Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1914
Üzenetünk fiainknak. Végnap tietek volt minden virágszálunk, Nem maradt kertünknek egy rózsája sem; Könnyű volt a búcsú: csak egy csöppet várunk S visszajöttök büszkén, győzedelmesen . . . Miénk a becsület, velünk az igazság, Szent ügyünket maga az Úr veszi fel, S diadalmunk napját bárhogy halogassák: Minekünk e harcban nyerni, győzni kell! Ma tietek lelkünk minden nagy mélysége, Féltő aggodalma, szívverése mind; Belekiáltunk a fojtó messzeségbe: Tűzben-jágyban rajta, drága véreink! Mintha keblünkön a vad pokol tiporna, Mindegyik vitézünk százért vérzik el .. . És ha száz reményt ránt magával a porba: Minekünk e harcban nyerni, győzni kell! Holnap tietek lesz könnyeinknek árja, Gyásznak és gyönyörnek hirdetőjéül, Mert a békeünnep szilaj mámorába Győztes és legyőzött egyként elmerül . . . Hívtak minket, mentünk, mindent odaadtunk; Életünk-halálunk sorsa dől ma el; Ég szakadjon ránk, vagy föld rengjen alattunk: Minekünk e harcban nyerni, győzni kell!
