Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1917

Az volt a harc, a szellem fegyverével,

Örök, dicső, nem földi kincsekért:

Mint akit Isten kardja hív s Vezérel:

Aki elindult, vissza egy se tért . . .

Hány vértanúság lett a hitnek ára,

Hányán jutottak rérties Golgotára!

Volt ördög annyi, mint házon cserep,

De véle szembeszállt a hős sereg!

Az volt a fényes győzelem, dicsőség,

Amely feloldd a rablelkeket,

Midőn az eszme ünnepelte hősét,

S az ég a földre visszatérhetett!

A rejtett titkok zára mind lepattant,

Nem, nem lehet megölni halhatatlant,

És visszavívni életet, jogot:

Ember, világ, kor mind megűjhodott!

Teremt-e még az Úr egy új világot,

Mely e dicső kor nyomdokába jő? Pusztítva bár, tisztítnak-é a lángok,

Hogy szebb, magasztosb légyen a jövő ?! Vagy mindhalálig hordja átka terhét,

És eltiporva hörgi végkeservét,

Hogy győztesen bár, el kell buknia,

S áldást hiába vár a bűn fia ? 1

Újjászületni főben és tagokban,

Épitni a nagy égés romjatt,

Émber, ha szíved-lelked összedobban :

Mozdül a szikla, hullnak láncaid!

5 ha szenvedésed jajja égig ér el :

Küzdj, vívj tovább a béke fegyverével,

Mett igy jön el a várvavárt, csodás, Világulegváltó, új feltámadás !! *

Vletórisz József.

1

4 —

v