Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910

III.

A katód-sugarak.

Bevezetés.

Ha az elektromos áram feszültsége több ezer, sőt százezer voltot tesz ki, akkor az elektromosság kiegyenlítődéséhez nem okvetetlenül szükséges, hogy az egész áramkört jó vezető alkossa, mert a kiegyenlítődés már bekövetkezik a szigetelő rétegeken, kisebb nagyobb légközökön, szikrautakon keresztül is. Egy ilyen szikraúttal ellátott áramkör jó vezetőinek azon részeit, melyekből az elektromosság a szigetelő közegbe lép, elektródoknak nevezzük, még pedig az áramforrás pozitív sarkával összekötött elektródot anódnak. a negativ sarokkal össze- kötöttet pedig katódnak. A villamosság a szabadlevegőn az elektródok között csattogó szikrák alakjában egyenlitődik ki s útját élesen határolt, a villámra emlékeztető töredezett fényes vonalnak látjuk.

Feltűnő, hogy az elektromosság a szigetelő közegben nem követi az elektródokat összekötő legrövidebb utat, az egyenest, hanem, különösen ha az elektródok távolsága nagy, görbe, cikk-cakkos utón halad. Ezen tüneményt úgy magyarázhatjuk, hogy az elektromosság az elektródokból kilépve, maga előtt tolja a légrészecskéket, azokat összesürüsiti, s az összesürüsitett réteget nem tudván többé átütni, kerülni kénytelen. Ebből következik, hogy ritkított levegőben a szikra útja kiegyenesedik.

Ennek kísérleti igazolásához vegyünk egy beforrasztott elektródokkal ellátott üvegcsövet s kössük össze az elektródjait nagy feszültségű elektromosságot szolgáltató géppel; a csőből fokozatosan kiszivattyúzván a levegőt, azt fogjuk tapasztalni, hogy már kicsiny, 30—40 cm.-es ritkításnál (a gázok nyomá-