egy úgynevezett művelt embernél találunk. Még egyszerűbben : ki a müveit ember ? A kérdésre igy felelhetünk: művelt ember az, aki az őt körülvevő világot (és benne önmagát) minél teljesebben megérti. Általános műveltség pedig a műveltség azon formája, amely az élet általános, mindnyájunkat érintő jelenségeinek megértésében áll. Amíg a primitiv ember előtt a természet élete a csodák tárházaként, az emberi társadalom szociális, tudományos, művészeti és egyéb problémáinak összefonódó szálai pedig valóságos labirintusként jelentek meg, addig a művelt ember az ok és okozat láncolatán haladva, megtalálja a jelenségek természetes magyarázatát, azaz megérti azokat. A műveltség e meghatározásából folyik annak folytonos átalakulása, mivel maga az élet, amely bennünket körülvesz, szintén állandóan átalakul. Amint az ó, közép, uj és legújabb kor élete és ismeretköre különböző volt, úgy különbözik egymástól e korok általános műveltsége is, amiből önként következik, hogy az iskolának időről-időre számot kell vetni az élet alakulásával. Az igy értelmezett műveltségnek két különböző kelléke van: 1. pozitiv tényismeret, vagy tudás, 2 bizonyos formális értelmi képességek, amelyeket közös néven talán leghelyesebben Ítélőképességnek lehetne nevezni. Hasonlattal élve, talán azt mondhatnám, a műveltség palotájának megépítéséhez kellenek téglák és kell képesség, amellyel e téglákat összerakjuk. Most nézzük, hogy mennyiben járulnak hozzá a klasszikusok e kellékek gyarapításához Az élet problémákkal vesz bennünket körül, amelyek az utcán és otthonunkban egyaránt hozzánk sarlódnak. Egyik oldalon a természet jelenségei, a természet erőinek alkalmazott formái, másik oldalon az embert társadalom szociális, művészi, tudományos és irodalmi kérdései közvetlenül, vagy közvetve a rádión, újságokon,. kőim eken keresztül a legkülönbözőbb nyelveken kiabálnak felénk; betöltik fülünket, megkapják szemünket és tudásvágyunkat csiklandozva, megértést kivannak nemcsak azoktól, akik minden tudást pénzre akarnak átváltani, hanem — sőt elsősoroan — azoktól is, akik a tudást, a műveltséget önmagában és önmagáéit is szeretik. Ha tudásvágyunknak engedve, ismereteinket gyarapítani és e problémákban elmélyedni akarunk, úgy igen gyakran kényszerülünk rá idegen nyelvekre. A müveit társadalomnak ez
